HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


Today at 06:16
Christian Scargano
tollából született
Yesterday at 19:55
Damon Lloyd Reynolds
tollából született
Yesterday at 18:51
Braden Scargano
tollából született
Yesterday at 00:16
Damon Lloyd Reynolds
tollából született
2018-12-11, 22:27
Kurosawa Zen
tollából született
2018-12-11, 21:36
Xylia Graham
tollából született
2018-12-11, 20:15
Tristan
tollából született
2018-12-11, 20:00
Xylia Graham
tollából született
2018-12-11, 19:35
Xylia Graham
tollából született
2018-12-10, 22:32
Christian Scargano
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
IV. Mestervámpír
Lazarus
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Mar. 07.
Hozzászólások száma : 15
Tollvonásainak száma : 11
Lazarus
2018-03-07, 20:59



Lazarus
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,


név: Lazarus
kor: 1600
csoport: Vámpír , IV. szint
átváltoztatás ideje: 448
vérvonal: A Vadak ura
rang:IV. szintű vámpír
play by: Alexander Skarsgard
KépességA vadak ura: Képes vagyok hívni bármilyen vérállatot. Szerintem ezen nincs mit túl magyarázni, és igen mindig élek vele! Képes vagyok bármilyen fajból bármikor előhívni a vadállatot. És igen elnyomni is el tudom, ez lehet segítség, de lehet akár büntetés is, rajtad áll. Képes vagyok érezni őket a metafizikai síkon, a rezgéseiket. Közvetlen leszármazott vagyok, elég öreg, hogy teljességében kiaknázzam az erőmet.
Megjelenés"akarsz-e mindíg, mindíg játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni..."

Magas vagyok, nagyon. Pontosan 193 centiméter magas. Nem kicsi, hm? Más se kicsi rajtam. Egy ilyen magas szőke és kék szemű vámpírra azt mondaná egy vámpírrajongó, hogy: "jézusooooom" és bele élvezne a bugyijába. Igen.
De aki ismer...
Kedvelem a feketét, de nem vagyok egy ficsúr. Hangulatomnak megfelelően öltözöm, nem szeretem se a buzeráns se az uniszex darabokat. A világ kezd nagyon torz irányt venni amiben a férfi nő a nő meg férfi, pedig jobb ha mindenki tudja a helyét.

JellemAkarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?

Milyen lennék több ezer évesen? Változó? Mint régen, tán még inkább. A házsártos vén ember egy igen találó kifejezés az öregekre. Még nehezebb ha örök fiatalság társul mind ehhez. Szeretek játszani, uralkodni és elnyomni. Szeretem a gyűjteményemet, igyekszem minden fajból és minden különlegességből magaménak tudni egyet. Ők az én kicsikéim, akik néha felbosszantanak és akkor megkapják méltó büntetésüket. Ami mindenkinél más, hiszen nem minden lény vagy ember ért a fájdalomból, valakit a gyönyörrel kell büntetni vagy mással...
Ez a munkám is. Hóhér vagyok és kínzómester, éveim voltak, hogy kitanuljam kit hogyan lehet könnyedén megtörni és leigázni. A vámpírok között éppen ezért meg is van a hírnevem. Nincs bennem könyörület csak ha én is úgy akarom. Ne várj tőlem se szerelmet, se megértést. Ha még is kedves lennék csupán a számítás vezérel. Előfordulhat, hogy fontos vagy nekem, hogy vigyázok rád és megóvlak... tán szeretlek is már ha én egyáltalán arra képes vagyok. De ne hidd, hogy ez megakadályoz abban, hogy eltörjem valamelyik végtagod ha úgy tartja kedvem, ha ezt érdemled. Ne hidd, hogy ha megunom a baszakodást nem töröm ki a nyakadat egyetlen könnyed mozdulattal.
Kedvemre van mások leigázása kár lenne tagadni. Elvárom az enyémektől, hogy ha füttyentek jöjjenek, de lehet, hogy pont az ellenkezőjét. Elvárom, hogy ellenkezz, hogy küzdj, hogy próbálj vergődni a ketrecbe amibe bele szorítottalak. Mert ha nem elég szűk, ha nem próbálsz néha szabadulni az azt jelenti unalmassá vált a léted és fel kell paprikázni mindenki életét valamivel. Néha mindenkinek kell kicsit vergődnie. Viszont nem mindegy hogy teszed. Tedd úgy, hogy szórakoztasson, hogy kedvemet leljem benne. El is szökhetsz. Ha meg tudod tenni csak nevetek. Amennyiben tudom merre vagy talán kisebb a büntetés mely vár rád, hiszen nem jártál túl az eszemen, de még is megszegted a szabályom. Ha nem tudom, s még is rád akadok... Nos becsüllek érte, de nem köszönöd meg mit kapni fogsz. Mert nálam az elismerés és a megbecsülés nem biztos, hogy neked is pozitív visszacsatolású fogalom. Mert oh igen kedvelem ha valakiben lehet tisztelni az erőt, a személyiséget, de késztetést is érzek, hogy letörjem a fene nagy önbecsülést. Mert mint mondják mindenki megvehető, de aki nem, azt is meg lehet törni.

Elötörténet
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,


Nyelvem cirógatja végig az izmos nyakat. Éreztem az érzékeny hús alatt, ahogyan a vér lüktetve préselődik feljebb és feljebb majd vissza. Orromba kúszik a félelmének szaga, teste egyenletesen rezeg akár egy lemerülőben lévő vibrátor. Nevetés csiklandozza a torkomat, ahogyan sikkantva össze rezzen mikor ujjaim váratlanul, lágyan a derekát cirógatják végig, közvetlen a gyógyuló vágás alatt.
- Mondtam, hogy nyüszíteni fogsz ha elárulsz, igaz? Persze akkor tudtam már a jellemed mikor magamhoz vettelek. Nem véletlenül figyelmeztettelek. Tudtam, hogy van benned egy nagy adag hamisság.- Zihálva szakad fel belőle a levegő, hüppögve, reszketve nyöszörög fel.
- Kérlek, kérlek...
- Kevés.- Sóhajtom és eltávolodok tőle, intek mire az ezüst láncokat lecsatolja két szolga és a fáradt test a földön végzi.
- Könyörgök! Kérlek! - Rideg arccal fordulok felé és figyelem, ahogyan elindul felém négykézláb. Oldalra billentem a fejemet így nézem a megtört testet.
- Nem is tudom James. Megérdemled, hogy adjak második esélyt? A gyűjteményem része nem lehetsz... -Undorodva megszívom a fogaim. -... egy átlagos kis fehér tigris. Nincs benned semmi, érdekes. És még arra sem vagy képes, hogy megtedd amit mondok. Sőt mi több az ellenkezőjét teszed. Elengedted a fekete hattyúmat! - Nem szerezte meg, de ez ugyan az.
- Annyira sajnálom. Kérlek! Könyörgök! Nem fordul elő többet.- Ujjai a cipőmet simogatják, majd kapaszkodik, ahogyan próbálja érdre küzdeni magát, én meg csak nézem miként vergődik a lábaim előtt, küszködve a fájdalmaival.
- És ha igen? Megint elszalajtasz majd nekem valami különlegességet. És hogy büszkélkedjek a legnagyobb és legritkább gyűjteménnyel ha folyton kicsúszik a kezemből amit akarok? Azért mert olyan barmokkal vagyok körülvéve mint te! - Emelkedik a hangom és a mondat végére érve üvöltök, dühömben a vállaira tolom a talpam és elrúgom magamtól, elvárva, hogy ismét hozzám kússzon még mélyebben, még alázatosabban hason, mint egy féreg, amennyi jelenleg az értéke. Megteszi.
- Adj esélyt kérlek Mester! Őt is elhozom és hozok mást, még különlegesebbet! -Újra előttem van, ismét elrúgom magamtól. Megint elindul felém a hasán csúszva rám sem emelve a tekintetét. - Hallottam egy kékről! Kék tigrisről! - Hagyom, hogy előttem térdeljen homlokát a hideg kőre simítva.
- Hallgatlak...- Végre felkeltette az érdeklődésemet.

Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?


Ujjak marnak a színes tincsek közé. Imádom, hogy mindenféle színben pompázik a haja, akár a szivárvány. Mely között könnyedén csúsznak ujjaim. Felsóhajt, ajkát rágcsálva pillant fel rám, alacsony termete őt nem, de engem segít. Igazán jól játssza vagy tán már tényleg élvezi a közelségem. Talán megtanult szeretni? A fogva tartó elnyomóját. Olyan jó játék volt! Makacs, dacos szinte már megtörhetetlen. Pont addig mentem csak mindig el, hogy ne törjem darabokra, hogy legyen ideje új erőt venni, megkeményedni, újra össze akartam vele csapni. Imádtam a kis harcainkat. Elragadtam az Obát a falkától, mert tetszett, hogy csíkos a bundája állatként és színes csíkos a haja emberként. Mert csak ő volt ilyen és mert élveztem a tüzet ami a szeméből áradt, a gyűlöletét. Emberi, de halandó viszonylatban is rikító kék szemei most egészen mást suttognak felém. És nem tudom eldönteni, hogy elégedett legyek, mert a legutóbbi kis játékunk alatt elszaladt vele a ló és megtört végül, vagy éppen bosszantson, hogy elrontotta a játékot! Nem állt újra talpra!
Lágyan simítanak végig ujjaim arcának vonalán. Egyedül csak ezen vonása tükrözött lágyságot, egyébként apró termetű, masszív, izmos, de csinos nő. Ez is tetszett. Más, nem tipikusan a most divatos alany.
Ujjai kutatóan csúsznak a pólóm alá, állát a mellkasomra támasztja. Felbosszant kuncsorgó pillantása! Nem ezt akarom! Nem ezért jöttem ide! A kurva életbe!
A pofon vissza kézből érkezik váratlanul s a lágy érintés hirtelen vált át durvára. Kibillen az egyensúlyából és a földre hanyatlik. Várom, hogy felpillantson, dacosan és mérgesen. Akarom, hogy üvöltve nekem essen, karmoljon és szaggasson. Magam alá akarom temetni, a falhoz nyomni, a hajába marva hátra feszíteni a fejét. Meg akarom baszni, keményen. Azt akarom, hogy verekedjen velem, próbálkozzon és amikor lenyomom nedves legyen oda lent, oh igen ahogyan mindig. Ez a mi kis előjátékunk. És most nem akarja nekem ezt megadni? Hogy képzeli! Mocskos kis dög!
Letörli a vért a szája sarkáról és haja mögül pillant fel rám dühösen. Oh igen ez az! Gyere csak kicsim! Maga alá húzza a lábait és lendületet vesz. Gyere,gyere,gyere!


Akarsz-e játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?


Kecses nyaka köré fontam ujjaim lágyan, s ő nyögve billentette hátra feltárva előttem csodás torkát. Gyönyörű akár egy festmény. Az én kicsi fekete hattyúm. Minden tánca az enyém, nekem adja azt mondta. S én lelkesen fizetem a tanulmányait, juttatom be a legjobb helyekre. Még csak 18 éves és még is kis okos és odaadó. Karcsú és izmos teste minden egyes együttlétünk folyamán hajlékonyságáról is tanúbizonyságot ad. Megkap tőlem mindent! Az anyagi támogatást és a lelki segítséget is. És cserébe ő oda adja magát nekem teljesen. Én rendelkezem a testével és sosem volt ez ellen egyetlen szava sem. Annak idején amikor rátaláltam esélye sem volt az életben, a kis orosz balerina akit elnyom az apja és molesztál. A megmentőt látja bennem még annak ellenére is, hogy jutalomként adom annak akiről úgy gondolom megérdemli. Persze vigyázok, hogy ne essen baja, de egy ilyen kivételes szépségre mindenkinek fáj a foga. Ő az a nő aki bármelyik korba irigységet váltana ki bárkiből. Így hát vigyázok rá, a jutalom csak akkor édes ha tökéletes és ha ritkán érheted el. Ő egy ritka kincs és élvezi is, hogy a különlegesek között is különleges lehet.
Fogaim belé vájnak. Tompítom a fájdalmát mert csak éppen egy falatnyit szeret, a túlzásokért nincs oda. Szinte sosincs okom, hogy megbüntessem legalábbis úgy igazán, éppen csak kicsit feszegeti a határait, éppen csak, hogy szórakoztasson engem és magát. Apró hisztijei bájossá teszik és könnyen elnyomható az ellenállása.
Édes vére az ajkaim közé ömlik ő meg jólesően felnyög. Imádja ha megharapom, képes könyörögni is érte, a markomban van, mint egy verdeső kis madár.
Ujjaim a combján indulnak felfedező útra és ő készségesen tárja szét azokat. Imádok belé veszni, megnyugtató a megadása. Ha nincs kedvem harcolni magamhoz hívom és fürdőzök könnyed társaságában.

Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?


Hófehér bundájába szántanak az ujjaim és közvetlen a tarkó tájékon marnak a dús bundába. Lenyomom a nőstényt, miközben a hím vergődve szabadulna, de ahányszor mozdul annyiszor nyomódik a nyakának a vastag és nehéz nyakörv ezüst pereme.
- Hajts térdet király és akkor elengedem a Reginád!- Szólítom fel szórakozott hangsúllyal. Múlatok a szenvedésén, váltana. Szeretne benne előtörni a szörny, de én nem hagyom. Milyen szörnyű ha van egy ember a földön aki biztosan tud téged is blokkolni hiába küzdöd fel magadat a Rex pozícióig. Hagytam, hogy végig nézze amint a háreme többi tagja a velem való küzdelem során egymás után hullik el. nem voltak különlegesek, nem voltak szépek. Ellenben ez a kis nőstény, őt hagytam utolsónak és hagytam, hogy elhiggye, hogy vele is végeznék ha úgy tartaná a kedvem. Megkínoztam, először előhívtam az alfa nőstény macskáját. S bár küzdött sok esélye nem volt, a fájdalmas átváltozás egy pillanatra még egy alfát is kibillent ha a kényszerből történik. Aztán szépen elnyomtam benne a kis cicát, fokozatosan kényszerítve, hogy emberré váljon. Oh igen. Aztán újra és megint! Kacagtam minden egyes fájdalmas üvöltésnél, sikolynál. De jól bírta a kicsike, nem könyörgött és nem sírt, csak a Rexét nézte. Ügyes cica! A Rex pedig egyre jobban vergődött, szenvedett, üvöltött, de még mindig nem hajtott térdet. Makacs egy bagázs ez az oroszlán nép. És most, hogy a fehér bunda tiszta izzadtság és a Regina már szinte mozdulni nem bír, a földre nyomtam. A Rex kezében a döntés.
- Nem értem mire fel ellenkezel így. Hiszen mondtam, hogy gondoskodni fogok rólatok. - Leguggolok a nőstényhez és szórakozottan simítok a bundájába, már nem nyomom a földre, de nem mozdul. Tán nem mer vagy elájult, akárhogy is én puha bundáját cirógatom.
Várok türelmesen a hófehér hím arcába nézve. Már nem néz olyan szilárdan a szemeimbe mint az elején, hol a nőstényre vándorol a pillantása, hol a halott háremére és igen néha rám is, de csak pár másodpercre érinti tekintete az arcomat.
És megereszkedik a válla amiből tudom, hogy megtört az ellenállása, lassan térdre ereszkedik. Először csak egy egyik koppan a hideg márványlapon aztán a másik is.
- Lejjebb Király!- Az egész falka figyelheti, elzárva tőlünk, de még is mindent látva. A levegő megfeszül és látom, ahogyan a hím arcizmai megrándulnak. Tenyerét a padlóra fekteti és a földig hatja a homlokát. Elégedett kis hümmögés hagyja el a szám miközben mosolyra kunkorodnak ajkaim.
Ott hagyom a nőstényt és elindulok a Rex felé. Intek mire egy kesztyűs kéz egyetlen gyors mozdulattal és persze egy kulccsal szabadítja meg a nehéz nyakörvtő. A hím ennek ellenére nem mozdul. Leguggolok elé, megemelem ujjaimmal az állát.
- Ugye tudod mi következik most?- Nem néz rám, félti az egyetlen megmaradt nőjét.
- Igen Mester! -Oh milyen jó fiú.
- Nos, akkor esküdj hűséget.- Ahogyan elhangzanak a szavak kérés nélkül tudván, hogyan pecsételjük meg oldalra billenti a fejét, behunyja a szemét és felkínálja nekem a torkát. Fogaim fájdalmasan marnak belé érzem, ahogyan össze rándul. De kellemetlenséget okozott nem érdemli meg, hogy ne fájjon. Még sem ad egyetlen hangot sem mely arra utalna, hogy fájna neki. De én érzem, ahogy megrándul az aurája... Okos fiú, nagyon okos. És pont ezt kedvelem benne, tudom, hogy később az egyik legjobb emberemmé fogja kinőni magát, de  ehhez még el kell fogadnia a helyzetét. Csak idő kérdése, szerencsére abból nekem sok van.
Vissza az elejére Go down
avatar
V. Oba
Amber Hill
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 07.
Age : 29
Tartózkodási hely : St. Louis / NeverLand
Hozzászólások száma : 144
Tollvonásainak száma : 102
Re: Lazarus
2018-03-13, 09:24



Elfogadva!


Lazarus

Nem mondta senki még neked hogy a gyűjtögetés egy igen súlyosan kóros elmeállapotra utaló betegség? Persze értem én hogy a nők többsége a cipellőket gyűjti, van aki bélyeget, más meg a használt tangákat -az idióta japánok- na de ez a vérállat mánia. Kiskorodban állatkert igazgató szerettél volna lenni?
A saját érdekedben rohadtul remélem hogy nem lesz hozzá elég nagy pofád hogy bekopogtass valamelyik hiénámért... vagy tudod mit... remélem hogy lesz...

Elfogadva! Lepecsételve!





Amber Hill



_________________


Long life to the Queen

Vissza az elejére Go down
 
Lazarus
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: Karakterek világa :: Karakteralkotás :: St. Louis lakosai :: Vámpírok és Halandó szolgáik-
Ugrás: