HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


Today at 06:16
Christian Scargano
tollából született
Yesterday at 19:55
Damon Lloyd Reynolds
tollából született
Yesterday at 18:51
Braden Scargano
tollából született
Yesterday at 00:16
Damon Lloyd Reynolds
tollából született
2018-12-11, 22:27
Kurosawa Zen
tollából született
2018-12-11, 21:36
Xylia Graham
tollából született
2018-12-11, 20:15
Tristan
tollából született
2018-12-11, 20:00
Xylia Graham
tollából született
2018-12-11, 19:35
Xylia Graham
tollából született
2018-12-10, 22:32
Christian Scargano
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
IV. Mestervámpír
Seraphine
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Feb. 24.
Age : 1463
Tartózkodási hely : Többnyire útban
Hozzászólások száma : 24
Tollvonásainak száma : 21
Seraphine
2018-02-25, 13:56



Seraphine
A halál nem egyéb, mint változás.


név: Seraphine
kor: 1463
csoport: Vámpír
átváltoztatás ideje: i.u. 555
vérvonal: Nemhain, a Sárkány
rang: IV. Mestervámpír
play by: Megan Fox
KépességSárkányivadék vagyok. Mit gondolsz...
mi fog történni, ha magadra haragítasz? Ohh, nem is... arra semmi szükség. Megteszem puszta élvezetből is. Érzed, hogy remegni kezd a tested, de ha kicsit is figyelmesebb vagy rájössz, hogy a lelked az, ami kocsonyaként reszket a markomban. Mi az? Mit látsz? Nincs ott semmi, de hisz ezt tudod...nem? Ott vagyok bent...az agyadban, a gondolataid között, a világodban... s megfertőzöm minden gondolatod. Azt látod, amitől a legjobban félsz a világon, ameddig csak akarom... Most pedig... gyere ide szépen. Nem harapok, hmm, nagyot. Ahahaha...
MegjelenésAlaposan nézd meg magadnak az előtted állót, addig figyelj fakó szemeiddel, amíg tudatában vagy a gondolataidnak. 167 centi magas teremtés áll előtted mosolyogva és cseppet szendén, karcsú alak, formás dombok, hosszú lábak, mik egészen a földig érnek. Csoda volna hát? Kötve hiszem. Hosszú fekete haj keretezi porcelánbőrű fehér arcát, éles kontrasztot vág bele a tündöklően sötét szeme. Akár egy fekete gyémánt, mellyel lenéz rád és a csontodig hatol a tekintete. Ajkait kedvtelve festi vörösre, noha egyedi tervezésű rúzsa inkább készül vérből, mintsem rózsaszirmokból. A ruhatára hűen tükrözi azt a barbár élvezetet, melyet mások életének elvétele okoz neki. Fekete és vérvörös, a két kedvenc színe. Hol goth lolitának öltözik, hol szakadt bőrszerkóban tapossa szét mások énképét. Minden csak... nézőpont kérdése.

JellemMost nézd meg, hát nem gyönyörű? Az idő megdermedt és az arcára fagyott az utolsó sikolya! Nééézd! Ilyen szép hullát is ritkán látni, becsüld meg. Ahh, látnod kellett volna az arcát, amikor átvettem az irányítást a gondolatai felett. Addig nevettem, amíg csak tudtam, elvégre, kevés embertől látok olyasmit, hogy a legnagyobb félelme a tulajdon édesanyja. Bár talán ezt figyelembe véve, talán nem is volt olyan édes. Imádom nézni, ahogyan ilyenkor kitágul a pupillájuk és a legbensőbb sötétségük is felszabadul. Annyira.. kielégítő. Igen, ez a megfelelő szó erre. Jeges borzongás, sikolyok, rémület mindattól, ami valójában nincs is ott. Csak ők, meg én. Nem, nem vagyok őrült... attól, hogy én ezt élvezem, még nem leszek az. Csupán... gourmet étrendet követek. Most mi van? Nekem is kell valami... plusz. Tudod ki ennek az igazán nagy művelője? Nem? Azt hiszem addig jó neked. Talán még egyszer rávehetem hogy folytassa ott, ahol abbahagyta. Hiszen... igazán gyönyörű volt. A műve, akár egy festmény, egy élő, lélegző, vérző vászon, a világ maga!  Újra látni akarom, ott akarok lenni, segíteni, egy ecsetvonással nyomot hagyni a világban. És már tudom is, hol keressem. Aww, gyere csak vissza... ne félj, lehetsz egy fűszál a nagy egészben. Vagyis hogy... de csacsi vagyok. Azt akartam mondani, hogy... Rettegj.

ElötörténetLágy szellő dalol a fülemben, halk szavakat suttog nekem, mesél. Elfekszem a kidőlt fa törzsén, s pár pillanatra lehunyom a szemem, míg jobb lábam lustán lóg lefelé, lassan lóbálom. Mesélj... mit akarsz mondani?

Oh, hisz ez én vagyok. Milyen kicsi voltam, milyen törékeny... és hogy ez engem mennyire nem érdekelt. Nézd, ott szaladok, kezemben a lopott kenyérrel a sáros utca kövén koppannak a sarkaim, ahogy teljes erőmből futok. Mögöttem egy nagyra nőtt,széles vállú hímállat fut, ordít utánam, tolvaj vagyok. Pedig csak éhes voltam s hiába a nagy erejű hangja, az erős ütések... nem éreztem félelmet. Ez valami olyasmi, amit nem nagyon értek. A világ furcsán működött és ami azt illeti, még mindig az is. Ez akkoriban történt amikor az őseim elfoglalták Kaledóniát. Rá pár hónapra születtem én, megerőszakolt anyám nem kívánt kölyke. Ennyit az idilli családi környezetről. Koszos voltam, vékony, de mindemellett nagyon szívós és akaratos. Élni akartam, létezni és nyomot hagyni a világban. Betegesen vágytam vagyonra, pénzre, s minderre, amit ezeken meg lehet vásárolni. Vágytam bosszút, halált és kínt, de ezt akkoriban még... nem nagyon értettem. Nem nagyon fogtam fel. Évek teltek el így, megaláztatásban, ütések és rúgások közepette.  Nem mondhatni, hogy felcseperedtem, az utca nevelt fel vérrel és ostorral. Soha sem volt semmim, sem értékem, sem célom. Ezért is.. ezért is örültem Neki, életemben először bárminek is.

Nemhain... én így ismerem azt a meseszép teremtést. Őt, ki rettenthetetlen harcosokat fogad keblére s indítja el őket halhatatlan útjukon. Egy istennő, ez bizonyos, más nem is lehet. Akkor a legszebb, mikor a szőke tincsekbe véráztatta melírcsíkok kerülnek. Szépsége vetekszik a halál angyaláéval, ereje felülmúlja legvadabb álmaimat, legzordabb kínzóimat. Ez a Gyönyörű Dög... észrevett engem. Engem,a jelentéktelen kis mihaszna kölykök. Hozzá képest mindig is az leszek, bármit is kezdek. Nem bánom... évszázadokig lestem minden óhaját, ha kellett fejjel a falnak mentem, csakhogy a kedvére tegyek az én drága teremtőmnek. Annak, aki kiemelt az emberi világ fertőjéből s olyasmivel ajándékozott meg, amire álmomban sem gondoltam volna. Éjszaka volt, hideg, sötét éjszaka.

Aznap éjjel a hold sem világított, olyan volt, mintha egy szörnyeteg gyomrában létezett volna a világ. Utólag belegondolva az is lehet, hogy csak Nemhain lelke vetült ki lelki szemeim elé. Az emlékek fakulnak, csenevészek lesznek, míg végleg kiöli a felejtés az agyamból a részleteket. A hangjára emlékszem csupán, mézédes már-már szeretetteljes hangjára. Ugyan... ezt se se hiszed el, igaz? Elégedett vigyor feszült arcán, a pillanat törtrésze alatt tépte fel a torkom. Én pedig követtem őt, mint egy árnyéj, egy ájtatos manó, egy levakarhatatlan gondolat. Elhagytuk a szigetet és beutaztam vele egész Európát. Kalandos volt vele az élet, hol eltűnt, hol felbukkant és tanított pár dolgot, aztán magával ragadta a szenvedély valami iránt. Ezt egy bizonyos pontig nem tudtam megérteni. Nem tudtam hova tenni a fejemben, hogy mi az, miért képes valami időről-időre elvonnia a figyelmét rólam. Aztán volt egy pont, amikor megértettem...

Még nem fordult a világ a 600. évébe, mikor a Kárpát-medencébe sodort az áramlat. A rómaiak nyögték a pestis végjátszmáját, mindenhol kín, halál, és hullahegyek. Igazi... sárkánycsemege. Mesterem el is tűnt szórakozni, míg én magam sem ültem tétlen. Róma a végét járta, lakosságának nagy része a pestisnek hajtott fejet, azonban voltak hullák, amiket nem lehetett a rovásukra írni. Legalábbis, vámpírszemmel nem... Kutatni kezdtem, hajtott a kíváncsiság, mi ez... ki képes ily rettegést kelteni az emberekben, hogy még a haláluk után is tisztem érzem a félelem szagát? Gyere elő, mutatkozz! Látni akarlak. És láttalak is, még ha erről senki más sem tud, csak én. Az a hév, az a vad szenvedély, mellyel kettétépte áldozatát szinte a retinámba égett. Éreztem testemen, hogy légszomj kínozza, de hisz badarság! Már mióta nem veszek levegőt! S mégis.. mellkasomon prés ült, tátott szájjal figyeltem Őt. Csodálat, azt hiszem, ennek hívják az emberek. Csodáltam és gyűlöltem egyszerre, mindazért amit tett és amire képes. Én is akarok... tőlem is így féljenek!

Az elhatározás akkor megszületett. Mesteremmel egyre kevesebbet utaztam, utam általában arra vitt, merre ez a kegyetlen jelenés haladt. Fürdőztem az útját fémjelző vérpatakokban, nevetve, kacagva magamban csodáltam őt távolról. Nem voltam elég méltó hozzá, hogy a színe elé kerüljek. Nem mertem, ostobaság, félni? Én? Nem is ismerem ezt a szót. De talán... valami ehhez hasonlatos érzés gyűlik gombócba a bensőmben, amikor erre gondolok. És ez... valami elképesztő euforikus érzés kölcsönöz nekem. Évszázadokig tökéletesítettem magam, az erőmet, száz év elteltével ideiglenes felhagytam a követésével, hogy mindezeket magaménak tudhassam. Erő, hatalom..és persze rengeteg pénz, a világ minden tájáról. Kell, akarom, megtehetem... S most, ennyi idősen, úgy érzem, végre elkészültem. Katatón állapotban kerestem őt évtizedekig, de... eltűnt... minden csata, minden vérontás, kivégzés és járvány adta helyszínen ott voltam. És ő, a metsző kék szemeivel nem volt sehol. Nem pusztulhatott el... nem, az nem lehet. Képtelenség. Dühömben kiirtottam egy sziget lakosságát valahol az Atlanti-óceán mentén. Nem volt hát más választásom, belevetettem magam a társadalmi hajcihőkbe, kapcsolatokat fektettem le, építettem fel a semmiből, s így jutott el hozzám a hír...

St. Lois, érkezem. 
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Nastya
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 02.
Tartózkodási hely : Guilty Pleasures, Circus
Hozzászólások száma : 48
Tollvonásainak száma : 30
Re: Seraphine
2018-02-27, 22:24



Elfogadva!


Sera, Sera...

Üdítő Nemhain egyik gyermekét köreinkben üdvözölni. Olyan korból érkeztél magad is, ahol még létezett a létharc és ha te voltál az erősebb, te voltál a túlélő is. Arcod finom vonalai átejtőek, hisz Teremtőd neve, vérvonalának ereje sokat sejtető. Gyanítom ki az, akit ennyire keresel. Meglelted. Mutasd meg hát, mit szeretnél tőle.

Üdvözöllek köreinkben,





Nastya


Vissza az elejére Go down
 
Seraphine
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: Karakterek világa :: Karakteralkotás :: St. Louis lakosai :: Vámpírok és Halandó szolgáik-
Ugrás: