HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


Today at 10:28
Seraphine
tollából született
2018-07-18, 16:02
Amber Hill
tollából született
2018-07-18, 08:33
Dominic R. Jensen
tollából született
2018-07-17, 20:12
Xavier Graham
tollából született
2018-07-17, 20:09
Nyx Lexand
tollából született
2018-07-17, 19:28
Angelica
tollából született
2018-07-16, 20:57
Narui Kazuya
tollából született
2018-07-16, 17:04
Eric Rafael Krauss
tollából született
2018-07-15, 21:57
Xavier Graham
tollából született
2018-07-15, 21:53
Axelle
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 2
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 2 0
Összesen 25 22




Share | 
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
I. Vadász - Renegát
Arnold 'Samael' Blackwell
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 21.
Age : 30
Hozzászólások száma : 49
Tollvonásainak száma : 47
On my own
2018-03-05, 15:35


Unalmas nap a Winchester Pub asztalánál. Fang-gel és kölyökkel dumálgatok, miközben fejem öklömön támasztom. Voltam velük már pár bevetéseken. Sőt, Kölyök első halottjánál még biztosítottam is. Jópofa figurák a középmezőnyből. Kisebb rizikó, kisebb pénz, viszont nem kelnek fel verejtékben ázva az éjszaka közepén. Mindennek megvan az előnye nem? Az említett fiatalt okítom ki az egészséges paranoiából, mikor megcsörren a telefonom. Még csak nem is hívás. SMS, benne egy találkozó részleteivel, illetve egy rövid meghívó Samaelnek. Záróul még egy bocsánat kérés is van, ha téves lenne a szám.
A helynek szóló minimális udvariasságot betartva elköszönök tőlük és távozok.

23.45 Városi Temető

Hideg borús este van, a lehetséges kliens pedig az ismeretlen halottaknak emelt síremlék előtt vár, ahogy megígérte. A szokásos módon kezdeném, de az illető közelíteni kezd és a gyér világítás eleget tár fel arcának körvonalaiból, én pedig hitetlenkedve ismerem meg.
- Alfred? - - Mellőzük a személyeskedést kölyök. - - Még is mi folyik itt? Tudtommal ki nem állhatod a magam fajtát. - - Tehetséges kölyök voltál, mégis beálltál válogatás nélküli kutyának, de most nem a múlt a fontos. Most pont rád van szükségem. Valakire aki szarik a józan észre, a becsületre és.. - - .. Meg minden másra. Kevesebb szapulás, több lényeg. - - Elvesztettem Zoét. - Ez sokat megmagyaráz a találka helyéről. Már kérdésre nyitnám a szám, de sietve folytatja. - Hiéna lett belőle. Egy mocskos dögevő. Ráadásul, mint kiderül nem is a helyi falka bűne, de ettől független elvették a lányom. Mintha csak mert szörny lett a sajátjuk lenne. A rendőrség tehetetlen. Felnőtt, de én bizton érzem,
hogy ez annak a mocskos, beképzelt szukának az akarata. Samael... Hozd vissza a lányom.
- - Szembe hugyozni a széllel kemény meló. Főleg ha egy Oba korbácsolja a huzatot. Nincs neked ilyen pénzed. - - Sejtettem, hogy nem számíthatok baráti empátiára. - Ekkor a kezembe nyom egy adathordozót. - Ezen van egy algoritmus, ami át tudja verni a R.E.T.E.K. autentikációját. Hozzáférsz vele az adatbázisukhoz és azon keresztül a tudásuk java részéhez. Remélem a minimális bizalmad megmaradt. - Zsebre vágom az usb eszközt és elveszem a lánya képét is. - Mellettem látod újra vagy a nevem le lesz húzva a tábláról és valaki sokat nyer fogadáson.- - Köszönöm. - Itt vége a találkozónak és irány a terepszemle, adatkaparás.

12 nappal később 19:30 Botanikus kert.

Szóval ahogy lennie kell, fiatal és labilis váltó még a lány. Bölcs húzás, hogy nem engedik emberek közé, de igazán érdekes módon lehet a szabadban. Ahogy minden nap most is kicsit kijön sétálni. Kivétel tegnap előtt. Nem túl pontos, de naplemente után megjelenik egy fiatal, de feltehetően rá vigyázni képes férfival. Nem kell magamra haragítani a teljes falkát, megölni az őrt felesleges. Az erős lényekben az a legszebb hogy nem gyanakodnak a gyengékre. Téli edzőfelszerelés van rajtam és a 3. kört futom mint az elmúlt napokban. Már megszokták a szagom, és a jelenlétem. A belőlem áradó kíváncsiság pedig teljesen természetes jelenség, ha az öltözetük nézem.
Ma viszont szándékosan elesek a közelükben. Nem ragállnak rá amire számítottam, de kezemet fájlalva közelítem meg őket, egy ártatlan kéréssel. - Bocsánat, tudnátok kicsit segíteni. Nem tudom használni az inzulinom. - Erre furán néznek, de mivel nem érzik a hazugságot rajtam megközelítenek. Ekkor rántom elő a Taser pisztolyt aminek ereje bőven határérték fölé van állítva. Ott lifeg rajta az inzulin felirat és tényleg túl messze voltak, hogy használjam, így nem hazudtam nekik, csak ők másra asszociáltak. Szépen hat, már mind a kettő a földön van, de ez csak pár másodperc. Melléjük guggolva a zsebemből előkerül egy fecskendő amiben erős altató van. Emberre halálos dózis, de ide ez kell.
A srácot felvonszolom egy padra és leteszek mellé 2-3 sörösüveget. A lányt a vállamra veszem és mérgesen néha rá is ordibálva beszélek vele arról hogy megint csatt részeg ilyen fiatalon. Így minden szemtanú aki erre botlana egy darabig át lesz verve.
Percekkel később Zoé már a kocsim hátsó ülésén szuszog én pedig megindulok a város szívébe.
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
V. Oba
Amber Hill
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 07.
Age : 29
Tartózkodási hely : St. Louis / NeverLand
Hozzászólások száma : 116
Tollvonásainak száma : 84
Re: On my own
2018-03-07, 14:51



Amber & Samael
Long life... to... the... Queen...





A test alattam ívben hajlik, kedvem szerint érintem és élvezem simulását. Odaadó, amennyire csak képes lehet egy sub arra, hogy mindenét a felette tornyosuló gazdájának adja. Halkan piheg, szíve hevesen ver, kéjesen harap ajkára, ahogy ágaskodó farkát érintem. Ritkán adatik meg nálunk egy alacsonyrangú hímnek, hogy egyáltalán a közelemben legyen, nem hogy egy ágyban velem. Egyes falkáknál az a módi hogy a vezérállat kedves és törődő még a legkisebbekkel is, persze én is figyelek rájuk, de nem az a dolgom hogy a kölyköket oviba vigyem. Tim azonban ügyes kis hiéna volt, pontosan végrehajtotta az utasításomat, és ezért jár a törődés. Ujjaim nyakörvébe fűzöm és magamhoz húzom ülő helyzetbe, ajka résnyire nyílik, és a vágya forró lehelet formájában cirógatja arcom bőrét. Lassan húzom még közelebb, elnyújtva a pillanatot mire annyira vár. Egyetlen csók a királynőjétől, és a világ…
A telefonom az éjjeli szekrényen iszonyat üvöltésbe kezd, megakasztva a mozdulatban. A kijelző vörös izzásában fehéren villog az Alarm felirat, és arcomra egy dühödt grimasz kúszik. Tim heves szívdobogását már nem az érintésem inkább az idegállapotom okozza, menekülne a közelemből, mert okos fiú, nem úgy, mint az a kis korcs, akinek a gerincét fogom ma kitépni, hogy elrontotta a játékomat. Lemászom a hiéna combjairól és végig simítok a feliraton, mire elhallgat és megjelenik a város térképe, rajta egy sietve rohangáló vörös pötty. Két koppintás és máris adatok sokasága jelenik meg, de a legfontosabb a név.
-Zoe… - ahogy kimondom a nevet ujjam már a hívásgombon. Kicsöng. Egyszer… Kétszer… Háromszor… Négyszer… semmi válasz, majd a vonal megszakad. Újra a térképre pillantok és tovább halad a belváros felé, gyorsabban mint az lehetséges lenne gyalogszerrel. Morogva mászom le az ágyról és kapom fel a székre dobott bőrkabátom, nagyon el fogom kenni a kiscsaj száját. Elmondtam neki hogy megkapja az áhított szocializálódást, amíg a peremkerületen mozog, de nagyon is úgy fest hogy neki ez nem volt elég.
A folyosóra lépve már fenn hangom hívom a testőreim.
-Caspian! Tudd meg Adam miért nem vigyáz Zoera, hogy szökött meg a kiskurva előle. Silas! Velem jössz! Kerüljön a kezem közé az a ribanc, azt is megbánja, hogy megszületett. – aranyló tekintettel rongyolok ki a garázshoz. Ahogy a sisak a fejemben és a velem tartó hiéna bejelentkezik, indítom a motort, és cseppet sem kedvesen húzom meg a gázkart. Keményen gyűri maga alá az aszfaltot a gyorsasági, és a műszerfalra erősített nyomkövetőn követni kezdem a jelet.
Jobbra balra, keresztutca, még épp hogy átérek a rendőrzöldön. Nem számít igazán semmi csak hogy elkapjam. Legnagyobb döbbenetemre a jel pont előttem van, de az nem Zoe hanem egy fekete kocsi. A harag úgy önt el, hogy bőröm fájón bizseregni kezd, megint egy buzeráns aki váltókat rabolgat? Silas előrébb megy, mintha csak elhajtana mellette és beelőzve meghúzza neki, majd hallom a sisakomban, hogy rendőr sehol. Remek… akkor kezdődjön a móka, meghúzom a gázkart és jobbra sorolok majd a kicsivel előtte lévő kocsi elé hajtok és befékezek, hogy az ijedtéban balra rántja a kormányt és fékeztében ráhúzza a mi kis tolvajunk kocsijára sajátját. A karosszéria koccan, de nincs komoly kár, figyelemelterelésnek azonban ideális volt, mert Silas megjelenik újra mögöttünk és pisztolyt rántva kilövi a kocsi hátsó kerekeit.

Üdv a világunkban kiscserkész…



_________________


Long life to the Queen



A hozzászólást Amber Hill összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2018-03-16, 18:16-kor.
Vissza az elejére Go down
avatar
I. Vadász - Renegát
Arnold 'Samael' Blackwell
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 21.
Age : 30
Hozzászólások száma : 49
Tollvonásainak száma : 47
Re: On my own
2018-03-07, 20:15


A csend, zavar. Túl nagy por van felverve a lány körül. Ilyen könnyen nem mehet. Hacsak nem azt akarják, hogy vigyem. A telefon csörgése adja tudtomra, tévedek. Előrántom zsebéből a készüléket és kivágom az ablakon. Menet közben telibe szed egy oszlopot és apró darabokra repül, egy gonddal kevesebb. Ennyi idő alatt lenyomozni sem lehet, így teljes nyugalomban haladok tovább. Természetesen a nyugalmat én kicsit másként értelmezem, de akkor is kényelmes sima útnak lehetek részese, amit percekkel később két felbukkanó motoros kezd beárnyékolni. Az első hibájuk, hogy beérnek és pár pillanatig sebességre állnak. Innen már egyértelmű, az előzésből lesz valami kellemetlen. Amatőr hiba volt rá figyelni mert mire feleszmélek már egy idegen kocsi fékez és csikorogva száguld át felém.
Akkor ez is egy ilyen nap lesz, fut át a gondolat miközben én is rántom a kormányt, de egy koppanás így is a kocsim kárára írható. Meghúzza a festéket, talán még a lökhárító is viselni fog egy kis horpadást. Ő megáll, a tükörből még látni a kocsiból kiszálló vadul kalimpáló figurát, de ez most lényegtelen. Nem állok meg, most nem szabad. Akkor sem ha az a seggfej már a kocsim kerekeit próbálja kilyuggatni. Ellen kell kormányoznom míg a gél eltömíti a lyukakat és a kompresszor visszafújja a kereket üzemi nyomásra. Le merem fogadni, hogy most becsüli utoljára alá a kocsim, így muszáj a gázba lépnem és megpróbálni lerázni a duót. Ennyit a csöndes osonásról... A korvett mototja hangosan felbőgve kezdi falni az aszfaltot, kihívás elé állítva üldözőimet. A forgalom néhol gondot okoz, de e dudálás és a mögöttem kormányt rángató mérges sofőrök legalább az én malmomra hajtják a vizet.
Halálos erőt még most sem akarok bevetni, jobb ha még az üldözőim is túlélik. Még egy maszkot is felrántok a fejemre, kocsiból még nem érezhetik a szagom, ami okafogyottá tenné arcom takarását.
Első zavarás ként a magas frekvenciás riasztóm szólal meg. Ha védik a fülük, ha nem, ezt tuti nem fogják megköszönni. Sokáig nem járatom, mert a civil károkért még rám szállhatnak, csak annyira visít fel az emberek számára néma rendszer amíg az érzékeny fülű címzetteknek alaposan bele nem hasít a fejébe. Cirka 5-6 másodperc múlva az elektronika leáll, a kocsi meg száguld tovább.
A lány felkeléséig cirka 15 percem maradt, Ha addig nem rázom le őket menet közbe kell beadni a következő adag nyugtatót. Alfred mi a fenébe gubancoltál engem bele?
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
V. Oba
Amber Hill
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 07.
Age : 29
Tartózkodási hely : St. Louis / NeverLand
Hozzászólások száma : 116
Tollvonásainak száma : 84
Re: On my own
2018-03-16, 18:15



Amber & Samael
Long life... to... the... Queen...





Könnyed napnak indult. Azt terveztem megnézek egy filmet, bekanalazok egy doboz csokifagyit, eper öntettel és szétmasszíroztatom a talpam. Lazítok, pihengetek, úgy teszek, mint aki mindennel tökéletesen tisztában van, megcsinálta a szükségeset és nem tologatja maga előtt, úgy döntve, hogy ma a lustaság fél egészség elvét vallja. Aztán jött egy seggfej és áthúzta a napom, nem kicsit, nem, éppen annyira, hogy külön díjat fog érdemelni, ha a végén életben bír maradni. Az egy dolog hogy valaki belerondít a levesestálba, előfordul az ilyen, de hogy utána még elém is tolja mosolyogva, hogy jóétvágyat. Ne nagyon várjon köszönömöt. Ujjaim megfeszülnek a gázkaron, figyelmem a következő kereszteződésen, épp zöldre vált, hogy cseszné meg. Caspian tüzet nyit, de a várt eredmény elmarad, felkészült a kis vadász, helyes, megcsinálta a házi feladatot, de attól még az a kutya rohadtul meg fogja enni, a kezével együtt. Gyűlölöm őket, mindet. Ez nem úgy van mint a vámpírokkal, hogy persze biztos akad közöttük jó arc, csak még én nem talákoztam eggyel sem, vadászok között nincs ilyen. Vadásznak csak az áll, akinek elmentek otthonról és rémálmok gyötrik, amitől egy idő után bekattan és azt hiszi ha felgyújtja az ágyát majd kimászik alóla a szörny. Rohadtul tévednek, mert azok a szörnyek már berágták magukat a szívük helyére.
A vezetni képtelen hétvégi sofőrök örjöngve, dudálva rángatják jobbra, balra a kormányokat, mintha az segítene egyenesben maradni és túlélni ezt az egészet. Egynémelyik csattanva rohan bele az előtte fékező másik hülyébe. Persze ha káosz van nem-nem húzódunk félre utat adva annak akinek dolga van, inkább álljunk meg a kibaszott út kellős közepén és legyünk akadály. Egy tankkal kellett volna jönnöm.
Őrült visítás tép az elmémbe, amit még a sisakon át is tisztán hallok és kínomba levakarnám a saját arcom csak ne halljam tovább. Mintha ezer tű szaggatná elmém, kis kampókkal a végén darabokat kitépve. Ujjaim engednek a gázkaron, a motor lassul, könnybe lábadnak szemeim és kishíján felkenődök az előttem satuféket toló gyökér seggére ahogy ösztönösen lahajtom a fejem. A térdem így is fenn akad a lökhárító szélén, behorpasztva kicsit.
-Kurva élet!
Ahogy a visítás elhallgat kigyorsítok és pisztolyt ragadva tüzet nyitok az előttem haladó kocsira ami balra rántja kormányt elzárva az útját a menekülő vadnak, szépen terelve hogy az egyetlen út ha bekanyarodik az utcába. Csodás kis két sávos utacska ami a külvárosba visz vissza, nincs lejárat, nincs semmi csak egyik oldalt gyárak, másikon sínpár. Caspian biccent felém és kigyorsítva lendületet vesz és elrugaszkodva a kocsi tetején landol, karmos ujjaival beletépve a kaszniba. Míg eltereli a figyelmet megelőzöm a mocsadék kocsiját és úgy hatvan méterre keresztbe megállok. Pisztolyom csövét hűtőrácsra irányítom és tüzet nyitok ismét. Mélyen magamban tartom a lélegzetem míg a torkolattűz égett illatát arcomba csapja a szembeszél, magamban mantrázva a jólismert alapelveit hordámnak.
"Ez itt a valóság, ha megsebesülsz, meghalsz. Ha egy nyámnyila vagy, aki nem mer ölni, meghalsz. Ha azt hiszed bárkinek megesik a szíve rajtad, mert kis gyámoltalan vagy, meghalsz. Ha azt gondolod velem lehet baszakodni… meghalsz."



_________________


Long life to the Queen

Vissza az elejére Go down
avatar
I. Vadász - Renegát
Arnold 'Samael' Blackwell
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 21.
Age : 30
Hozzászólások száma : 49
Tollvonásainak száma : 47
Re: On my own
2018-03-20, 14:08


Nem lehet lerázni ezeket a dögöket. Még a sziréna is csak lelassította a támadást. Komolyan a nehéz ágyúkat küldte az Oba utánam? Egy frissen beharapott lányért, akit nem enged az apjához? Mit nem mondott el a a vén szamár. Lehet nekem nem kellett volna benne bízni, nem fordítva.
Megint tüzet nyitnak ami szerencsére célt téveszt. Vagy azt hittem, ám ez hamar megváltozott bennem mikor megint kocsi kerül elém. Muszáj kitérnem a balra lévő utcába, ha nem akarok összetörni és az amúgy sem jópofa üldözők kegyeire bízni sorsom.
Mocskos jó húzás volt az elvezetőre terelni. Kevés kocsi, még kevesebb menekülési lehetőség. A mögöttünk kialakuló dugó meg a rendőrök elől is elzárja a követés irányát. Most egy jó darabig csak mi maradunk. Huh.. a zsaruk. Ez tuti hogy már az ő kíváncsiságuk is piszkálja. Az a kis dugó lehet kevés lesz. Remek... Már a húsvér és bürokratikus hiénák is vannak a nyakamon.  Nagyon jó vagy ma Arnold. Komolyan, tanítanod kéne, hogy kell jókora szarba keveredni. Bá... az óra elmarad, mert először ismertetem, hogy kell belőle kikászálódni. Kövér gázt adok, hagy kaparjanak utánam. Annál vacakabb lesz leesni.
Hogy is terveztem a napot? Ugrik be attól a dologtól ami most történik. Hosszú ideje figyelem a csajt. Megvolt minden kis rutin ami látszott. Ezeket gondosan el is került. Sőt iskolapéldában raboltam el. Mindennek jól kellett volna haladnia. Mostanra már a csomagnak célt kellett volna érni és meg mehettem volna bújni az adatbázist. De nem. A szerencse megint szemen köp és én ismét bajba keveredek amiből keserves szar kijutni. Igen... azt hiszem ez a mostani állapot ahogy látom kocsim tetejének darabkáit távozni. Heh... most jön az eggyel kevesebb manőver.
- Nagyfiú. Mond hogy pá pá. - Vigyorgok felfele mikor rányomok a kisütő gombra és a kocsim aljában eddig töltődött kondenzátorsor kapacitása a karosszéria elemein fut át Végigjárva támadóm testét. A böhöm jószág ha maga az Oba lenne is kidőlne attól amit most kap. Ember meg véletlen sem élné túl.
A lemenő nap már szinte teljesen a horizont mögött van. Halovány narancssárga búcsúja még szépen festi be a kihalt út környező épületeit, hosszúra nyújtva azok árnyékát. Távolból nézve idilli a kép, ezt egy szemet vakító kék villanás zavarja meg és azt követi egy erős csattanás is ami késve éri el a messziről bámészkodókat. Mintha csak egy transzformátor lett volna zárlatos és berobban. Elektromos ívek cikáznak a feltépett karosszéria darabok között áthúzva a támadóra, több helyen is súlyosan megégetve kezeit és teste egészét is görcsbe rántja az energia. Sajnos ő ebbe nem fog belehalni, de segítség nélkül nem lesz perceken belül használható. Főleg, hogy a száguldó kocsiról leesve az aszfalt sem a leg kegyesebb közeg. Távolodó füstös testet a visszapillantóban diadalmasan nézem. Örömömnek egy becsapódó lövedék zaja vet véget. A másik örült áll az úton és darál engem. Atya úr ég ha nem ennyivel mennék, telibe csapnám és mehetnék haza, viszont ha ezt most játszom be akkor csak én is felborulok és összetörök. Meg még ki is lőhet a volán mögül a bolhazsák. Kénytelen kelletlen elrántom a kormányt. Bármint is teszek a kocsi megpördül és irányíthatatlanná válna ha nem fékeznék. Hosszú fekete csíkot húz a gumi ami elvezet csendben ácsorgó meggyötört Mustanghoz. Hiába indítózom az a faszfej szétlőtte a vezérműszíjat a motorom meg tropára ment tőle. Dögöljön meg! Még kettőt ráverek a kormányra. Akkor csevegni fogunk! Felfűzök pár gránátot magamra és Zoét kirángatom a hátsó ülésről.
Vállamon a lánnyal, kabátom alatt aktiválást váró gránátokkal és kezemben pisztollyal várom a Üldözőm.
Vagy lelövöm vagy szállunk a pokolba mind. Ezt ígértem, ehhez tartom magam.
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
V. Oba
Amber Hill
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 07.
Age : 29
Tartózkodási hely : St. Louis / NeverLand
Hozzászólások száma : 116
Tollvonásainak száma : 84
Re: On my own
2018-04-01, 15:13



Amber & Samael
Long life... to... the... Queen...





Jelentősége a lánynak? Annyi, mint a reggeli nutellás pirítósomnak, ha kihagyom sem dől romba a világ, de csak akkor ha önszántamból csinálom, az meg hogy valaki lenyúlja a tányéramról, vért kíván.
Caspian felkapaszkodik a vadlóra, karmai a karosszériát tépik, szállnak háta mögött a fekete burkolat darabok. Szeretem, hogy ilyen kis állatias, az ilyen viselkedés rettentően tud imponálni egy nősténynek. Hangja nem sok, de az égett szagot a sisak szellőzői szinte magukba szippantják. Arcom beletorzul a haragba, hiénám a felszín felé tör dühében, hogy az enyémet bántják. A szikrák áthúznak a tépett elemek között, a testőröm megfeszül és görcsbe rándul teste, majd tehetetlenül zuhan a földre. Fejem még követi pár pillanatig, majd a gázkart tépve előzöm be. Most már messzire baszta bennem azt a bizonyos követ. Ki akarom ontani a belét és arcomat a szívéhez dörgölni, hogy tudja én nem vagyok harag tartó.
Fegyverem elsül egyszer kétszer és még háromszor célzottan a motorblokkra, élve akarom a kis gecit, egyenlőre. A fejlövés túl gyors lenne neki. Tudni akarom, kinek dolgozik, tudni akarom, ki a fasznak képzeli magát, hogy lopni mer tőlem.  Fékez, és elrántja a kormányt, bölcs dolog. Elgázolhatott volna, valószínűleg elugrom még az előtt, hogy telibe találna, de ha elsodor sem lennék valami hálás. Megáll, próbálja beröffenteni a kicsikét… sikertelenül. Tiszta vidámpark, hol azt hiszem, hogy szorult némi értelem belé, hol bebizonyítja, hogy egy épp medve szájába ugrani készülő lazacnak is több esze van. Persze a megszórt paripa nem akar már vágtatni többet. Figyelem, ahogy kiszáll és a zsákmányt magára terítve hagyja el a biztonságot jelentő fedezéket. Ha nem érezném rajta, hogy ember pumára tippelnék vagy leopárdra, azok a szőrgombóchányó fenevadak cipelik fel a fára is a tetemet, nehogy jusson másnak is belőle. Végig mérem, a furán dudorodó kabátját, az eszméletlenül lógó lányt és a kezében tartott pisztolyt. Tárgyaljunk… vigyorgok a sisak alatt, majd lassan elrakom a fegyverem, ha jól számoltam még van benne vagy három töltény, épp elég mindannyiunknak.
Kezem a sisakom csatjához nyúl majd kecses mozdulattal lehúzom a fejemről. Aranyszín pillantásom az övébe fúrom, hiszen nincs köztünk csak tíz méter. Ahogy a földre dobom a sisakot bal csuklómat hozzá ütöm a jobbomon lévő fekete vastag karkötőhöz, aktiválva benne a helymeghatározót. Silas agymenése, persze mondhattam volna neki nemet rá, de valahol igazat kellett adnom, hogy sosem lehet tudni és tessék most nem mondhatja hogy ő megmondta. A királynőt is csak az alattvalói teszik azzá ami.
A sisak a betonon landol és teszek felé egy lépést.
-Hello bogaram… van nálad valami ami baromira nem hozzád tartozik. Add szépen vissza a lányt és sérülések nélkül megúszod ezt a kis kalandot. Ígérem szabadon távozhatsz, és nem indítok hajtóvadászatot ellened. – igen játszhatnám, hogy csak egy hiéna vagyok, hihetné hogy az Oba csak két kis harcost küldött rá, de annak mi értelme? Érezze át hogy most bizony nem kis lócitromba tenyerelt. Megpróbálhatna lelőni, benne van a pakliban, hogy meg is teszi, hiszen csak egy apró mozdulat, de félő hogy ekkora súllyal, túl lassú lenne, vagy túl pontatlan, és ha nem halok bele akkor nagyon megszívta.
–Tedd le és beszéljük meg ezt a butaságot, amíg még nem ér ide az emberi hatóság és meg kellene magyaráznod mért van a válladon egy eszméletlen vérállat.



_________________


Long life to the Queen

Vissza az elejére Go down
avatar
I. Vadász - Renegát
Arnold 'Samael' Blackwell
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 21.
Age : 30
Hozzászólások száma : 49
Tollvonásainak száma : 47
Re: On my own
2018-04-05, 11:54


Mocskos hiéna. Az önbizalom egy dolog, de hogy a szemem láttára elteszi a fegyvert. Még az Oba se tudna kitérni egy fejlövés elől ebben a pillanatban, ki a bánatnak képzeli magát!? Én nem játszom a tököset, tegye el egy őrült az utolsó szál védelmét. Ez nő biztos az. Rezzenéstelen arccal és sugárzó önbizalommal tartom a fegyvert... aztán lekerül a sisak és képek ugranak be. Java része lesi fotó, másoktól vagy bizalmibb körökből lopott adatokból. Amit minden vadásznak tudnia kell, hogy meddig mehet el. A falkák fejei, a város ura és a közvetlen környezetük amolyan nyílt titok. Tudjuk hogy léteznek, hogy hogy néznek ki és a nevük sem megszerezhetetlen. Ezt a határt mindenkinek fejben kell tartani...én pedig itt állok előtte. Ha most hátranéznék tetteim útján bizonyosan szétszakadt korlátok lennének mögöttem, mert Amber Hillel nézek farkasszemet, pisztollyal fenyegetve. Akit kisütöttem valószínűleg nem kis kaliber vol. Szerencsésnek tarthatom magam. Zoé őre sem a hülyébbek közül való volt, de ő még vállalható kategória. Kezem megremeg ahogy tudatosul a helyzetem. Könnyedén zökkent ki kezdeti pánikomból a gyengéd női hang ami mögött pokoli erő áll.
- Ennyire hülyének még akkor sem nézhetnél, ha te lennél a város ura. - A pisztolyt elteszem. Látná az ujjam rezdülését és tuti ő lenne a gyorsabb. Érezné rajtam az elhatározást és előre gondolkodna. Még nincs matt. Ez csak egyszerű sakk helyzet. Innen még ki lehet lépni.
Felszabadult kezemmel kinyitom kabátom alatta a gránátok kötegével. Hiába terelne a békés megoldásra, félelem jár át de állom a perzselő lángokat tekintetében. Nem azért neveznek Samael-nek, mert egyenlő küzdelmeket szoktam vívni. Én sokszor okoztam már csalódást a halálnak... Elég vad ötlet kezd körvonalazódni bennem, de kicsit dumálnom kell hozzá. Csak pár perc.
- Nem én daráltam rommá két tucat kocsit másodmagammal. Semmivel nem vagy kisebb szarban mint én. A törvény alól nem vagy kivétel. Nem a legális utat követted még ha te is vagy az Oba. El is futhatnál innen mire ideérnek, de az alfák nem arról híresek hogy szeretnek veszíteni. - Kezem megfeszül az aktiváló huzalon. - Ha most ezt meghúzom, már döntetlen, még ha bele is döglök. Te annyival nem éred be. Mint ahogy én sem. - Mély levegőt veszek, rettenetesen félek. Minen porcikám ordibálja hogy hülye vagyok és ha van őrangyalom az most tankkal próbálhat innen elvontatni, vagy biztatni hogy várjam meg a zsarukat. Jobb a börtön.
Nem ez vagyok.
- A lányt akarata ellenére harapták be, de nem adsz neki jogot, hogy apját láthassa. Nem vagy különb mint a támadói. Hát majd én segítek neki. Ennyivel tartozok egy hiénává vált kezdőnek, még ha az apja tiltotta is tőlem. - Végre őszinte bizalommal mosolygok rá a város egyik legveszélyesebb nőjére, mert meghallom a távolban a szirénákat. Akkor most ideje megcselekedni egy marhaságot, ami vinni fogja a pálmát, ha megélem, hogy elmesélhessem bárkinek. Show Time...
Kihúzom magam és a közel sétálok a halálhoz , egészen karnyújtásnyira, de kezemen feszül a huzal.
- Lejárt az időnk, az éhes kutyák mindjárt itt vannak és bennünk látják az előléptetésük zálogát. - Pofátlanul elsétálok mellette a motorjáig. - Ha esélyt akarsz a győzelemre, akkor most az ellenséged ellensége, a barátod, ha csak öt percre is. Mert én a zsákmányom nem engedem. - Ülök fel a motorra magam elé téve Zoét. Egyik nő sem díjbirkózó méretű, még ha falakat is tud az Oba áttörni puszta erőből. El kell férni a paripáján, mivel az enyém totál kár. - Szóval? Mire vársz? - Kérdem kicsit ingó bizalommal. Muszáj belé vetni a reményem, Zoéval a vállamon én innen élve nem kerülök ki, de amíg nálam a csaj, a töltet és neki kell a büszkesége... addig még én sem állok vesztésre.
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
V. Oba
Amber Hill
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 07.
Age : 29
Tartózkodási hely : St. Louis / NeverLand
Hozzászólások száma : 116
Tollvonásainak száma : 84
Re: On my own
2018-05-03, 19:15



Amber & Samael
Long life... to... the... Queen...





Mindenki követ el hibákat, sokan sokfélét, vannak kisebbek, már – már semmit mondóak, és van olyan amibe bizony olykor egyesek… persze teljesen véletlenül… belehalnak. Az előttem álló vadász halandóságát meghazudtolva küzd azért hogy versenyben maradjon a nap hullajelöltje címért. Agyam hátsó szegletében keresem az okokat, az indokokat és a reális tanubizonyságot hogy közönséges emberként én is ilyen barom voltam e. De nem. Becsvágyó, önelégült és beképzelt az igen, de szuicid? Még ha japánban lennénk. Ahogy lekerül a sisakom, megváltozik az arckifejezése. Nem, azt hiszem nem rám számított, és ez sajnos nem a megkönnyebbülés pillanata. A keze megremeg én pedig már tudom hogy tudja ki vagyok, és valahol mélyen talán majd egy hálát is elmondok hogy nem kell lejátszani a kinek képzeled magad te korcs témakörében felmerülő kérdezz feleleket.
-Én vagyok a Város Ura… - nevetek fel, és még a vállam is megvonom. Lehet nem az egészé, de egy szelete nagyon is az én fennhatóságom alatt áll, és ezt még az a vérszopó denevér is kénytelen volt elismerni, ami pedig azt illeti a föld amit most épp tapos ez a cukifiú… a hiénák territóriumának része. Szerencsétlenemnek még fogalma sincs, hogy a trágyalé amit azt hisz hogy a mellkasáig ér, már lassan az orrát is ellepi. Nem kellene több baromságot mondania, de csak nem áll be a pofája. Pozitívum hogy legalább arra rájött a pisztolyával nem sokat érhet el, túl kevés a távolság, még mielőtt kilehelem a lelkem, letépem azt a csini fejét és a torkán keresztül felnyúlva báboznék vele egy sort.
Hohohoooo a kisfiú nagy játékokkal szeret játszani. Szemügyre veszem a gránátoknak tűnő kötött pulcsit a mellkasán. Tutira karácsonyra kapta, nekem is kellene egy ilyen nagyi.
-Nem én daráltam rommá két tucat kocsit – nyávogok eltorzított hangon – de picsogós valaki… csak nem becsokiztál a nacidba, mert rád lőttem? –fintorodom el. Olyan szépen indult ez az ismeretség, már épp elhittem hogy a nagyfiú valaki, erre most kiderül hogy rózsaszín tüllszoknyát hord, és anyu rúzsával sminkeli magát. Minő csalódás. Ujjaimmal köröket rajzolok le a levegőben, jelezve hogy siethetne a rinyálással mert unom már. Próbál a lelkemre hatni, egyem a szívét még ha lenne olyanom.
-Ohh kicsi kincsem, ha meghúzod azt, és belőlünk véres húscafat lesz, mit gondolsz… nem fog a falkám hajtóvadászatot indítani minden egyes rohadt kis vadász ellen ebben a nyomorult városban? Vajon a falkák nem fognak összefogni, hogy kitakarítsák a környéket, hiszen ha velünk megtörténhetett egy ilyen csúnya csúnya túlkapás… az ismétlés veszélye igen csak nagy. – hitetlenkedve sóhajtok fel, tényleg arról csevegünk, hogy kit miért haraptak be és ha visszarabolja az elraboltat az nem elrablás?
-Szóval te vagy a hős megmentő lovag… sejthettem volna… jól figyelj rám Don, Ki Hót e… szerintem azt a rostélyt most már fel kellene hajtanod… nem látod a valóságot. Akarata ellenére harapták be, ki a faszt érdekli? A váltók 99%a nem akart váltó lenni, ő sem kivétel, csak egy szaros, kis áldozat, mint mindannyian. Nem adok neki jogot hogy elhagyja a megjelölt területet, mert ha megteszem az ő életét sodrom veszélybe. Látom nem szokása egyik vadásznak sem használni azt a káposztalevet ami agy helyett lötyög a fejetekben. Ha egy friss váltó csak úgy hazatér, az első erősebb érzelemre, legyen az a viszontlátás öröme, alakot képes váltani, a kislány pedig már túl van az első holdján. Vajon a nagy romantikus szíved örömmel lőné le és húzna strigulát a táblájára, tudván hogy a lány élhetett volna ha nem akarod kiszakítani azok közül akik megvédhetnék? Vagy ez a beteg kis fantáziád? Hazavinni egy kislányt… láncra verni… beteg… de tetszik – nevetem el magam – szóval gerjedsz a fajok közötti erotikára… mért nem kezdesz mindjárt egy nagyobb falattal… azt hittem szereted a kihívásokat vadász… - lépek közelebb, de a távolban felcsendülnek a szirénák. Hogy ezeknek nincs jobb dolguk. Az arcomba mászik és csak az tart vissza hogy pillanatnyilag nincs kedvem darált hús lenni az aszfalton, így hagyom hogy ellépjen mellettem, és azt is, hogy felüljön a motoromra.
-Esélyt a győzelemre… ha nem lennél ilyen halálosan cuki, már letéptem volna a fejed – felelem mosolyogva, majd keresztbe fonom a karom, ahogy a közelünkbe ér öt motoros. Silas bólint felém, egyedül rajta nincs sisak, mögötte Caspian kábán kapaszkodva, elég szar állapotban, de élve, és ez a vadász kibaszott szerencséje.
-Azt hiszem igazad van, az időnk lejárt… Nem tudsz egyszerre vezetni, és tartani a kis madzagodat is… add át a lányt – intek az egyik feketébe öltözött hiénának, aki leszáll a motorjáról és a vadász felé lép. – aztán vedd le szépen a gránát mellénykéd. Cserébe garantálom a sértetlenséged, és kijuttatunk innét. Csak hogy mérlegelhess, ha nemet mondasz, mindez megtörténik, kisebb nagyobb sérülésekkel, és a garanciát az életed megőrzésére nem fogom megadni.



_________________


Long life to the Queen

Vissza az elejére Go down
avatar
I. Vadász - Renegát
Arnold 'Samael' Blackwell
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 21.
Age : 30
Hozzászólások száma : 49
Tollvonásainak száma : 47
Re: On my own
2018-05-03, 22:13


Elsőre köpni nyelni nem tudok attól amit tőle látok. Kifiguráz és nonszensz hülyeséget fecseg, mint valami... picsa. Azt a kurva élet milyen gyorsan rombolta le bennem a profizmus róla felépített képét. Azt hittem, ez az egész egy gondosan komponált ellentámadás volt, de most úgy érzem, hogy csak tette amit a kedve hozott. Laza vigyor jelenik meg arcomon a siettetésre is. Ez is csak egy a sok öntelt dög közül aki a  puszta nyers erejére és hatalmára támaszkodva dolgozik. Ha akarom ha nem, csalódott vagyok az eddigi fellépés után. Ezt a kiscsoportos sértést komolyan fel sem veszem, csak némán várom mi jön még. Meghúzza a hajam?
- Kérdezd meg, hogy érdekel e. - Felelem teljes nyugalommal. - Segítek, se te se a falkád se a többi vadász nem érdekel. Az meg, hogy ha megdöglök mi marad utánam, végképp nem az én dolgom. - Nézek tovább rá és várom a folytatást. A félelmem fura mód kavarogni kezd. Hirtelen mintha meginogott volna bennem. Talán a csalódottság? Vagy ez a beképzelt duma? Gőzöm sincs. Annak ellenére, hogy elviselhetetlenül arrogáns és egy hatalomhoz jutott plázacica benyomását kelti, még mindig az egyik legveszélyesebb dolog amivel valaha találkoztam és továbbra is rettegnem kéne tőle, de valamiért tekintélyt vesztett. Nem hiszem hogy az erővel kormányzáson kívül megy neki más is és ezt pofátlanul meg fogom próbálni kihasználni.
- Van még valami vadász sztereotípiád? Mert unalmas vagy. Felesleges tépnem a szám, valószínűleg jön még egy szellemes dedózás vagy beszarós poén. - Mondhatnék neki egy anekdotát arról, azzal, hogy hazaviszem véget ér a szimpátiám. Engem kifizetnek, onnantól kezdve meg kurvára nem az én dolgom. Nem érdekel, hogy fer, emberséges, vagy mit mondanak az íratlan szabályok. Hidegen hagy a további sorsa meg az Oba beteges fantáziája. Vagy azt is levezethetném mennyire gyerekes dolog kiindulni abból, hogy engem is csak az ölés hajt, mint őt.
Hirtelen Nem tudom hova tenni Amber Hill-t. Az egyik alfa, sokunk rettegésének egyik tárgya amivel sose akar találkozni... és mekkora csalódás. Vagy csak mi fújjuk magunknak ennyire fel a hozzá hasonlókat? Nem kéne komolyabban venni őket mint egy önelégült izomagyat? Rettegve csóválnám a fejem, de akkor tuti letépné, bár most is biztos felhúztam. Ma a hülyébbnél hülyébb ötleteket halmozom.
- Ehhez kétségem sem fér. A legtöbb melóban a cuki fejem ment meg. - Váltok én is cinikusra, de meg is rökönyödök magamtól. Nem illik munka közben felhúzni magam. Hideg vér és keressük a megoldást. Kell lennie. Tuti, hogy valamit ki fog hagyni.
Vagy... nem. Megint nyakig vagyok a szarban lassan hullámzani is fog. Ezek a motorosok kurvára nem kellettek. Az önelégült fejébe pedig egyszer még golyót repítek, a végén még önszorgalomból, ingyen. Akkor is én vagyok bajban és nála a magas kártyák egész paklija. Akkor kérjünk lapot 19-re. Meghallgatom és a felém tartó akárkire fegyvert rántok.
- Elegem van abból, hogy semmibe veszel és valami ócska eszméket valló vadásznak titulálsz. Általánosítok akkor én is. Nem adok egy bestia szavára, főleg nem egy nőére. Milyen érzés? - Vigyorgok rá, ha meg kell dögleni akkor legalább tükröt mutathassak neki. - Ember börtönben nincs váltó. Ott nem fog elérni a kezed, főleg ha te is hűvösön vagy a felszopó fiúiddal együtt. - Intek körbe a pisztollyal a díszes társaságon, de a zsinór még mindig feszül a kezemben. - A meglátásod is végre egyszer jó. Te fogsz vezetni, mert én nem tudok. Ha meg akarsz ölni az az egy esélyed van ha innen kilopsz, és már csak másodpercek vannak. - Előttem a lány, meg egy 3. főnek nagyon kényelmetlen hely. Azok után amit hallottam tőle, tényleg egy szavának sem hiszek. Az első adandó alkalommal ahol esélye van ki fog nyírni, ha mákom van gyorsan. Börtönbe nincs kedvem jutni, de jobb a halálnál, bár szívesebben agyalok azon, hogy meneküljek meg tőlük, de a lány és a gránátok nélkül... amit hallottam tőle, nem bízom magam a jóindulatára.
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
V. Oba
Amber Hill
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 07.
Age : 29
Tartózkodási hely : St. Louis / NeverLand
Hozzászólások száma : 116
Tollvonásainak száma : 84
Re: On my own
2018-05-14, 14:28



Amber & Samael
Long life... to... the... Queen...





Az emberek hajlamosak nagyobb pofával rendelkezni, mint amit a helyzet eltűrne. Nem róhatjuk fel nekik, hiszen aligha akad kivétel köztük, a többi meg tudjuk jól, hogy ok nélkül is istennek képzeli magát, akik a világot a saját képükre formálják. Szabályokat és törvényeket hoznak, rákényszerítve magukat sokmillió társukra, büntetni vagy épp gyilkolni puszta hobbiból a gyengébbeket, vagy az általuk alacsonyabb intelligenciával rendelkezőnek titulált érző lényeket. Pedig egy fókabébiben is több az életösztön, mint egy ecsethajúhülyegyerekben. Ez meg most itt pattog, az önérzetétől fűtve, mert általánosítani mertem. Belegázoltam a lelkedbe picinyem? Nem hogy örülne hogy csak eddig mentem el és nem lábbal taposom épp a torkát, miközben azután érdeklődöm hány homokszem van a Saharában.
-Megsértettem az érzéseid? Ohh … igazán sajnálom, kérlek fogadd el bocsánat kérésem jeléül … -végigtapizom a testem mintha a zsebembe kutatnék, de nincs zsebem – azt hiszem a másik ruhámban hagytam… -megvonom a vállam, és még egy bocsi grimaszt is vágok hozzá, mire egy két kuncogó hang előtör a sisakok alól. A felé lépő hiéna a fegyverre megtorpan és rám pillant, mire visszaintem. Nem ér annyit a móka hogy egy rettegő vadász golyót eresszen az egyik harcosomba. Hagyom beszélni, figyelem ahogy ingerülten hadonászik a pisztollyal, miközben még mindig az istenverte zsinórt szorongatja, és mindannyiunk élete az ő elmeállapotán függ. Hát nem csodás?
-Tökéletes terv… minden elismerésem a tiéd nagy vadász, a szar helyzetből is igyekszel a lehető legtöbbet kihozni, és nem adod fel, amíg lélegzel. Felszopó fiúim… auhh… ez igazán nem volt szép, de valóban… az emberi börtönökben nincsenek váltók, talán… a kezem sem érne el oda, biztonságban lehetnél… talán. Szép dolog arra alapozni, hogy nekem igenis kell a lány, hiszen a falkám tagja, meg kell védenem, de nem számolsz vele, hogy nálam is van egy táblázat és igen könnyű behúzni egy strigulát a járulékos veszteségek rovatba.  – elnevetem magam, de nem tehetek róla, olyan vicces a fiúka – Szóval én fogok vezetni… és ez az egy esélyem van megölni? Valamelyik sorban hibádzik a képleted cukorkám… de hagyok időt, hogy újra gondold. – Felülök az egyik hiéna mögé és a melleim közül előhúzok egy kis RFID-t és meglengetem felé.
–A vezetéshez kell mindkét kezecskéd, amíg 15 méteren belül maradsz működik a motorom… ha ügyetlen vagy… akkor kellemes cipekedést…. – mosolygok rá és intek mire felbőgnek a motorok, és elindulunk vissza Neverlandbe. A motorom jelöletlen, még a motorszám is le van satírozva, hogy kár e érte, nem… a kislányt pedig bárhol megtalálom.
Nem akkor nyersz meg egy csatát, ha kivágod az ellenfeled szívét, hanem ha eléred, hogy önként akarja neked adni.




_________________


Long life to the Queen

Vissza az elejére Go down
avatar
I. Vadász - Renegát
Arnold 'Samael' Blackwell
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 21.
Age : 30
Hozzászólások száma : 49
Tollvonásainak száma : 47
Re: On my own
2018-05-15, 21:45


Oké.. se sértéssel, se józan érvekkel nem megyek semmire. Makacs  és kiszámíthatatlan nőszemély a legrosszabb fajtából. A látványos műsorára és a talpnyalók nevetésére nem reagálok. Semmibe vesz ami remek. Talán ezt kéne ellene forgatni, vagy bármit. Nagyon nem rózsás a helyzet.
- Ezt örömmel hallom. A mindenható dumád tartogasd a fizető vendégeknek és kérlek húzz egy strigulát Zoéra és hagyj csinálni a dolgom, vagy vezess. Nekem mind a kettő kimenetel tetszik. Bár a zsaruk is egyre szimpatikusabbak. - A nevetésre nincs mit reagálnom. Csöndben tűröm, mert talán úgy megunja ő is meg a csicskái.
Vele szembe állok ezerrel ver a szívem és az utolsó mondata mégis megnyugtat. Megvan a megoldás.
- Jó motorozást vénlány. Én megvárom a hatóságokat. Talán, majd ők visszaviszik a lányt oda, ahova valójában menni akar. A munka úgy is befejezettnek minősül. - Álok hátrébb a motortól. Lengesse csak az ultimátumát és húzzon el a viharba, azt várva, hogy kövessem teljesen kiszolgáltatva. Nálam a lány, a bomba és... jönnek a zsaruk ők meg távoznak.
Zoét ledobom a kocsi elé, hogy a motorblokk megvédhesse attól ami jönni fog. Elrohanok a hátsó csomagtartóhoz legalább ezt se kell hátra hagyni. Igaz ezüsttel van töltve így minden lövés baszott drága lesz, de az Ak-12 100-as dobtárral még mindig a legjobb egérút fegyver és nem is olyan drága beszerezni így nem fogom sajnálni. A zsaruktól nem félek. Se szaglásuk, se extra érzékeik és csak 3 járőrautó lett mozgósítva... 6 ember. Felhúzom a maszkom, az arcom maradjon az enyém és fedezékbe húzódok a kocsim mögött. A lényeg, hogy ne legyen idejük reagálni és erősítést hívni.
A kocsik közel érnek megállnak és jön a szokásos duma amit nem várok végig csak a mellényemből kibogozok egy gránátot és közéjük vágom kibiztosítatlan, de ezt ők nem láthatják. Amint elvetődnek én felkelek és zárótűz. Száz darab lőszer várja, hogy szabaduljon, így hosszú sorozatokkal operálok és nem engedem ki őket a fedezékből. Az erős lőszer áthatol a karosszéria vékonyabb elemein a folyamatos tüzelés pedig sakkban tartja őket. Erre a tűzerőre nem voltak felkészülve, így nem volt nagy meló megölni mind a 6-ot. Az egész jelenet vagy 10 hosszú másodperc folyamatos tüzeléssel. A ropogás hangja viszont tuti messzire ment el sietnem kell. Bevágom a fegyvert a kocsimba, mellédobom a mellényt is. Felkapom a lányt, elrohanok az eldobott gránátért azt is összeszedve indulok a sínek felé. A töltésen megállva kibiztosítom a gránátot és a kocsimba vágom vérző szívvel, de nyomokat nem lehet hagyni. Mire lejár a gyújtásidő már a töltésen csúszok lefele. Hatalmas robbanás rázza meg a környéket én pedig iszkolok át a túloldalra be a házak közé. Nem olyan könnyű a csaj, de még megoldható vele a mászás. A kertváros épületei kis kerítésekkel vannak felszerelve nem kell sok hogy átrohanjak és pánikot keltsek a bámészkodók között. A kis utakon egy kocsit pisztollyal feltartóztatok és meg is szerzek. Kicsit ordibálok, hadonászok. A felszerelésem nem katonás, de maszk van rajtam és egy ájult nő. Engedelmeskednek és enyém a járgány.
Őrült mód húzok el vele onnan és csak kicsit később lassítok a tempón, de amekkora káosz lett az üldözésből a rendőrhalálból és a robbanásból, most tuti nem egy lopott kocsit keresnek. Ennek ellenére félreállok  egy lakottabb környéken a város belsejében. Itt nem lehet jelenetet rendezni.  Leveszem a maszkom hogy ne legyek feltűnő és a hibámon kezdek agyalni. Nem kell sok hogy megvilágosodjak mekkora kezdő vagyok. Amber gyorsan jött és őt is megtalálták... a csaj tuti be van poloskázva.  Erre nincs más megoldás. Elkezdem levenni a cipőjét és ékszereit. Gyűrű, nyaklánc, hajcsat. Amit csak találok míg végül csak az alap lenge ruházat marad rajta. Mivel ájult és már megint csak hosszabb perceim maradtak kiszállok vele a kocsiból, leintek egy taxit és apja háza felé kérem a fuvart. Közben eljátszom hogy nagyon a nagybátya vagyok és a lány megint jól beadagolta magát. Nem nehéz most mérges embert színlelnem. Talán innen minden zökkenő mentes lesz.
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
V. Oba
Amber Hill
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 07.
Age : 29
Tartózkodási hely : St. Louis / NeverLand
Hozzászólások száma : 116
Tollvonásainak száma : 84
Re: On my own
2018-06-02, 12:29



Amber & Samael
Long life... to... the... Queen...





Önfejű, esztelen és makacs. Egy jobb napomon még arról is lehetne szó, hogy kedveljem ezt a hülyegyereket. Egy jobb napon talán elnézném neki, hogy az enyéimet rabolgatja, okkal vagy ok nélkül. Egy jobb napon… neki mindenképp jobb lenne…
Ha egy vadásszal játszol nem elég B terv. Hogy ne legyél a kandallója felett trófea minimum K-ig el kell menned, hmm… K mint… kedves, közkedvelt… kibaszott… köcsög. Lemia meghúzza a gázkart és a derekát ölelve elhajtunk a helyszínről. Sejtem, hogy nem fog a nyomunkba maradni, nem, ennél sokkal merészebb.
Fejem még visszafordítva látom ahogy a kis csíkos testét a földre dobja… visszavonom a lovagiasságot, értem hogy vérállat, de ettől még nem kell a bokájánál fogva végighúzni a sivatagon, vagy végülis…
A lőfegyver hangját még a motor zúgása és a távolodás sem tudja elnyomni. Kezem int balra, mire ketten leválnak a csapattól, aztán már érintem is meg a sisakom oldalán villogó kis kék gombot és hívom Mazit.
-A kis köcsög áthúzta a tervem, mozgósíts mindenkit Neverben, élve akarom! – megszakítom a hívást, feleltet nem is várva, hiszen a szavam törvény, és ha élve akarom, akkor akár sokak halála árán is de életben tartják míg oda nem érek. Lemia leparkol Never mögött, és folyamatosan tájékoztat a kis vadász hirtelen ötleteiről. Felrobbantotta a saját kocsiját, majd rabolt magának egy újat. Komolyan ez a férfi kezd érdekelni. A nyomkövető tökéletesen mutatja a pillanatnyi helyzetét, így Williem már a helyszín felé tart. Ez az én városom, az én falkámhoz tartozik a lány, és ez a kis buzi meg fogja tanulni hogy velem nem éri meg baszakodni. Még hogy vénlány… basszam tarkón egy téglafallal.
A belváros nehéz eset, már nem az én területem, sokkal inkább a leopárdok meg azok az édes kis csúszómászó lábatlan undormányok territóriuma. Nem szívesen botlok beléjük, még a macskák megoldhatóak, de a kígyók hajlamosak az előbb lövünk aztán ha életben maradtál kérdezünk hozzáállásra… rokon lelkek?
Gyorsan kell cselekednünk és jobbnak kell nála lennünk, ha kicsúszik a kezünkből nehezebb lesz Zoét visszaszerezni, mint bejutni egy titkos katonai létesítménybe papírzsepiért. Nagy a kockázata hogy Willt küldtem, fiatal még, de kénytelen vagyok rá bízni a melót. Sajnos a vadászok hajlamosak unalmas óráikban adatokat gyűjteni rólunk, a legtöbb falka vezető seregletét ismerik, amolyan kitől kell rettegni vagy kik az elsődleges gyanusítottak, ha nyakig ér a trágyalé kiket kell okolni érte. Mazi hívása fut be, és ajkam aljas kis mosolyra görbül, ahogy közli hogy Bambi lelőtte a vadászt.

***
Durván markolja a kormányt, cseppet ideges, nem szúrhatja el a feladatot vagy az Oba kibelezi. Jónéhány perce korzózik a környéken, kishíján egyedüli taxisként, a legtöbbet a hiénák lefoglalták, és mégis benne van a pakliban hogy máséba száll a célpont és akkor… nem, bele sem mer gondolni mit tenne vele Amber. Megpillantja az intő kezet és a hóna alatt tartott kába lányt. Megáll és kérdőn fordul hátra ahogy beszállnak.
-Hova? – fő a profizmus, elvégre amúgy is taxis, nem kell semmit megjátszania, tud vezetni, és baromijól ismeri a várost, hiszen itt nőtt fel. Amint megkapja az uticélt helyeslően bólint és a visszapillantóból megnézi magának a fazont meg a lányt is.
– Sokat ivott? Remélem nem hányja össze az ülést. A jó tisztítás baromi drága. A hugom is hasonló alkat, folyton be van állva… anyám meg totál ki van akadva hogy mért kell így hazavágnia az életét. – sóhajt és beszél igyekezve a lehető legunalmassabbnak tűnni, haladva a cél felé. Még kivár, kell hogy a vadász elhiggye minden rendben és pontosan oda tartanak ahova menni igyekszik. Egy pirosnál megáll és a combja alá rejtett nyugtatópisztolyt elővéve hátra fordul.
– Szegény lány, ne haragudjon rá, biztos megvan az oka … mindennek megvan… - lövi mellkason és figyeli, ahogy a méreg lebénítja a férfit. – Paralízis, elég kellemetlen, lebénígja az izmokat, okoz némi fájdalmat, de szerencsére a tüdőre és a szívre nem hat olyan nagyon. Érezhet némi légzési nehézséget, de csak addig- tölti be a fegyvert újra- míg az altató nem hat. – újra mellkason lövi, majd előre fordulva csekkolja a visszapillantóból és egyenes helyett balra kanyarodva meg sem áll NeverLandig.
***

Az alagsorban ülök egy plafonig csempézett szobában. A kisszék nyomja a seggemet, a tenyerem viszket a feszültségtől, a hiénám pedig egyre jobban szomjazza a vért. Silas segít Willnek behozni az eszméletlen vadászt. Csuklóin vastag bilincs melyet fél méteres lánc köt össze. Mosolyom időtlen szépséggé olvad ajkamon ahogy fülembe csendül testőröm hangja. Zoé biztonságban van az egyik szobában, felügyelik míg magához tér, a motorom a robbanásban megsemmisült, amiért még elégtételt kell vennem és egy jókora szívességembe fog kerülni hogy Abel használja az abraka dabráját, elsimítva ezt a kis lövöldözős ámokfutásom, de minden adott a tökéletes befejezéshez. Befejezés… neeeem… még csak most kezdjük ezt a fejezetet.
Felkelek és egy vödör jéghideg vizet loccsantok a plafon kampójára akasztott játékom arcába.
-Ébresztő Csipkerózsika…



_________________


Long life to the Queen

Vissza az elejére Go down
avatar
I. Vadász - Renegát
Arnold 'Samael' Blackwell
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 21.
Age : 30
Hozzászólások száma : 49
Tollvonásainak száma : 47
Re: On my own
2018-06-10, 21:27


- A Stewenson és a Wright sarka. Kertváros. - Morgom neki a címet és lassan kezdek feloldódni, amennyire ebben a helyzetben lehet. A kocsi normális, a rendőrök máshol vannak, a hiénák pedig eltűntek. Nekem nincs más dolgom, mint elvinne Alfrednek a lányát, felmarkolni az algoritmust és boldogon tovább élni. Meg kicsit elhagyni a várost. Úgy 10 évre.
- Amit lehány azt duplán fizetem. Azt meg, hogy mit tett nem tudom. Egyik barátja hívott fel, hogy baj van mert elesett, de ez nem elesés, őt meg többé nem láthatja. Ne aggódj én is ki vagyok rá akadva. Amúgy meg az utat figyeld... van elég bajom, bocsáss meg. - Igazi tapintatos úriember formáján kérem, hogy üsse a kibaszott orrát máshova. Oké a kérdezősködés jogos, csak lehet még neki is jobb ha kevesebbet tud.
Csak egy pillanatra hunyom be a szemem, ez már megint beszél. Hevesen kezd kalapálni a szívem mikor szemem kinyitva meglátom, hogy fegyvert fog rám és lő. A találattól megrémülök, de mivel komolyabb fájdalmat nem érzek, hatalmasat adok neki jobbommal, de nem dől ki. A vesztesek nyugalmával dőlök hátra az ülésben hallgatva amit mond. Nagyon mást nem is tudok tenni mert pillanatokon belül hat a vegyszer. Iszonyatosan fáj. Azt se hallom mit motyog az a seggfej, de lehet józanul se érdekelne. Úgy érzem görcsbe feszül minden végtagom, pedig semmim nem moccan. Agóniám közben röpke pillantásom fut át a fegyver második rám szegezésén, de ezzel már nem tudok ellenkezni. Jön a találat és lassan belecsúszok a kellemes nyugtató sötétségbe.

Újra álmodom az eseményeket, csak kicsit kicsavartabban. Minden sokkal élénkebb és groteszkebb. A bestiák szörnyalakok, a világ eltorzult tükörképe önmagának, én pedig egy belül teljesen üres hulla vagyok. Vajon mit akar magyarázni a tudatalattim? Miért kell újraélnem a kalandot? Miért álmodok? Olyan homályos a mese vége. A taxiig siker és lassan haloványul Alfred mosolya, szinte a semmibe veszve az egész emberrel. Sikerrel jártam? Vagy ott kaptak el? Mi történet velem?
Jeges víz zökkent ki a kaotikus álomból, én pedig ösztönösen reagálok.
- Baszódj... meg! - Morgom, félig meddig kábultan miközben sajog mindenem. Talán először rá kéne jönnöm ho... ez a hang! Jaj anyám. Mély levegőt vennék, de félúton köhögnöm kell. Csillapodva, szemem kinyitom. Hideg a ruhám a víztől és most már vagyok annyira magamnál, hogy a pozícióm is felfogjam. Hát keltem már kényelmesebben is. És nyugodtabban is. Amber áll velem szembe, ami mindent jelen csak nem jót. Felfogva a teljes szituációt és súlyát letisztul az álom vége. Elbuktam és most elkaptak. A taxisnál vége volt... itt pedig nekem lesz végem. Hát ez egy jól elbaszott küldetés.
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
V. Oba
Amber Hill
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 07.
Age : 29
Tartózkodási hely : St. Louis / NeverLand
Hozzászólások száma : 116
Tollvonásainak száma : 84
Re: On my own
2018-06-18, 09:44



Amber & Samael
Long life... to... the... Queen...





Csend… az ébredés előtti utolsó pillanat, mikor figyeled életed kicsi szerelmének arcát, figyeled ahogy lélegzik, ahogy gondtalan, sima arccal egy békés angyalra hasonlít… Na ez a pillanat pont nem az. Ez a kis elfajzott nyomorék vadászka, nagyon nagyon rossz ajtón kopogtatott be azzal a faltörő kossal, és most persze majd csodálkozni fog ha a szájába nyomom a csodás szívesség viszonzásaképpen.
A vödör lendül, a jeges víz beteríti, és nem épp a jaj hol vagyok mi ez a hely filmes klisé jön velem szembe. Baszódjak meg? Ez komoly? Csak víz, nem ököllel ébresztettem… ez a férfi teljesen összetöri a szívemet.
-Hát ennél valami kedvesebbet vártam – teszem le a vödröt és közelebb húzom a széket, hagyva azért kellő távolságot, hogy lábaival kalimpálva se érhessen el. Fő a biztonság… ez esetben az ő biztonsága. Butuska halandó még esetleg azt gondolhatja van bármi esélye a szabadulásra, és hát a testőreim egyike sem az a fajta aki tétlenül tűrné hogy esetleg arcon rúg. Nem mintha én feltételeznék ilyen akrobata mutatványt tőle, de kitudja, manapság milyen kritériumai vannak a vadásszá válásnak.
A trágyalé nyakig ér, és íme az útkereszteződés… mehetünk jobbra, ahol még akár az is játszhat hogy levesszük a csúnya bilincseket és kap egy korty vizet, nem, nem az arcába. Vagy mehetünk balra, amikor is mélyebbre ásunk abban a butuska fejében, és megnézzük hogy is gondolta ezt a dolgot kivitelezni. Ahh vagy inkább meg is kérdezhetem tőle… ez az …
-Játszunk kérdezz feleleket – mosolyodom el és bakancsomból előhúzok egy kést. -Biztosan ismered, én felteszek egy kérdést, és te megpróbálsz a lehető legőszintébben válaszolni. Nem igazán éri meg megpróbálnod hazudni, mert megérzem, és lehet hogy nem fogok örülni neki. Kicsit bánt hogy olyan csúnya dolgokat mondtál nekem, és a motorom is tönkre tetted… esetleg bocsánatot is kérhetnél ha már itt vagyunk. - vigyorgok rá mint akit baszni visznek és egy pillanatot várok csupán, nem számítok semmi olyanra hogy mérhetetlenül sajnálja, biztosra veszem hogy még van valami tartalék ötlete, noha minden fegyvert és egyebet elvettünk tőle, egynémelyikről fogalmunk sincs hogy mire jó, de Will gondoskodott róla hogy a folyó messze vigye tőlünk. Kell a fenének hogy valami nyomkövetős vacak legyen köztük.
-Első kérdés… azt már tudom hogy Zoé kellene neked… és azt is feltételezem hogy apuci akarja visszakapni… már csak az a kérdésegylet, ha… mennyit is ajánlott neked ezért az apró feladatért – amit nem sikerült elvégezned. Nem, ezt már nem teszem hozzá, a földön fekvőbe nem illő belerúgni...vagy de?
Királynőség első lecke: mindenkinek meg kell adni a lehetőséget a javításra. Itt van ez a szerencsétlen férfi. Az egész biztos tök egyszerűnek indult. Kitudja mióta követte a kis hiénát, elrabolta, és roppant egyszerű módon azt hitte hazaviszi megkapja az ellenértéket és a meló letudva.  Az emberek tényleg hülyék… nem biztosan nem, talán csak nem értik a dolgok mibenlétét. Azt hihetik a falka valami kicseszett lányegylet, ha elmegy egy diák majd jövőre jön másik. Talán ideje lenne ezt a cukorpofit felvilágosítani róla, hogy a falka egy család, vajon ha lenne neki gyereke, és elrabolnám, megvonná a vállát hogy majd lesz másik?
A penge megáll a kezemben és felpillantok rá, tekintetem teljesen emberi, még nem vagyok ideges, még nem szomjazom jobban a vérét mint eddig, még nem akarom eltörni minden csontját, még…



_________________


Long life to the Queen

Vissza az elejére Go down
avatar
I. Vadász - Renegát
Arnold 'Samael' Blackwell
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 21.
Age : 30
Hozzászólások száma : 49
Tollvonásainak száma : 47
Re: On my own
2018-06-19, 13:17


- Én is cirógatásra ébredtem volna szívesebben. - Nevetem, de hangomban bizonytalanság, azt meg, hogy a pulzusom az egekben a félelemtől ő is biztos érzi. Hát... volt már job napom is. Pedig egész jól sikerült. Már úton lettem volna, de a fene hitte, hogy így be van biztosítva Zoé. Ráadásul mint kiderült nem is a helyi falka beharapottja, csak befogadott. Alfred... azt hiszem kezdem érteni miért lengettél meg ekkora értéket előttem, mint ahogy az is tisztul, miért nem te próbálkoztál. Körbenézek megint. Mindenhol csempe és semmi dekoráció csak alattam egy lefolyó. Ide biztos nem fürdeni járnak, ami csak egy kellemetlen dolgot jelenthet. Nem kell félnem, hogy túlélem. Elég azért imádkoznom, hogy gyorsan haljak meg. Többre számítani felesleges.
- Játszunk... - Egyezek bele, hisz semmi titok nincs. Tudja kit és miért vittem el max apró részletekre lehet kíváncsi. Mi bajom lehet több már attól?
- Ismerem a szabályait a játéknak és a képességeiteknek is. Bár... ha teljesen tisztában lennék velük most nem lennék itt. - Nevetek kínomban. - Gondolom visszavágót nem lehet kérni? - Kicsit keserű a helyzet, és esélyem sincs kidumálni magam, azért ezt egy félmosollyal kérdezem a rettegés ellenére is.
- Amúgy meg minek a bocsánatkérés ha bűzlik attól, hogy kikényszerített? Én is hagytam el pár játékot miattad. Az érzés kölcsönös. - Nézek a szemébe. Nem vámpír, így nincs mitől félnem mint attól, hogy esetleg arcátlanság amit teszek. Nem sok időt hagy,már jön is az első kérdés. Amire mint sejtettem felesleges hazudni.
- Nem pénzt kaptam hanem valami egészen mást... - Csak egy pillanat csöndet hagyok, úgy is azt várná, hogy folytassam. - ...megkíméllek a következő kérdéstől. Egy Algoritmust ajánlott fel amivel be lehet jutni a R.E.T.E.K adatbázisába, észrevétlenül és nem, nincs nálam. Annál több eszem volt mint, hogy magammal cipelem. Most én kérdezek... ez a játék így működik nem? Miért félted attól hogy lássa a faterja, amiért egészen hozzám kellett fordulnia elkeseredésében? - Ha már meghalunk mert dacolunk az Obával, csináljuk tisztességesen és pusztuljunk emlékezetesen. Ebből a gondolatból hamar kirázom magam. Még bármi lehet a helyzetből. Segítségre nem számíthatok, de a tudásom mellettem áll. Szép kés van nála, talán ha egy figyelmetlen pillanatába belerúgnék a kezébe, torkon szúrná magát. Áh... sokkal jobbak a reflexei... kivétel ha valami leköti a figyelmét. Már csak azt kéne kitalálni, mi az ami bosszantja vagy felkelti az érdeklődését anélkül, hogy engem darabokra tépjen mielőtt esélyem lenne. Ha nem enged el, ezek a bilincsek nem kerülnek le... de akkor már rohadjak meg itt, harc közben. Kicsit még kémlelem és romlik a helyzet.  Fene... innen nézve még ráadásul elég messze is van. Elég reménytelen a helyzet. A cuccaim meg legjobb esetben is elzárva vagy valahol jól eltéve vannak egy számomra ismeretlen épületben ahol engem már szag alapján bemérnek pillanatok alatt olyan lények, amikkel nem szívesen küzdök puszta kézzel, zárt térben. Ha ebből kikerülök élve, nincs több hiénás meló...
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
V. Oba
Amber Hill
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 07.
Age : 29
Tartózkodási hely : St. Louis / NeverLand
Hozzászólások száma : 116
Tollvonásainak száma : 84
Re: On my own
2018-06-26, 15:12



Amber & Samael
Long life... to... the... Queen...





Olyan mint egy lány….én is cirógatásra ébredtem volna szívesebben… most tényleg azt várta hogy hozzá simulok és a fülébe nyalok? Ne felejtsem el szóvá tenni a fiúknak hogy legközelebb ne a lábánál fogva húzzák le a lépcsőn… nagyon beüthette a buksiját.
Annak ellenére hogy a szája még mindig akkora mint az az un. Bécsi Kapu, valami elvetemült mondásában az európaiaknak, a félelem minden kis porcikáját átjárja, és én elégedetten szippantok mélyet a levegőből. Kaja szaga van, ennivalóan finom, puha, zamatos husi szaga.
Megered a nyelve és össze vissza hablatyol, tényleg tele a naci? Felvonom a szemöldököm a visszavágó szóra. Egyre inkább az az érzésem, hogy azt hiszi számára már minden mindegy, innét nem jut ki élve, hát azt is meg fogja magának engedni amit talán nem lenne ildomos. És már érkezik is… felsóhajtok és ujjaim beletúrnak sötét göndör tincseimbe. Ez a férfi vagy tiszta hülye, vagy minél gyorsabban meg akar halni, de legalább válaszol.
Szóval egy algoritmus… de minek akar bejutni egy vadász a R.E.T.E.K adatbázisába? Nyilván van feljegyzés rólunk, de az hogy melyik falkát ki vezeti még a nagyon nagy huntereknek is megvan. Elmosolyodom a kérdésére, ohh cukormókuskám mégsem ismered ezt a játékot.
Pillantása a késemre téved, és a szándék annyira egyértelmű hogy elnevetem magam.
-Sajnálom Kedveském, de nálunk a játék kicsit másképp megy, a legtöbb esetben úgy csináljuk hogy én kérdezek és a játékostársam felel. Nem nagyon szokás visszakérdezni, tekintve hogy én vagyok általában az akinek a területére hatolnak be, vagy nyúlnak a cuccához… tudod ez ilyen női faszság. – mosolygok és mutatóujjam megtámasztom a penge hegyén. – Szóval be akarsz jutni a Retkek adatbázisába, erre pedig jó a kütyü amit kaptál Zoé apjától… az hogy honnét van meg ki alkotta nem hoz lázban, ahogy az sem hogy minek neked, nyilván információ szerzés, hogy feltérképezd a falkákat, a gyengéiket, stb stb… a sikeres vadászat sokszor a felkészülésen múlik… ugye? Zoét is milyen könnyen elragadtad, csak aztán… -felállok és közelebb sétálok, majd a penge hegyét a felsője nyakához illesztem és lassan húzni kezdem lefele, hogy az anyag kínzó lassúsággal hasadjon ketté.
-Hmm milyen kidolgozott felsőtest… -tépem le róla felsőjét cafatokban – mondd csak vadász, mi a legnagyobb félelmed? Olyan vagy mint a többi? Te is attól félsz hogy egy szép nap arra ébredsz, hogy egy vagy közülünk? – elsétálok a háta mögé és ott is szemügyre veszem és ujjaim hegyével végigsimítom izmos hátát. – Amúgy hogy működik nálatok a cserekereskedelem? Előre megkaptad a fizetséget, de ha nem szállítod le az árut? Keresni fog apuci? Vagy nem számít, mert arra alapozol hogy innen nem fogsz élve kijutni… ezért figyelted annyira a késem. A szökés még mindig ott motoszkált a kicsi agyad hátsó szegletében mint lehetséges megoldás. Vagy motoszkál most is? – kerülöm meg újra és elé állok. Ujjaim végig simítanak az egyik mellizmán. – Tudom persze nincs barátság a vadász meg a préda között… - nem nem én vagyok a préda jelen esetben- De még mindig hajlandó lennék meghagyni a kis életed, és biztosítani a szabad távozásod… persze csak ha látom hogy képes vagy visszatenni a kis egocentrikus megalomán viselkedésed abba a közegbe akit ez érdekel. Nos az ajánlatom egyszerű… Te… ohh bocsi hogy is hívnak? – jólvanna néha nekem is kieshetnek dolgok. – mostantól az én és a falkám kis vadásza leszel. Az engedélyem, jóváhagyásom nélkül egyetlen hiéna sem kerülhet a szálkereszted útjába. Ha bármelyik másik nyomoronctól azt hallod hogy az enyéimre akarna vadászni, azonnal jelented nekem, és… ha bármilyen megbízatásom akad számodra, az mindig prioritást fog élvezni.  – eltávolodok tőle és visszaülök a székre. – Cserébe elviheted Zoét az apjához egy gyors látogatásra…. – hátra dőlök – Nos vadász… mit felelsz? Leszel az enyém, vagy inkább Hókefélkét támogatod a karrierjében tovább?



_________________


Long life to the Queen

Vissza az elejére Go down
avatar
I. Vadász - Renegát
Arnold 'Samael' Blackwell
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 21.
Age : 30
Hozzászólások száma : 49
Tollvonásainak száma : 47
Re: On my own
2018-06-28, 20:16


Válasz helyett csak fintorogva bólintok szavaira. Hát legalább megpróbáltam. Most pedig jön ami jönni fog, nézegetem ahogy a pengét érinti. Nem a legbiztatóbb jel amit valaha is láttam.
- Csak aztán súlycsoportot váltott a játszma. - Hűl el hangom ahogy az acél megközelít. Rég féltem ennyire. Nem tehetek róla ritkán lebeg előttem a halálra kínzás lehetősége. Pontosítva, mindig ott van, inkább azt mondanám a legtöbbször eddig elkerültem. Most viszont ismét valós a fenyegetés és ellentétben a harctérrel itt semmi hatalmam az események felet. Ez a kínzás lényege nem? Szép lassan tálalni az elkerülhetetlent. Felszisszenek a kés érintésére, de csak a felsőm kezdi hasítani.
- Zsoldos... és a szabad életem féltem a legjobban. Minden ami leláncol elrettent. Család, barátok, falka... ez mind egyformán félelmetes, nem a bunda ami taszít. Bár minek hazudjak, jól esik emberként élni. -
Alap esetben kényeztetne az érintés még a kikötözős játék se a legrosszabb ami jöhet. Viszont a tudat, hogy ki teszi és miért, inkább félelmetesre korcsosítja a mozdulatot. Megfeszülök nem tudva mire készül, testem pedig ösztönösen várja a legrosszabbat.
- Mindig a vevő alakítja ki a fizetést és módját. Alfred valaha jó barátom volt, csak elváltak útjaink. Talán az undor ellenére a szép emlékekért bízott bennem ennyire. Vagy amúgy is oda akarta adni, csak így még kegyesnek is látszott. Szökés?  Azt csak egy bolond adja fel. Minden értelmes lény kapaszkodik az életébe nem? Miért én legyek más? - Az érintéstől ismét csak a hideg ráz ki. Eddig lesütött tekintetem ráemelem és egy semmitmondó üres félmosolyt adok neki.
- Én se tettem, hát most nincs jogom elvárni. - Akaratomon kívül is meglepett arcot vágok arra amit mond. Nehéz hinni neki, nekem nincs orrom és ez a duma a legtöbbször csak kamu. Tudom mert én is szoktam alkalmazni. Viszont nincs más esélyem, hátha legalább kevesebb lesz a kín ha együttműködök. A kérdésre elég halkan hagyja el ajkam a válasz aminek mélyén ott csillog a remény még ha fakón is. Ember vagyok ezt nem lehet kiölni belőlem.
- Samael - Amit hallok keserves ár a szabadságomért, de közel sem teljesíthetetlen. Lényegében csak neki kell dolgoznom, feltételezem ingyen és ha valaki fülest ad hiéna célról azt jelenteni. Mocskos dolog spiclinek lenni, de inkább legyek az mint halott. A vádló lelkek meg majd valamikor megnyugszanak. Nem tudom mennyi munkám lesz, de végül is csak járjak nyitott füllel és ne öljem az övét. Nem lehetetlen, így második kóstolásra.
Nézem a távolodását és legnagyobb meglepetésemre még jobban megédesíti az alkut. Hazavihetem Zoét, ami lényegében a szavam betartása. Ezzel szinte meg is vett magának. Ismét ráemelem tekintetem. Érezheti a szagomon láthatja a szememben, hajlok az ajánlatára.
- Leszek a tiéd, a vadászod, a besúgód. Rendelkezz képességeimmel. - Ha a nagy számmal volt baja, hát legyünk kicsit odaadóbbak. Ő is egy munkaadó, a rá jellemző egyedi igényekkel, én pedig ugyanaz a dögevő vagyok, csak most a díjam maga az életem. Csak valami büszke egoista dobná el az életét, valami ízig vérig rasszista vadász. Nem ő lesz az első természetfeletti bérlőm és tuti nem az utolsói is. Viszont a leg hátborzongatóbb címet most elvitte egy jó időre az tuti. Valahogy egy törékeny kecses nőtől jobban lehet tartani mint egy izompacsirtától. Tőle tudod mit várj. De itt áll előttem fizikai méreteiben eltörpülve mégis falakat tudna ledönteni. Ez a kettősség már önmagában is hátborzongató.
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
V. Oba
Amber Hill
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 07.
Age : 29
Tartózkodási hely : St. Louis / NeverLand
Hozzászólások száma : 116
Tollvonásainak száma : 84
Re: On my own
2018-06-30, 22:47



Amber & Samael
Long life... to... the... Queen...





A hiénák királynője, a kegyetlen Oba, Amber Hill a… fogalmam sincs milyen jelzőkkel illetnek, sosem kérdeztem senkit, szólás szabadság az van… a közelemben meg mély kuss és alázat. Hogy imádattal vagy félelemmel vegyes már csak részletkérdés. Most mégis mintha az érem másik oldalán csillogna az a bizonyos fény. Kedves vagyok, és első ránézésre a kutya sem mondaná meg hogy mért. Nem nem terveztem megölni akkor sem, mikor megpillantottam a kezében a hiénámat. Az apám azt tanította hogy minden ember érték… ki így ki úgy, na persze azt is mondta hogy az életet tisztelni kell, majd kiírtott egy darázsfészket a fészernél. Bort ivott a többit mindenki tudja, a prédikálás mindig is ment neki.
Figyelem a csüngő halandót, a rettegést a szemében, a verítéket mit az elemi félelem csalt elő bőre alól. Mindenki tudja hogy van rosszabb a halálnál, mégis a végtől rettegnek a legjobban. Talán mert olyan véges? Egy kínzást túl lehet élni, kis szerencsével, lehet folytatni az életet, elfelejteni, meg mittom én miben szoktak reménykedni, de a halál… ott nincs tovább, nincs tervezgetés meg álmodozás meg semmi… az egy pont a kibaszott élet végén.
Súlycsoportot váltott a játszma, egyem meg de édes, hát végre elismeri hogy baromira kevés volt ő ehhez a melóhoz. Egy per egyben, messziről valami mesterlövész puskával simán elintézhetett volna, de már ott elbukta a partyt hogy Zoé lenyúlása pillanatában nem vetkőztette meztelenre a kocsijában.
Elérjük a rettegés második fázisát, beszél és én élvezettel hallgatom a csacsogását. Tökéletesen a nagykönyv szerint történik minden, felel a kérdésre, noha leginkább nem azért mert annyira kedve van ebben a pózban pont velem tracspartyt tartani, inkább belső kényszer, a tudatalatti időhúzása, a megfelelési vágy amit a remény hajt, hogy még menthető a menthetetlen.
Hallgatom némán, meghagyom a feszültség minden cseppjét neki, senki sem mondhatja hogy önző lennék. A szökést még nem sikerült kivernie a fejéből, az emberek olyan… romatikusak… romantikusan álmodozók… tetszik a mellkasa… de beleharapnék… lassan pillantok fel rá, az üres félmosoly, amit kapom annyira átlátszó, hogy jutalma egy röhejes vagy szusszanás a részemről.
A kegy részemről cseppet sem mentes mindenféle előre megfontolt szándékkal elkövetett több rendbeli hátsó szándéktól. De ezt majd később, most már van egy nevem, ami kissé vicces, tekintve hogy ha ismereteim helyesek a halál angyalát hívták Samaelnek. Aki nem mellesleg cseppet sem volt az a cukker angyal és hajlamos volt a teremtője ellen fordulni, támogatni az egyéni törekvéseit az első nőnek. Nem, rohadtul nem Éváról beszélek. Na meg ott van a tény, hogy az egész lázongást Lilith részéről Samael kezdte, a kis suttogásával, és tádáááám íme én, az önző, saját lábán is megálló, erős nő, aki nem egy cukker engedelmes mesekönyvből származó miss picsa leszármazottja, az egyszer fix.
Biztosra megyek, kell nekem a szolgálata, nem mintha nem tudnám a szükséges információkat megszerezni másképp, de így nagyságrendekkel könnyebb, és mért nehezítsem meg a saját életem, ha másét is megtehetem.
Engedelmes, hát tényleg élni akar, majd meglátjuk, hogy meddig tart ez az odaadás, ha ténylegesen bizonyítani kell, nem próbál meg inkább kitérni a feladat elől? Ajkamon vérmes vigyor terül el ahogy felállok és kétoldalt a bordáin végigzongoráznak ujjaim, majd fel a felkarján végig a könyök hajlatán a csuklójáig ahol ráfogok a fém pántra. Ajkam vészesen közel kerül az övéhez, főleg hogy lábujjhegyen pipiskedve melleimmel neki dőlök.
-Az enyém vagy… -súgom az ajkára ügyelve hogy ne érjek hozzá – az életed a fizetség, amit addig tarthatsz meg míg nem teszel ellenemre. Tiltakozhatsz, szidhatsz, de ha megtagadod a kérdésem, a kis fény, amit úgy imádok, örökre kihuny a szemedben, és egészen biztos lehetsz benne, hogy pokolian lassú és gyötrelmes lesz a megkönnyebbülésedig az út.
Ujjaim rászorítanak a fém gyűrűkre és keményen megrántom, hogy nemsokkal felette elpattan az egyik láncszem. Kezem azonnal ereszt, és hagyom, hogy Samael térdre rogyva a földre zuhanjon lábaim elé.
-Van a lány leszállításának határideje? Mióta figyelted? - Biztosra veszem hogy figyelte, egy ilyen akcióra csak nem random indul el ahogy megkapja a melót. Tudni akarom a módszereit, a fegyverarzenálját, a stratégiáját, azt is hogy mit evett reggelire. Ki akarom ismerni, és amit akarok azt megszerzem. Bármi áron.
A kést szándékosan hagytam a széken, ami kicsivel több mint egy karnyújtásnyira van tőlünk. Meglátjuk mennyire kreatív, mennyire bátor, vagy épp ostoba. Azt mondta nem szereti a kötöttségeket, a munka is kötöttség, és ez a szerződés nem két napra szól. Hátat fordítok neki és az ajtó felé lépek, minden lehetőséget megadva neki ölni, vagy meghalni.




_________________


Long life to the Queen

Vissza az elejére Go down
avatar
I. Vadász - Renegát
Arnold 'Samael' Blackwell
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 21.
Age : 30
Hozzászólások száma : 49
Tollvonásainak száma : 47
Re: On my own
2018-07-01, 21:23


Nagy szarban lenni kalandos és még élvezetesebb, főként visszaemlékezni rá, a kijutás, de van az a helyzet ami megöli a varázsát. Például ha egy vigyorgó bestia cirógatva végigmegy az emberen és teljes nyugalommal és magabiztossággal közli, hogy az övé vagy. Ismét inkább fintorogtam mint felizgultam attól amit tett. Akármilyen teste is van és akárhogy is érint... a helyzet megöli a látványt. Önkéntelenül is a szemébe néztem mikor a szavakat mondta, több mint kellemetlen közelségből. Hát... volt jobb napom is. Igaz talán rosszabb is, de ez az alkalom tuti versenybe száll a trónért.
- Efelől kétségem sincs Oba. - Bólintok beletörődően. Itt nincs helye több ellenkezésnek, mert komolyan megdöglök. A lánc szakad én meg végre földet érek és el is terülök alig megmaradva a térdemen. Iszonyatosan üdítő érzés, hogy újra talaj van alattam és nem feszülnek az izmaim a lógástól. Egész testem lángol ahogy magához tér a kényszerből és újra futni szeretne, de nem lehet.
- Határidő nincs. Annyi a megállapodás, hogy hozzam haza csak egy napra, aztán mehet vissza ide. - Mély levegőt veszek és mérlegelek, de a teljes tálalás mellett döntök. Ismét csak a józan ész vett rá, hisz itt ellenkezni hazudni felesleges. Biztos kemény ára lesz az életemnek pláne a szabadságomnak, de inkább mint a halál.
- A tizenkettedik napon ütöttem rajta. A megbízás után 3 napig kerestem és találtam is. Utána a többi időt a tervezéssel és az elvegyüléssel töltöttem. Mérlegeléssel és rizikószámítással. Kevés Falkavezér szokott ennyire rácsapni egy eltűnt szubra. Ezt a bukást mindenképp bele fogom vinni az elkövetkezendő számításaimba. - Kacagom halkan magam elé és amikor felnézek ő nekem háttal a kés karnyújtásnyira és az alkalom elém tálalva. Mindenem ordít, hogy dobjam a hátába. Jó minőségű katonai darab, enyhén markolat nehéznek tűnik. Tuti a tüdejét kilyukasztaná és onnan változnia kéne és rávethetném magam, hogy addig szurkáljam míg pépes nem lesz. A józan eszem viszont ismét az ösztönök és a kényszer ellen szól. Lánc van rajtam ami csörög. Ha arra nem néz hátra, a mozdulat biztos másképp fog csengeni mint az alap mozgásom. Sokkal hirtelenebb. Ha nem kap sokkot vagy nem hezitál a fájdalomtól végem. Ha nem vagyok elég gyors végem. Ha nem ezüst a kés végem. Nincs főpróba, nincs új lehetőség. Nem vagy hős Samael, azok úgy is korán halnak. Ha sikerülne és bejönne az egy a millióhoz szerencse is ott a teljes falka és az őrök... akik nem fognak hátat fordítani. Egy megoldás maradt, a beletörődés. Lassan megnyugvó testemmel feledve a fájdalmat felkelek, de még csak utána se indulok. A leg ésszerűbbet teszem, kinyitom a szám.
- Szolgálatra készen Oba. Várom, hogy felehessek vagy bevégezzem az akaratod. - Minden a régi, csak el kel vonatkoztatni a helyzettől. Ezt kezelendő a székhez lépek, felkapom a kés aminek helyéra azonnal leülök és elkezdem ujjamon támasztva keresni az eszköz súlypontját. Nem tudom, hogy mi következik. Kérdés, cselekedet vagy magamra hagy, de amit teszek az remekül elvonja a figyelmem és kicsit pihenteti a pattanásig feszült idegeim. Menni fog ez Sam... éltél már túl sok szart. Ez csak egy új akadály.
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
V. Oba
Amber Hill
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 07.
Age : 29
Tartózkodási hely : St. Louis / NeverLand
Hozzászólások száma : 116
Tollvonásainak száma : 84
Re: On my own
2018-07-08, 21:26



Amber & Samael
Long life... to... the... Queen...





Egy pillanat. Ennyi nekem is jár, hogy elidőzzek arcának vonalain. Beszívom, megjegyzem illatával együtt. Fél, retteg, óckodik az érintésemtől, mégsem mozdul el. A halálnak árnyékában… bla bla bla…
Beletörődik, elfogad, ez a gyász hányadik… ahh mindegy is. Nem ellenkezik és ez valahol csalódottsággal tölt el, azt hittem keményebb lesz, hogy meg kell törni, de a játékai nélkül, a vadász is csak egy közönséges ember. Minő mérhetetlen csalódás, aztán megszólal. Térdelve, de beszél és az ami a száját elhagyja igen csak érdekes. Lássuk csak apuci szeretné vissza kapni a pici lányát, az ő csodálatos kis szeme fényét, akiért egy társát is beáldozná csak hogy láthassa. Első buktató, mért nem apuci jön el érte, ha annyira az ő kislánya… tegyük fel öreg, gyenge, fáj a dereka, úgy érzi nem lenne esélye. Oké ezt el is fogadom, de miért csak egy napra? Aztán meg jöhet ide vissza?
Nem hazudik, ez a teljes és tiszta igazság, ezt kérte tőle, cserébe azért a valamiért, ami cseppet sem izgat… egyenlőre. A mi kis apucink annál inkább… elég egy búcsúajándék, egy nyomkövető, hol a fészkünk, egy rejtett kamera, hogy lehet bejutni, mesélj kicsim hányan vannak… ismerem a szaros kis trükkjeiket, egyik vadász sem jobb a másiknál és baromira mindegy hogy Alfred, vagy Alexej.
Tovább hallgatom, és egy pillanatra elfog a késztetés hogy az arcába nevessek. Beleviszi a bukást a számításaiba, mintha egy szaros matekpélda lennék, egy újabb változó amivel számolni kell… pont ez az változó.
-Az az eltűnt szub, a bizonyíték arra, hogy a falkám nem gyilkos, mi nem rabolunk embereket, a mi kölykeink nem támadnak meg senkit és nem marunk magunk közé random kislányokat, csak holmi kedvtelésből. Veszélyesek vagyunk arra, aki keresi a bajt, és veszélyesek vagyunk arra… aki az enyéimet akarja elraboltatni. – szándékosan fogalmazok így. Samael egy eszköz, egy faltörő kos, egy töltény a tárban, nem több mint a baseball ütő amivel bezúzol egy két koponyát. Te fizetsz ő kinyír, ilyen egyszerű. Ezért van még életben, ezért van meg mindkét karja, és ezért nem szabtam át azt a csinos pofiját.
Persze tesztelem, és fogom is, éjjel és nappal, mert most már a maga ura, a döntések a sajátjai, és bizony keményen meg fogok torolni minden gondolatot, ami ellenem vagy a falkám ellen irányul.
Az ajtóhoz lépek és kinyitom, Moira áll ott, kezében egy kabáttal. Beengedem és mosolyogva fordulok vissza.
Ügyes fiú, meg bírta állni hogy rám támadjon, jár a buksi simi… majd ha ráérek. Visszasétálok és megállok előtte, figyelem ahogy a késsel játszik, majd a farzsebemből előveszem a bilincsek kulcsát, és a zárba illesztem.
-Meglátjuk mennyire éred meg az áradat. Elmegyünk Alfredhez, és magunkkal visszük Zoé-t is hogy láthassa apucit. Te pedig, a csodás találkozó végén… gondoskodsz róla, hogy a lány árva legyen. Remélem érthetően fogalmaztam meg a vágyam. - fordítom el a kulcsot és a pánt szétnyílik, majd megismétlem a mozdulatot a másik oldalon és egy lépést hátrálva kezem a hiénám felé nyújtom aki odaadja a kabátot.
–Hozattam neked másik ruhát – nyomom a mellkasához de nem engedem el – egy csók az ára, és ajánlom ne kapkodd el!– Ajkamon nincs mosoly, ez nem lehetőség, nincs választása, a játékszabályokat én írom.



_________________


Long life to the Queen

Vissza az elejére Go down
avatar
I. Vadász - Renegát
Arnold 'Samael' Blackwell
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 21.
Age : 30
Hozzászólások száma : 49
Tollvonásainak száma : 47
Re: On my own
2018-07-10, 09:21


Az ő szemszöge is teljesen érthető, bár Alfred nem beszélt arról, hogy a lányát más harapta be, csak, hogy nem a helyi falka bűne... azt hittem önként lett az, de a szavakat hallva miszerint ő a bizonyíték már érthető a felhajtás mértéke. Mindenki védi a seggét, főleg ha alapból is porondon van vörös célkereszttel felfestve. Fura érzés, de benne van a félelem is abban amit mond. Az igazi vezetői félelem a sajátjaiért, ami ismét csak jogos egy Obától, hisz ha tényleg rájuk kennék Zoé kényszerítését, akkor annak komoly következményei lennének. A baj csak az, hogy ez kurvára nem az én gondom. Nekem a bajom, hogy hogy keveredek ki ebből.
Csak mikor másodszorra ismétlem el magamban a monológ végét esik le, nem nekem van címezve. Elraboltatni. Engem kihagyott a lépcsőből mintha csak a szőnyeg lennek. Jobban belegondolva ebben is igaza van. Sose a saját akaratomat hajtom végre mikor dolgozok. Saját magam még sosem választottam célt, mindig csak adják és hozzácsapnak egy kritériumot. Élve, halva, elrabolva, balesetnek látsszon stb. Ez pedig talán azt jelenti, hogy ő is csak mint valami eszköz tekint rám. Nem vagyok érzelmes. Szeretem ha egy tárgynak néznek, mert egy késre nem lehet haragudni. Aki pedig a munkaadóm rühelli az nem engem akar, a többi meg kézenfekvő.
Mély levegőt veszek mikor szabad vagyok és az alkalmat kihagyva a széken kötöm le magam a késsel. Mikor visszatér, már egy másik is van vele és valami zubbony van nála ami még használhatónak is néz ki. Erre a kést beleállítom a szék lapjába és felkelek, mégsem ülve kell várnom a parancsait. A tisztelettudáson most sok múlhat, arra meg megtanított az akadémia és a sereg rövid ideje. Mikor előkerül a kulcs annyira emelem fel a kezem, hogy ő könnyen elérje, de ne nézzek ki úgy mint aki esdekel, mégis a magabiztos tartásom hamar megtörik. Nem Zoé hazatérésének lehetősége lep meg igazán. Vagyis az is hideg zuhany, de ami utána jön... Végül is sejthettem volna. Utalt rá hogy a megbízó van szarban és arra is, hogy tesztelni fog, meg a többi. Én pedig gyarló ember vagyok. Ha az életem ára egy rég megkopott barátság és a barát halála, akkor bizony meg kell ölnöm. Kutya egy világ és hazudnék ha tagadnám, hogy görcsbe rándult a gyomrom és minden porcikámat rázza a hideg. Kurvára nem akarom megtenni, de meghalni végképpen nincs kedvem.
- Teljesen világos. Már csak azt akarom megtudni, hogy a halálnem kötött, vagy én választhatok és hogy a lánynak végig kell e néznie. -
Keserédes hanggal kattan a zárban a kulcs, jelezve az alku megköttettet, mégis kurva jól esik, hogy lekerül a vaskupac maradéka is rólam. Hangosat csattan a földön, bezengi a szobát, amit csak újra Amber hangja tör meg.
- Köszönöm - Venném el, de megakaszt a mozdulatomban. Érdeklődve fürkészem tekintetét és nem hagy sokáig válasz nélkül. Az ár alapvetően nevetséges lenne egy ilyen csinos testtől, ha az nem egy halálosan veszélyes és szeszélyes bestiáé lenne, de jobb mintha egy ujjam kérné. Gőzöm sincs, hogy képzelte el a csókot, csak azt tudom, a hiéna matriarchális, ezért nem kéne túl dominánsan viselkednem. Végül kis hezitálás után úgy döntök elvonatkoztatok mindettől és ha nem elkapkodós kell neki... hát ennél nagyobb kihívásom sose legyen. Egyik kezem csípőjére, másik derekára kerül és magamhoz húzva hosszan csókolni kezdem. A félelem ott maradt bennem, kiölni nem lehet teljesen magamból a nő nevét akit csókolok. Amber Hill. Aki tudta kerülte őt és a többi falkavezért, én meg most csókolózok vele. Bakker, ezen egy fogadáson mekkorát lehetett volna kaszálni. Nem kéne elviccelődni a halálfélelmed Sam...
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
V. Oba
Amber Hill
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 07.
Age : 29
Tartózkodási hely : St. Louis / NeverLand
Hozzászólások száma : 116
Tollvonásainak száma : 84
Re: On my own
2018-07-18, 16:02



Amber & Samael
Long life... to... the... Queen...





Vártam némi ellenkezést, vártam volna de-t meg talán-t, hogy régi ivócimbora, felháborodott viselkedést, hogy mégis hogy képzeltem, hogy vadász vadászt öljön, de semmi. Látom a gondolkodást az arcán, elemzi a hallottakat, összerakja, szétszedi, cselt keres, vagy talán csak a nyers valót és végül megszólal, de csak az érdekli, hogy milyen módon és kiknek a szeme láttára kell elvégeznie a feladatot. Igazi katona, egyem a kis szívét.
-A halálnem? Semmi esetre sem kötöm meg, felőlem egy esernyőtartóval is halálra verheted, vagy egy serpenyővel. – brutális lennék? Mondja valaki a szemembe. – Válassz te, a lány nem fogja látni, de én végig nézem, és szeretem a műsoros vacsorákat, szóval a pisztolyt előkap és homlokon lő… annyi idő alatt még az előétel sem fogy el.
A bilincs a földre hullik a kabátot pedig neki nyomom mellkasának, csak hogy a következő pillanatban már a mellkasom simulhasson helyére. Kezei derekam és csípőm ölelik, mozdulata egyszerre férfias, még sem hivalkodó. Hát ismer minket, tanulmányozott talán, tudja a szokásaink, vagy csak ráérzett a túlélésre, esetleg ösztön az egész? Nem számít, csak hogy ajka az ajkamhoz ér, és ha szavakkal tudna is nekem hazudni, elég ha ő maga elhiszi nem hazugság, az íze mindent elárul. Keserédes csókjában ott a félelem, a stressz és minden, amit elmondhat egy ember, ha az ágya alatt lapuló szörnnyel kíván épp nyálcserébe bonyolódni. Ölelése szoros, de cseppet sem birtokló, talán nem tetszem neki, nem akar igazán. Elhúzom fejem és kissé csalódott arccal pillantok rá.
-Talán nem tetszem? Nem érzem benned a vágyat, hogy akarnád… ha csak kötelesség… az eléggé hervasztó… -szabad kezem mutató és gyűrűs ujja, ölelő karján sétál felfele, fejem pedig követi a mozdulatot, és amikor újra rá pillantok aranyló szemeim fúrom övébe.
–Ugye nem akarsz megbántani? –lehunyom szemem és mikor kinyitom megint emberi- Hogy is akarhatnál, hiszen félted az életed, és csak egy sült bolond akarná a haragom. – Ujjaim végig simogatják mellkasát.
– milyen szépen kidolgozott… - tenyerem halad lefele és cseppet sem zavartatva magam az ölén állítom meg, majd ráfogok- egész jó tenyészhím lenne belőled… - hajolok közelebb – ha hiéna lennél… - felkacagok és kibontakozom az öleléséből kezébe nyomva a kabátot.
-Szedd össze magad Vadász… nem érünk rá egész nap… Moira ébresszétek fel a lányt! – a hiéna azonnal kiviharzik, én pedig megindulok az ajtó felé, de még visszafordulok, kezem az ajtó lapján. – Ha elcseszed nekem a feladatot, visszahozlak ide… és tenyészállatot csinálok belőled… nap nap után az összes szukát a falkában meg fogod baszni, egy kurva láncra verve, és többé nem látod a napfényt… - mosolygok rá majd kimegyek a folyosóra.
-Futólépés Vadász! – indulok felfele és elégedetten szemlélem, a folyosón elszórva felvigyázó nőstényeket. Zoé kissé kábán áll a végén, Williem karján, kezében egy újabb nyakörvet szorongat.
-Jaj kicsikém, hát elhagytad a csini ékszered – kattintom a lány nyakára a strasszokkal kirakott ezüstözött darabot, mire felszisszen és egyből éberebb lesz. – Williemet már ismered, a taxival fogunk menni, pont úgy, ahogy tervezted. – kezem int, mire másik két nőstény mellénk zárkózik.
-Kérdés, kérés, óhaj, sóhaj? – vigyorgok a vadászra – szólj most, vagy hallgass … -kuncogok és ajkam megnyalva fordulok el tőle. Most indul csak a játék…




_________________


Long life to the Queen

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Hello Darling, Please call me
Re: On my own


Vissza az elejére Go down
 
On my own
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: St. Louis - Játéktér :: A városon belül :: Kertváros :: Botanikus kert-
Ugrás: