HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


Today at 10:28
Seraphine
tollából született
2018-07-18, 16:02
Amber Hill
tollából született
2018-07-18, 08:33
Dominic R. Jensen
tollából született
2018-07-17, 20:12
Xavier Graham
tollából született
2018-07-17, 20:09
Nyx Lexand
tollából született
2018-07-17, 19:28
Angelica
tollából született
2018-07-16, 20:57
Narui Kazuya
tollából született
2018-07-16, 17:04
Eric Rafael Krauss
tollából született
2018-07-15, 21:57
Xavier Graham
tollából született
2018-07-15, 21:53
Axelle
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 2
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 2 0
Összesen 25 22




Share | 

 Erdő - Xyl & Cassie

 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
V. Nimir Ra
Cassidie St.James
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Feb. 12.
Hozzászólások száma : 21
Tollvonásainak száma : 13
Erdő - Xyl & Cassie
2018-02-25, 22:08


A Dantéval való találkozás után ki kellett szellőztetnem a fejemet. Nem mondom, hogy fárasztó volt ,vagy nem tudtunk volna beszélni. Egyszerűen csak sok volt. Még mindig borsózik tőle a hátam, és ha csak a táncára gondolok, akkor kiráz a hideg. Ha a tekintetére, akkor érzem magamon. Érzem, ahogy végig mér, megnéz magának.
Nem tudom eddig ültem a kocsiban, azt meg végkép nem tudnám megmondani, hogy kerültem ide a semmi közepére. Ahogy felnézek, elsőre eszembe sem jut az, hogy hol is parkoltam le a kocsival. Aztán persze beugrik. Ez a pasi teljesen összekuszált mindent a fejemben.
Végül telefonálok, hogy jól vagyok meg vagyok, senki ne keressen, majd megyek nem sokára. Addig is viszont elkezdtem lehúzni a cipőmet a lábamról.
A leopárdomat szinte bezártam onnantól kezdve, hogy megéreztem őt. Szinte zárt, szűk helyre raktam, ahol nem érheti el. Csak azt nem tudom, hogy miért reagáltam így. Még, akkor is, ha most hazudok magamnak. Amióta városba van megfontoltan jövök ki csak a szabadva, vagy hagyom mászkálni mentálisan a leopárdomat. A sajátjaim között biztonságban érzem magamat. Viszont, amikor csak az illatát megérzem az utcán, akkor rögtön zárok magamba mindent, és ezt a leopárdom sínyli meg.
De most itt vagyok. Egyedül vagyok. Nem érzek magam körül a természeten kívül jelenleg semmit sem. Mélyet szippantok a friss levegőből. Leopárdom már a felszínre is kúszik, és együtt nézünk az erdőre. Szabad akar lenni, érzem. Futni, szaladni, üldözni, körmöt élezni, egy fán ücsörögni. Ennél jobb gondolatok nem is tudtak volna az elmémbe kúszni. Ő mindig tudja, hogy mi a jó nekem, nekünk. Egyek vagyunk, de mostanság még is úgy érzem, hogy csak keresztbe tesz nekem. Ő nagyon is kíváncsi arra a másikra, ő menne megismerné, de nem engedem. Hülyén hangzik az, ha azt mondom, hogy összeveszünk a fejembe, amikor bezárom és útját elállom?
Itt állok mezítláb, szinte magamba iszom a talaj, a föld, a levelek érintését. Ahogy recsegnek a faágak a talpam alatt, amikor lépek. A nap sugarai bebújnak az ágak, és a fennt maradt levek között.
Sétáltam pár métert, cipő a kezembe. Ha most valaki látna biztos örültek tartana, ilyen időben mezítláb, de engem nem érdekel.
Viszont, ahogy levegőt vettem újra egy leopárd illata csapta meg az orromat. Viszont nem volt ismerős az illata. Vajon ki lehet? Dante falkájából valaki? Vagy a másik csoportból? Igen, még ott van az ő dolguk is, azzal is kezdenem kell valamit. Mit meg nem adnék egy olyan békés napért, amik nem rég voltak. Még a koalíciós dolgok se okoznak ekkora fejfájást nekem. De mindenre meg lesz a megoldás, csak rá kell lelnem.
Vissza az elejére Go down
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 49
Tollvonásainak száma : 47
Re: Erdő - Xyl & Cassie
2018-02-27, 11:12




Ki kellett jönnöm egy kicsit, hogy kiszellőztessem az elmémet. az elmúlt napok, sőt amióta ide jöttünk minden annyira kusza.Nem találom az új városban a helyemet, az új iskolában a helyemet és legszívesebben nem is lennék itt. De hát ahova Alex megy oda megyek én is. De ezzel semmi gond, csak szeretem az állandóságot. Érzékenyen érintenek a változások, annyira már megismertem magam, hogy ezt tudjam. Annak idején amikor Alexhez költöztünk a nappalokat megállás nélkül bőgtem át, na nem azért mert olyan rossz lett volna nála, vagy mert nem volt kedves. Egyszerűen csak a tudat bántott, hogy elhagytuk a szüleinket, akiknek egyetlen bűnük az volt, hogy nem fordítottak felén elég figyelmet. Nem törődtek eléggé velünk, anyagilag mindent megkaphattunk a kis elkényeztetett csemeték, de nem voltak mellettünk. És ennek is köszönhető, hogy most az vagyok ami. Hogy pettyes bundában szelhetem át az erdőt. Néha kedveltem a lényt aki bennem élt, néha úgy éreztem, hogy hajlandó velem együtt működni, hogy nagy buli, hogy amikor csak ahhoz van kedvem akkor pettyes bundát öltök és szaladhatok. Persze jó is lenne ha ez a dolog ennyire szabad lenne. Összességében nem szerettem egyedül vadászni, Xavival sokkal nagyobb szórakozás volt, és persze biztonságosabb is. Egyedül nem mindig jó játék, macska alakban a macska sokkal erősebb, önállóbb, mint amikor emberi testemben zárom el jó mélyen. Szóval előfordul néha, bár csak ritkán, hogy elveszítem a kontrollt felette. És hát ilyenkor jó ha van valaki aki viszont nem. Kettőnk közül Xavi halad jobban a macskájával való kommunikációban ha fogalmazhatunk így. Talán mert az utóbbi időben úgy megváltozott, hogy nem csak, hogy eminens tanuló, de eminens leopárd is aki fejleszti magát. Hogy miért? Azért szerintem, hogy majd beállhasson Alex testőrei közé egyszer, hogy megvédhesse. Nos bennem nincsenek testőri ambíciók sőt igazából jelen életszakaszomban semmilyen ambicóval sem rendelkezem.
Lassú léptekkel szelem a sűrű aljnövényzetet és magam sem tudom, hogy jó ötlet e vadászatba fognom, de hiányzik a vér íze a számban, a nyers hús... Nagyon sokáig tartott míg megszoktam a gondolatot, de már nem érdekel a lényemhez tartozik a vadászat és a zsákmány elfogyasztása iránti vágy.
Lekushadok, ahogyan meghallom az őz neszezését. A bokrok közül pillantok ki, hogy felmérjem a kettőnk közötti távolságot. Közelebb osonok, és eltervezem a vadászat minden pillanatát, amikor a háta mögül megreccsen egy ág. Megugrik, először azt gondolom, hogy ennyi, cseszhetem, de felém lendül... Kiugrok a bokorból, megpróbálom elkapni a nyakát, de elvétem és csak a karmaim szántanak mély árkot a hátán. A földre puffanok a vér szaga az orromba kúszik , elhatalmasodik rajtam a vadász ösztön, nem sokat gondolkozom azon, hogy utána iramodjak, szinte azonnal felpattanok és a szarvas után vetem magamat. Imádom a szelet mely az arcomba csap, a koncentrációt, hogy lekövessem a mozgását, a tüdőm tágul és megtelik oxigénnel és a világ beszűkül egyetlen dologra: a vadászatra.
Vissza az elejére Go down
avatar
V. Nimir Ra
Cassidie St.James
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Feb. 12.
Hozzászólások száma : 21
Tollvonásainak száma : 13
Re: Erdő - Xyl & Cassie
2018-03-08, 09:01


Állok,nézelődök, magamba szívom a természet csendjét, nyugalmát, így pedig magam is megnyugszom. Macskám már kíváncsian tekinget, ásít és nyújtózik egy nagyot. Lustán pihent, de amint megérezte a szabadság szelét is rögtön felkapta a fejét. Bezártam jó ideje már őt, ami se neki, se nekem nem jó, még is szükségesnek láttam, és éreztem. Így nem is csoda,hogy a nagy nyújtózkodás után lapítva közelít felém, majd amikor nem látja annak jelét, hogy falat állítok elé megiramodik. Kiegyenesedik ,és futásnak indul. Az ugrás közepette pedig lábai puhán érnek földet immár a szabadba.
Meghempereg az avarban , mély levegőt vesz, nyújtózik egy nagyot. Majd az első fának dörgöli a pofáját, hogy megjelölje azt, majd végig húzza a bundáját rajta,hogy végül körmeivel szántsa fel a fa kérgét. Szinte hallom, ahogy dorombol, és tudom,hogy ez nekem szól, és a szabadságának.
Mint valami szertelen gyerek kezd el szaladgálni, én meg csak nevetek rajta, majd végül felül egy fa tetejére és az erdőt kezdi figyelni. Nyugat felől hirtelen csend lesz, a madarak elhallgattak, majd kis idő múlva felreppentek, mint amikor megijesztik őket. Erőmmel tapogatózóm finom, épp csak, hogy felderítsem, mi folyik itt. Elvileg ez a mi területünk, és tudtommal még mindenki a dolgán van, ezért is választottam ezt az időpontot. Macskám kíváncsian kapja fel a fejét, amikor meghaljuk a szarvas sírását. Azonnal leugrunk a fáról, és a hang irányába kezdünk futni, mert a szarvas csak siránkozik tovább. A közelbe érve már a vér illata kúszik az orrunkba. Ismerős, finom illat ez, de még is egy másik köti le a figyelmünket. Egy másik leopárd, aki a vadat űzi, a szarvast, aki hatalmas, és büszke állat. Csak idő kérdése, hogy összeszedje magát, és a leopárd ellen fordítsa agancsait. A tapasztalt vadásznak nem okoz gondot, de ez a leopárd nem az, nem tapasztalt, nem tudja mit csinál. Elsőre el kellett volna kapnia a nyakát, és elroppantani.
Morranok egyet, majd futok utánuk, mielőtt ostobaságot művelne. El kell vágnom a szarvas útját, hogy beérje, én meg összezavarjam a rémült, sérült állatot.
~Szedd a lábad, és a nyakát célozd, amikor fordul!~ - bömbölöm el magamat az erődbe, hogy a másik meghallja. és már vetődök is, futok, szaladok, hogy beérjem az állatot. Pillanatok alatt megteszem, és az állat már oldalra is fordult, és keresi a kiutat, csak remélni merem,hogy az ostoba kölyök most nem véti el. De ki lehet ő? És ki lehet olyan felelőtlen,hogy hagyja neki ezt. Elég lett volna neki egy őz suta, vagy egy nyúl, de nem. Neki az erdő királya kellett, amit el se tud egyedül fogyasztani.
Vissza az elejére Go down
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 49
Tollvonásainak száma : 47
Re: Erdő - Xyl & Cassie
2018-03-13, 17:39




A cicám azonnal kap az alkalmon, hogy játsszon. Végre szabad kedvére rohangálhat és kergetheti a pillangókat, ahogyan azt meg is teszi. Amikor meglát egy elszálló lepkét a magasba szökken, hogy elkapja. Ki kell szellőztetnem a fejemet és erre a legjobb bizony a vadászat.
Így hát el is kezdjük keresni a szagot ami arra utal, hogy valamilyen zsákmány állat van a közelben. És hamar meg is érezzük a szarvas jellegzetes aromáját, már szinte ott van a szánkban az íze. Hmm...
Lopakodunk, hogy közelebb érjünk és hamarosan meg is pillantjuk a legelésző vadállatot. Becserkésszük, még közelebb osonva a megfelelő helyet keresve ahhoz, hogy lecsapjunk rá. De valami megreccsen a másik oldalon a szarvas meg kilő és felém iramodik. Utána vetem magamat, pontosabban rá próbálok ugrani, de sajnos elvétem, csak a megkarmolni sikerül, mire persze hangosan felbömböl, felverve az erdő csendjét.
A vér szaga teljesen elönti az érzékeimet és a macska bennem felmorran. Vadászni akar, enni akar, vért akar. A szarvas után vetjük magunkat, hogy leterítsük az áldozatunkat és aztán jó ízűen el is fogyasszuk.
Elfutunk egy pöttyös folt mellett, de nem foglalkozunk vele, egészen addig míg el nem bömböli magát. A döbbenet szinte azonnal behúzza a kéziféket és a porban a két hátsó lábunkon csúszva stoppolunk. Nem ismerős a hang, sem a folt mely szinte azonnal a szarvas elé veti magát. Ami megfordul és mivel kizökkenünk a felénk robogó állat eléggé váratlanul ér. Nyilván felmérte, hogy kivel érdemesebb kezdeni, vagy csak megijedt a hirtelen előbukkanó alaktól. De megfordul és most felénk vágtat, mi meg megszeppenve nézzük ahogyan rohan és leszegi az agancsát. Basszus! Toporogva, hezitálva ugrunk el az utolsó pillanatban a felénk közeledő állat útjából, de annyi azért még van bennünk, hogy abban a pillanatban, ahogyan elhagy minket elrugaszkodva bele mélyesszük a kimeresztett karmainkat és fogainkat az állat tarkójába. Aki erre megtorpanva próbál meg levetni magáról minket, elengedjük, de éppen csak annyira, hogy leérkezve róla alulról a torkába marjunk össze szorított állkapoccsal próbálva elroppantani a nyakát. Megrázzuk a pofánkat, cibáljuk, tépjük, recsegtetjük. Igen,  a vér az arcunkba robban. A fülemben cseng fájdalmas bőgése amivel elterül a földön. Érzékeink csak a húsra korlátozódnak és arra, hogy ez bizony a miénk. Mind! Csak és kizárólag a miénk!
Ahogyan a másik nőstény közelebb jön a macska megérzi az auráját és felpillant. Ínyéről elhúzódik a bőr és vicsorogva fúj és morog a másikra, miközben a hátán a szőr felborzolódik. Teljesen meg van arról győződve, hogy véres pofával, kihúzva magát és felborzolt szőrrel pontosan olyan ijesztő, mint amilyennek képzeli magát. Úgy helyezkedik, hogy a másikat távol tartsa a tetemtől, idegesen jár, elzárva az útját a másiknak, támadásra készen és ezt minden pillanatban jelezve is. Ő ejtette el, ezért övé a vad, akárki is a másik.
Vissza az elejére Go down
avatar
V. Nimir Ra
Cassidie St.James
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Feb. 12.
Hozzászólások száma : 21
Tollvonásainak száma : 13
Re: Erdő - Xyl & Cassie
2018-03-24, 19:25


Nem erre számítottam,hanem nyugalomra. Kiakartam kicsit kapcsolódni, végre nem gondolkodni. Szabadon engedni a leopárdomat, hiszen visszafogom őt, amióta az a hím betette a lábát a városba. Az őrületbe kerget, és amiatt én meg a saját falkámat. Nem jó ez így. Dűlőre kell jutnom vele. Kész katyvasz az egész mindenség. Ez pedig, hogy eldöntsük ezt az egészet azt is fogja jelenteni,hogy engednem kell.
Engednem a szabadságomból, a szabad életemből, ami eleve kevesebb, mint másoké. És akkor még ezt is elveszi tőlem egy idegen, aki csak betette ide a lábát, és már is azt érezteti velem, hogy űzött vad vagyok a saját otthonomba, hogy az ővé vagyok.
Az öregek szerint nincs ezzel gond. Szerint ettől csak erősebbek leszünk, a számunk is megnövekedne végre. Sokkal egységesebb lenne a falka, ha lenne mellettem valaki, akivel egy súlycsoportba vagyok, és még ki is egészítjük egymást. De én ezt nem akarom. Nem akarom elfogadni se őt, se azt, amit esetleg kínál. A falkáját szívesen látom, de őt…Nem tudom… Néha úgy érzem a közelébe, hogy kettészakadok. Emberileg tartom magam, de a leopárdom már hemperegne, játszana a másikkal. A társával,ha mondhatjuk így. Érzem magam is. Hülye azért nem vagyok, de a behódolást nem fogja megkapni könnyen, még magamnak is el kell fogadnom ezt.
Viszont most itt kint se azt kaptam, amire vártam. Nem vagyok egyedül. Egy ostoba gyerek egyedül indult vadászatra egy méretes szarvasért. Nem tudtam eldönteni, hogy most mérges legyek e vagy sem. Tudom ki, vagy legalább is sejtéseim vannak róla.
Rohanok, szaladok utána, mielőtt a szarvas ellene fordulna. Nem kis ostobaságot csinált, de nem csodálom. Ha tényleg ő az egyik leopárd, aki a vámpírral érkezett, akkor tudtommal nem kapott falka nevelést. Ha jobban belegondolok, fogalmam sincs arról, hogy milyen nevelést kapott. De ettől még leopárd, az én fajtám, és egy kölyök.
Utána vetem magamat, hogy elálljam a szarvas útját megadva neki a lehetőséget arra,hogy elkaphassa. Viszont úgy érzem, hogy a lány felet a vadászat ösztöne átvette a hatalmat, és nem gondolkozik, hiszen nem ugrik rögtön. Megtorpan, a szarvas pedig kihasználja ezt a lehetőséget és szembe fordul vele.
Rohanok a szarvas után, ami leszegi a fejét, és agancsait a leopárd felé fordítja. A rohadt életbe. Azon vagyok,hogy utol érjem, és legalább a farát elkapjam ezzel gáncsolva ki őt. De a másik pöttyös szerencsére kitér, ugyan akkor ráveti magát. Behúztam a kézifékemet, és vártam, hogy végez e vele, vagy újra kezdjük az egészet, vagy szimplán csak bele kell avatkoznom az egészbe, és menteni amit még lehet esetlegesen.
De aztán végre jól menti meg a helyzetet , így csak letettem a leopárd fenekemet és figyeltem, amíg végzett a szarvassal. Utána viszont csak jót macska vigyorogtunk a viselkedésén, de azért figyelmeztetőleg visszamorogtam. Tovább ültem, nem közelítettem vártam, hogy kitisztuljon a másik tudata, mert még midig az ösztön él benne, az adrenalin.
Végül csak elnyávogom neki, hogy írtó nagy hülyeséget csinált, és veszélybe sodorta magát. Lehetett volna ebből még nagyobb baj is. de ugyan akkor meg is dicsértem, hogy ügyesen elkapta az áldozatát. Viszont jobb ,ha el kezd viselkedni, mert a végén úgy gondolom,hogy fenyeget engem, és akkor kénytelen leszek lepofozni őt.
Vissza az elejére Go down
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 49
Tollvonásainak száma : 47
Re: Erdő - Xyl & Cassie
2018-04-01, 19:19




Ha elkapja a gépszíj akkor nem egyszerű irányítani. Akkor eltűnnek a józan gondolatok és csak sodródónak érzem magamat az árral. Ahogyan most is. Máskülönben egyébként egészen jól kijövünk, alap helyzetben nem esik nehezemre vissza tartani, például szex közben sem bújik elő belőlem csak úgy. És akkor sem ha ideges vagyok, de néha megkísért. Macska alakban sokkal nehezebb irányítani mert olyankor úgy érzi, hogy övé a világ, hiszen végre szabad lehet.
Nem ismerjük az érkező nőstényt, nem értjük a morgását, a kattogását, nyaffanásait. Nem értjük, hogy mit akar tőlünk csak azt látjuk, hogy megelőz minket és a zsákmányunkra pályázik. A szarvas azonban megfordul és felénk veti magát, hogy meneküljön. Meg is lepődünk a dolgon, de az utolsó pillanatban sikerül felül kerekedni a döbbeneten és a cica fogak a szarvas torkába marnak.
A macska száját elárasztja a vér íze, az orrába tolódik a szaga és a vadászat izgalma, az adrenalin szétterül a testében és olyan pontosan érzem amit ő mint mindig. Akár ha velem történne, és még sem... annyira megfoghatatlan az érzés, hogy pontosan elmagyarázni lehetetlen.
Rámorog a nőstényre, hogy tartsa távol magát tőle, mire az vissza morog. Feláll a szőr a leopárd hátán egyrészt a félelemtől, hogy a másik elveheti a kajáját másrészt pedig a méregtől. Igen ebből a zsákmányból mi fogunk most jól lakni. Feltépi fogaival a finom hasfalat, rángatva a húst, véres pofával habzsolva, hogy szinte alig kap levegőt. Éppen csak addig képes figyelni a nőstényre míg a hús zamata, a vér íze teljesen az evésre nem tereli a gondolatait.
És ahogyan tele lesz a pocak... túlságosan is, ismét a tudatára ébred, hogy bizony van itt még valaki rajta kívül. Nem érti a másik nőstény még is mit akar tőle, aki jelentősen nagyobb, de ez nem igen izgatja, talán fel sem fogja. Egy a lényeg, hogy a zsákmány még mindig az övé, még ha jól is lakott akkor sem hajlandó osztozni.
Össze csattintva a fogát morog, a füleit lesunyva fekszik. Megszidja... megdicséri. Még is ki ez a nőstény, hogy ezt tegye? Meg amúgy is, hogy képzeli, hogy őt megszidja?
Fújva igyekszik félelmetesnek látszani és a hátán feláll a szőr, hogy nagyobbnak tűnjön meg erősebbnek. Ki a franc ez a nőstény? És mit képzel magáról?
Vissza az elejére Go down
avatar
V. Nimir Ra
Cassidie St.James
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Feb. 12.
Hozzászólások száma : 21
Tollvonásainak száma : 13
Re: Erdő - Xyl & Cassie
2018-06-09, 13:24


Eleinte csak figyeltem a fiatal leopárdot. Voltak sejtéseim , hogy honnan került ide. Azt hittem kicsit lecsitulhatok, egyedül lehetek, de tévedtem. Helyette a kölyköt figyeltem, a ténykedését, majd azt, hogy abból amit készül tenni még baleset is lehet, azt pedig nem hagyhatom, hogy megtörténjen. Még, ha nem is tartozik közünk, nem a falkával van, még is felelősnek érzem magamat érte.
A sérült állat védekezni kezd, próbál szabadulni a kelepcéből, amibe került. Teljesen érthető a reakciója. Az viszont már nem annyira, amit ez a kölyök művel. A szerencsének köszönhetően nem ökleli fel a szarvas, az ösztöne pedig tett arról, hogy elkapja az áldozatát.
Macska jeleket küldök a kölyöknek, aki vagy megérti, vagy sem, hogy nem szándékozom tovább menni, vagy elvenni tőle, ami az övé. Levadászta, amit céljául tűzött ki. Valahol még büszke is vagyok rá, hogy ilyen ügyes vadász az, aki nem falkában nőtt fel. Ugyanakkor a meggondolatlansága miatt alaposan megmosnám a fejét, hogy még is hogyan képzelte el ezt az egészet. Egyedül van, ismeretlen területen, bárki betolakodónak gondolhatta volna, aki nem tud a városban való jelenlétéről, hiszen nem hordozza a szagunkat. Főleg így, hogy a vadászterületünk legszélén vagyunk.
Morgására, csak morgással válaszolok, és leteszem a macska seggemet úgy nézünk rá, hogy vajon mit fog tenni ekkora tetemmel. Figyelem, ahogy eszik, ahogy habzsol, mintha valaki elakarná enni tőle. Vajon mindig így táplálkozik, vagy csak a jelenlétem váltotta ki ezt nála.
Végül még is csak megpróbálom a tudtára adni, hogy mit gondolok erről az egészről. Ügyes volt, de még is nagy butaságot csinált, és csak a szerencsének köszönhető, hogy nem történt baleset. Meggondolatlanság volt a részéről ekkora vadat egyedül űzni. De valahol meg is értem, hiszen sosem volt tudtommal falkában. Nem tudhatja, hogyan is működik a vadászat.
A válaszán magamban jót mosolygok, de végül a leopárdom reagál a fújásra, és a morgásra. Rámorgunk, felállunk , dobbantunk a mancsunkkal , hogy éreztessük vele azt, hogy nem ő a legnagyobb kakas ezen a dombon. Biztos vagyok abban, hogy nem tudja, hogy ki vagyok, de az erőmet, az energiát éreznie kell, és tudnia, hogy az teljesen más, mint amivel eddig találkozhatott.
Jó lenne róla többet tudni, de amíg fenyegetésnek gondol, addig nem fogunk tudni értelmesen beszélni, esetlegesen visszaváltozni ehhez.
Léptem felé egyet, fejemet felemeltem magasra, fülem a környező zajokra reagáltam, a szememet viszont le se vettem az előttem lévőről. A szarvas nem is érdekelt, bármennyire is csalogatott az illata. Az evésnél sokkal fontosabb dolgunk van most.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Hello Darling, Please call me
Re: Erdő - Xyl & Cassie


Vissza az elejére Go down
 
Erdő - Xyl & Cassie
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: St. Louis - Játéktér :: A városon kívül :: Ozark hegység-
Ugrás: