HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


Today at 17:29
Narui Kazuya
tollából született
Today at 14:56
Narui Kazuya
tollából született
Today at 13:47
Maximilian Lassen
tollából született
Today at 12:08
Narui Kazuya
tollából született
Today at 11:09
William Carxon
tollából született
Yesterday at 07:08
Alexander
tollából született
2018-12-15, 20:33
Caius Rhegal
tollából született
2018-12-15, 12:10
Genevie Bertrand
tollából született
2018-12-14, 22:39
Cain Nowik
tollából született
2018-12-14, 20:21
Cain Nowik
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 

 Shot in the dark...

 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
avatar
Hóhér
Elisabeth Leighton
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Feb. 11.
Age : 37
Hozzászólások száma : 48
Tollvonásainak száma : 45
Shot in the dark...
2018-02-24, 21:57




Beth & Alex
Standing on the edge...


Sokan gondolják úgy, hogy nem fér meg a jog és a vadászat egymással, pedig tökéletes összhangban működnek a gyakorlatban is. Attól még, hogy éjjelente néha vadászatra indulok, nem vagyok egy lelketlen szörnyeteg aminek néha mondanak. Bár ők nem látják az okokat és a miérteket, így igazából nem is érdekel a vélményük, azt hisznek amit csak akarnak. Én nem alszom rosszul tőlük, másoktól annál inkább.
Egy kimerítő hajszán vagyok túl, és bár nem sérültem meg nagyon, mindössze egy két foltom lesz, mégis jól esik hazafelé indulni, és végre eltenni magam a kényelmes ágyamba a puha plédjeim közé. Elfáradtam, és már nem vágyom se emberekre, se akcióra ma éjjel, mindössze valami hülye filmre. Beszállok a kocsiba és becélzom a hazafelét, és bekapcsolom a rádiót hogy ne legyen teljes csend. Nem szeretem, és mindig szóljon valami ha csak lehet. Hirtelen pillantom meg a gyorsétterem logját, és erről eszembe jut hogy éhen halok. Lekanyarodok, és kis motoszkálás után be is térek hogy rendeljek. Feketében vagyok és a dzsekim alatt rejtegetem a fegyverem, ami csőre töltve simul az oldalamnak, de szerencsére nem látszódik a sötétben, összehúzott zipzárral.
Az éjjelre való tekintettek nincs előttem senki, és tíz perccel később már újra a kocsim felé tartok a papírzacskóba csomagolt két nagy hamburgeremmel, és fél liter kólámmal. Kicsipogtatom a zárat és már nyitnám is amikor valami megborzolja a tarkómat és a fegyverem után kapok, és célratartok. Még jó hogy kihúztam a zipzárat reflexszerűen amikor kiértem, hogy elérjem a fegyvert. Egy magas férfi mellkasának szegeződik, de első pillantásra embernek nevezném.
- Elnézést, megijesztett - eresztem le a pisztolyt, hiszen ha vámpír lenne és támadó már fénylene a keresztem. Összehúzott szemekkel nézek a férfira, ismerős az arca, de nem tudom honnan. Mindenesetre nem foglalkoztat túlságosan.
- Bocsánat, de beszállnék a kocsimba - szólalok meg, hiszen köztem és a kocsi között áll éppen.


Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 290
Tollvonásainak száma : 261
Re: Shot in the dark...
2018-03-02, 12:53


A világ egyik legszokványosabb estéjének indult ez is. Egy rádiós műsorba voltam hivatalos, ami azért egy kicsit különlegesebbre sikerült a végére, kevesen tudják, hogy a hangommal is bűvölök, ha úgy akarom, és ezt több száz rádióban hallgatni. Kíváncsi lennék, hogy hány kereszt indult izzásnak, ahogy igyekeztem benedvesíteni a hölgyek bugyiját a stúdióban, és az a rádióhallgatók között is. De hát a tömeghipnózis az törvényes, ha szórakoztató jellegű.
Elméletileg mára nem volt több fellépésem, ami nem is baj, amúgy is ki sem látszom a munkából, így terveim szerint Ericet fogom meglátogatni a Velvetben, vagy inkább csak feltöltődöm az ember tömegben. Nem mintha éhes lennék, de egy kis vágy mindig jó érzéssel tölt el engem, és minél több, annál erősebb leszek.
Az autóban ülve, a nyakkendőmet igazgatom, majd a mandzsettáimat ellenőrzöm, az én drága sofőröm már visz is a megadott úti cél felé, amikor, mint villámcsapás úszik be a jelenés a képbe.
Kezében gyorséttermi kajás dobozok, és üdítő, emlékek villannak az elmém hátuljáról, rég eltemetettek, amik elzárva sokkal kevésbé szorongatják a szívemet, és könnyebb a létezés.
- Demon, húzódj félre! – meg kell őt néznem közelebbről, hogy bizonyos lehessek benne, hogy tényleg ő az. Vagy miket gondolok, hogy tényleg annyira, hasonlít, hiszen Ő már nagyon régen meghalt.
Mögötte termek, mintegy kábulatban, az illatát mélyen magamba szívva, vagy legalábbis próbálva, de a gyorskaja szagán kívül nem sokat érzek. Sem a bőre illatát, sem a parfüméét, mindent elnyom a zsírszag.
Pisztolycső, hogy milyen figyelmetlen vagyok, hol hagytam az eszem? Kezeim felemelem, mintegy magadva magam, nem mintha nem tudnám, olyan gyorsan kikapni a kezéből, hogy észre sem veszi, de az ilyen dolgokról nem kell mindenkinek tudnia.
- Sajnálom, nem akartam megijeszteni! – felelem, és végig a nő arcát figyelem, ugyanolyan? Vagy csak hasonlít? Lényegében, akár az ikertestvére is lehetne, csak apróbb eltérések vannak köztük. Avatatlan szemnek észrevétlenek maradnak. De én ismerem az arcot, és most újra látom.
- Velem vacsorázna? – ohh, na igen, ennél ostobább is tudok még lenni? Érdekes étkezés lenne. Harapj egy falatot, hogy aztán én is harapjak.
Vissza az elejére Go down
avatar
Hóhér
Elisabeth Leighton
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Feb. 11.
Age : 37
Hozzászólások száma : 48
Tollvonásainak száma : 45
Re: Shot in the dark...
2018-03-02, 22:11




Beth & Alex
Standing on the edge...


Végre eljutottam idáig hogy a vacsorámma la kezemben haladok a kocsi felé, mert már éhen veszek, és bármennyire is nincs sok kedvem enni, mégis kell. Az vadászat nekem nem feltétlen élvezet és fárasztó tevékenység, de ma egészen szerencsésen megúsztam.
A hirtelen felbukkanó férfi viszont kevés híján nem volt ilyen szerencsés, mrt máris fegyvert szegezek rá. Talán egy kicsit paranoid lennék? Biztosan nem.
Sóhajtva engedem le a fegyver csövét, biztosan fáradt vagyok hogy nem vettem észre, mert az előbb is itt kellett lennie. A felemelt kezeire elmosolyodom.
- Semmi gond, azt hiszem kicsit feszült vagyok - teszem a helyére, és mennék tovább de útban van. El kell ismernem hogy olyan férfi akit szívesen megnézek, és rajtam kívül biztosan százezer más nő is. Magas, férfias és karakteres jelenség, az a tipikus jóképű, nem ez a modern "szép". Ha nem lennék ennyire fáradt, biztosan akadna néhány kéretlen gondolatom is arról, hogy  vajon a ruha alatt is ennyire tetszetős?
A kérésére kissé felvonom a szemöldököm. Megemelem a kajás zacskót amit az előbb szereztem magamnak.
- Azt hiszem lekéste, mert már rendeltem elvitelre. Bár ha maga is elhozza akkor valahol megehetjük - végül is, a mai napom után már mindegy hogy vacsizok-e egy idegennel. Talán éppen azért lenne jó, mert nem ismer, fogalma sincs ki vagyok és nem jönne a kérdésekkel amikkel a közelebbi ismerőseim. A hátam közepére sem kívánom őket.
- Elisabeth vagyok, na és maga? - mutatkozok be, ha már a szívrohamot hoztam rá a pisztollyal.


Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 290
Tollvonásainak száma : 261
Re: Shot in the dark...
2018-03-07, 08:59


~ Milyen vigyázatlan, milyen meggondolatlan, hogy ilyen könnyedén engedi le a fegyver csövét. ~ állapítom meg magamban, a dolgot, még akkor is, ha először fegyvert szegezett rám. Bár jelen helyzetben ugyanez elmondható rólam is, hiszen csak úgy előtte termettem, és meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg fegyver lehet nála.
- Munkahelyi ártalom lehet, talán. – apró csukottszájas mosoly jelenik meg az ajkaimon. Talán rendőr lehet a nő, fut végig az agyamon, bár, ha valamiféle gengszter lenne sokkal jobban örülnék neki, azt hiszem.
- Én már vacsoráztam. – Nem véletlenül ilyen emberi a külsőm, egyáltalán nem látszik, hogy vámpír vagyok, azt jelenleg, csak azok éreznék, akik maguk is bírnak valamilyen természetfeletti vonással.  
- Alexander. – hajtom meg magam előtte, hiszen a kezét nem nyújtotta, így udvariatlanság lenne nekem felajánlani. – Nagyon örülök, hogy megismerhetem! – Egyszerűen képtelen vagyok levenni róla a szemem, pedig az elmém hátsó része már figyelmeztet, hogy mennyire furcsa lehet bárkinek is, hogy pislogás nélkül merednek rá folyamatosan, és egy pillanatra sem néznek félre az arcáról, szeméről.
Vajon, akkor is szóba állna velem, ha tudná, hogy miféle vagyok? Vagy hanyatt homlok elmenekülne. Csak bízom benne, hogy nem tagja azoknak, akiknek feltett szándéka, hogy eltávolítsák a fajtám jogait, hiszen én pont azokért küzdök. Azért, hogy teljesen elfogadjanak minket, úgy ahogy vagyunk. Vagy legalábbis a vállalható részünket.
Vissza az elejére Go down
avatar
Hóhér
Elisabeth Leighton
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Feb. 11.
Age : 37
Hozzászólások száma : 48
Tollvonásainak száma : 45
Re: Shot in the dark...
2018-03-14, 10:51




Alex & Lizy
Standing on the edge...



Összehúzott szemekkel méregetem a férfit, és próbálok rájönni hogy honnan toppanhatott elém, amikor az előbb nem volt itt senki. Fogalmam sincs, de talán ez is azt mutatja hogy ideje lenne pihennem, mert rémeket látok mindenütt. Le is eresztem a fegyverem, bár azért az egészséges kis gyanakvás ott van bennem, hiszen vadász vagyok, és nem félek hogy ne tudnám időben előkapni a fegyvert, ha olyasmit tenne ami nem helyén való. Elmosolyodom a szavaira.
-Még az is előfordulhat. Bár szerintem csak a feszültség teszi – csóválom meg a fejem. Nem ez az egyetlen fegyverem, és ha ez a valaki nem ember, előbb utóbb ki fog bukni. Ha vámpír lenne akkor meg pláne, kicsit ismerős az arca de fogalmam sincs hogy honnan. Talán csak hasonlít valakire akivel dolgoztam, vagy ügyfelem volt. Mindenesetre nem tudom mit akar tőlem, hogy csak így leszólított, bár érdekel is. Ritkán esik meg velem hogy idegenek jöjjenek oda.
-Akkor már nem fogunk tudni együtt vacsorázni. Talán majd legközelebb, Alexander – mosolyodom el prpfesszionális mosolyaim egyikével, amit általában az ügyfeleknek és a bíróságnak tartogatok, és elindulok a kocsim felé hogy kicsipogtassam, és berakom az anyós ülésre a vacsimat amit később otthon fogok megenni.
-Valóban? Miért ekkora öröm ez számára? – fordulok vissza felé, hogy lássam az arcát. Megnyerő, de mégis van benne valami amitől több lesz mint egy egyszerű csinos pofi, ami most olyan divatos a férfiaknál. Nem tudom miféle ember lehet, de őszintén szólva jelen pillanatban nem is érdekel. Jobb napjaimon talán még meggondolnék vele egy két álmatlan éjszakát, mert  ahogy elnézem tetszene amit a ruha takar, a borostás arca is vonzó.


Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 290
Tollvonásainak száma : 261
Re: Shot in the dark...
2018-03-22, 10:25


~ Szedd már össze magad! Nem lehetsz ennyire mulya! Hiszen ez nem ő, ez csak egy ember, egy egyszerű halandó, ők pedig nem tudnak neked ellenállni. ~ korholom magam, hiszen még én is érzem, hogy úgy viselkedek, mint egy szűzlány, az első bál előtt. Ráadásul ilyen gyenge indítással esélyem sincs labdába rúgni, ezt még én is tudom.
Pici mosoly jelenik meg az arcomon, hogy most nem tudunk együtt vacsorázni, talán legközelebb, bár az sem lehet mérvadó.
- Nos, ezt csak mondani szokás, bár most valóban van némi alapja. – Főleg, hogy alig akarok hinni a szememnek, a nyaka vonala, de szeretném beszívni az illatát testközelből, hogy tudjam, mint a bőre sajátja, hogy megérinthessem, és a tapintását is magába ihassam, így tényleg nagyon örvendek a találkozásnak.
- Amikor megpillantottam Önt, azt hittem egy rég meghalt ismerősöm támadt fel hamvaiból, talán ezért is a nagy öröm, de már látom, hogy Ön, nem ő. – Néhányan azt mondják, hogy az őszinteség segít, bár én nem nagyon hiszek ebben, főleg, hogy az életem nagy része hazugságokra épül, mit az arcom is tükröz. Azaz a nagy semmit leginkább, még az örömet sem, amiről beszéltem. Körbepillantok, mintha keresnék valamit.
- Azt hiszem a taximra valaki lecsapott. Mit gondol, találok még ilyenkor másikat? – úgy teszek, mintha nagyon keresgélnék, de az utcán alig jár autó, gyalogos is csak elvétve, de aki ilyenkor még az utcán van, azok nagy része már valamit épp ünnepel.
Vissza az elejére Go down
avatar
Hóhér
Elisabeth Leighton
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Feb. 11.
Age : 37
Hozzászólások száma : 48
Tollvonásainak száma : 45
Re: Shot in the dark...
2018-03-23, 22:08




Alex & Lizy
Standing on the edge...



Elmosolyodom. Igazából könnyen jön, mert annak ellenére hogy mit csinálok éjjelente vagy éppen hajnalonta, még nem vagyok egy életunt nőszemély, egyszerűen csak kicsit máshogy élek mint mások, és sokan támadnak is ezért hogy a jog útján mosom mindig tisztára a nevem, és törvények mögé bújva tagadom le a gyilkosságaim. Nem tagadok én le semmit, amiről nem kell tudniuk, arról úgysem tudnak.
Viszont ez a férfi... Furcsán ismerősnek tűnik, de nem ugrik be hol láthattam, talán azért mert sok ügyfelem van, és talán csak hasonlít az egyikre. Nem tudom.
- Lehet, mert nem szokásom minden szembejövőre fegyvert rántani aki megszólít - válaszolok, kivéve ha az a valaki alakváltó vagy vámpír és gonosz szándékkal közeledik. Azt pedig tudnám, mert a keresztem izzana a nyakamban a blúz alatt.
- Értem. Sajnálom, de én nem vagyok az a valaki, bár tény hogy a természet néha nagyon kegyetlen tréfákat tud űzni az agyunkkal, és elhiteti hogy az a valaki az, akiről biztosan tudhatjuk hogy nem lehet - felelek, és félrepillantok jóképű arcáról, hiszen Colton is ilyen szellem volt. Sokszor véltem őt látni, holott az agyam tudta hogy ez lehetetlen, és nem lehet itt, mert meghalt, és ott álltam a ravatala mellett. Pislogok egyet ahogy újra rá fókuszálok, és a hangjára, ahogy nézelődik.
- Nem túl valószínű. Mindenesetre ha már vacsorázni nem tudunk, akkor elvihetem ha a belváros felé tart - ajánlom, hiszen nekem arra van lakásom.


Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 290
Tollvonásainak száma : 261
Re: Shot in the dark...
2018-03-31, 10:57


Mosolyra mosollyal válaszolok, de csak csukott szájjal, nem akarom azonnal elijeszteni a nőt, hogy megvillantom neki a fogaim. Ha eddig nem ismert fel, talán nem gyakran néz televíziót, amit egyelőre előnyömre fordítok, mert így nem menekül el fejvesztve. Az elhatározásom megszületett, szükségem van a nőre, de még nem tudom, hogy hogyan, azt biztos, hogy ágyba akarom vinni őt.
~ Még mindig olyan gyönyörű! ~ már megint egy ostoba gondolat, hiszen ez nem ő, össze kell szednem magam, legalább annyira, hogy a gondolataim ne kalandozzanak el a múltba.
- Ez igazán megnyugtató, talán ezért is nem hallani a hírekben, hogy egy őrült nő, mindenkire lövöldöz, akit meglát. - felelem egy kicsit szélesebb mosolyt produkálva, kicsit enyhül a saját feszültségem, ahogy viccel próbálom oldani a saját hangulatomat.
- Igen, az elme működése, nagyon bonyolult, főleg, ha olyanokról van szó, akik közel álltak hozzánk. – Csak tudnám, hogy ezt miért árulom el neki, hiszen semmi köze hozzá, azon kívül, hogy a genetika egy furcsa tréfát űz velem. De ami igaz, az igaz, néhányaknak az elméje tényleg bonyolult, ezért is lehet, hogy még a vámpírok közül is csak az idősebbek képesek tartósan megbűvölni valakit, a fiatalabbaknak sok tanulásba telik, mire eljutnak arra a szintre.
Annyira meglepődök azon, hogy felajánlja, hogy elvisz, hogy egy pillanatig csak megütközve bámulok rá, ahelyett, hogy felelnék neki.
- Nos, nem hazafele tartok, de igazán hálás lennék, ha elvinne. – ja, Demon ott áll az út túloldalán, de akár repülve is mehetnék. Viszont ez a felajánlás azt jelenti, hogy tovább élvezhetem a társaságát, legalábbis egy darabig. Nem akarom elszalasztani a lehetőséget.
- Természetesen, csak akkor, ha nem okoz Önnek ez terhet Elisabeth! – Elisabeth, milyen gyönyörű név, és most mondtam ki először. Elmémben többször megismétlem, a nevet, megízlelgetve azt.
- Tetszik a neve! Nagyon szép, akárcsak a viselője! – mosolyodom el ismét, és megkerülöm az utót, hogy az anyósülésre üljek, bár volt egy pillanat, amíg a hátsó ajtót akartam kinyitni, de a mozdulat elhalt, amikor rájöttem, hogy ez nem az én autóm. Sőt a vonalvezetését látva, sosem vennék magamnak ilyet. Túlságosan öreg, abban sem vagyok biztos, hogy működik-e még rendesen.
Vissza az elejére Go down
avatar
Hóhér
Elisabeth Leighton
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Feb. 11.
Age : 37
Hozzászólások száma : 48
Tollvonásainak száma : 45
Re: Shot in the dark...
2018-04-21, 09:13




Alex & Lizy
Standing on the edge...



Kedves mosolya van, de egy kicsit mintha feszültnek érezném, és felébred bennem a gyanú hogy talán nem véletlenül mosolyog ennyire összecsukott szájjal, és szolidan. Lehetséges lenne hogy valami nagyöreg vámpír? Áh nem, csak képzelődöm és ott is vámpírt kiáltok ahol nincs is, hosszú volt ez a műszak. Nagyon hosszú, és már csak egy forró fürdőre vágyom a vacsimon túl.
Igen, lehet hogy van benne valami. Elég rossz hírét kelteném a munkahelyemnek ha esztelen lövöldözéssel vádolnának meg - sóhajtok fel, hiszen ügyvédként vigyáznom kell a hírnevemre is. Bár a legtöbben nem hiszik el hogy tényleg dolgozom és bejárok a tárgyalásokra és ügyfelek előtt ülök mosolyogva kis blézerben. Pedig szeretem a jogot, hasznos fedezék. A vadászatokért pedig tisztességes díjazást kapok ha nem hivatali munka.
- Ismerős az érzés, vesztettem már el olyat aki közel állt hozzám, és utána egy pár hétig mindenhol őt láttam. Aztan az agyam befogadta a tényt hogy már soha többé nem láthatom - vonom meg a vállam, hiszen csak egy katona volt. A hadsereg veszteségeiben egy újabb szám, statisztikai adat, de nekem többet jelentett. Coltont szerettem, és ő állt a legközelebb ahhoz, ami családot jelent, a vérségi kapcsolatokon túl. Visszamosolygok rá, nem lehet nem észrevenni hogy mennyire jó pasi, és a közhiedelemmel ellentétben én sem vagyok fából.
Felhúzom a szemöldököm egy kicsit a meglepetésére, mintha még sosem ajánlották volna fel neki hogy elviszik egy darabon. Bár lehet hogy így van, nem tudom.
- Ha a belváros felé tart akkor elviszem, én arra megyek haza - teszem hozzá, és már nyitom lassan az ajtót. Haladjunk is valamerre.
- Nem okoz. Ha az lenne, nem ajánlottam volna fel. Akkor szálljon be, de vigyázzon, ne üljön rá kérem a vacsorámra - mosolyodok el, ahogy beszállok, és bekötöm magam. Ráadom a gyújtást, és ha ő is beszállt akkor lassan meg is indulok. Óvatosan kitolatok, aztán rálépek a gázpedáltra. A kocsim rendezett, mondhatni semleges. Nincs benne temérdek személyes kütyü, mindössze egy dögcédula lóg le a tükrömről, még nem zavaró hosszúságban. Az enyém volt, a kiképzés során, a másikat.... a szekrényem mélyén tartom.
- Köszönöm, anyámé az érdem a névválasztást illetően. Szerintem azt hitte hogy én is királynő leszek - mosolyodom el, hiszen sokszor poénkodott vele hogy az egyik királynő után nevezett el. Rutinosan vezetek, és tempósan, de nem esztelen sebességgel. Bár így is néha a sebesség határ fölé csúszik a mutató, de nem akarok balesetet, és még egy kicsit... még egy kicsit szeretném látni ezt a szexi pasit az anyósülésemen.


Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 290
Tollvonásainak száma : 261
Re: Shot in the dark...
2018-05-01, 10:19


Nagyon is jól tudom milyen elveszíteni egy szerettünket, sőt többet is, akár egyszerre, az évszázadok során volt már benne részem bőven. Ha vámpír vagy, és ráadásul még érzéseid is vannak, akkor előbb-utóbb szembe kell nézned a gyász fogalmával is. Én első körben ezt az otthonom elsüllyedésénél éreztem, bár nem személy volt akkor, de mégis a mai napig nagyon szokott hiányozni. De lehet, hogy ennek is csak Salom az oka. Lehet, hogy csak az otthon hiánya miatt érdekel az is, hogy ez a nő annyira hasonlít a teremtőmre? Nem tudom, viszont az elhatározásom megszületett, bármi áron, de megszerzem magamnak ezt a nőt. Ezért is nem piszkálom meg a sebet, ami árnyékként suhan végig az arcán, ahogy az elvesztett szerettéről beszél. Talán a szerelme volt, és a gondolatra, máris birtoklási vágy érzete hullámzik végig rajtam. Pedig nem kellene ezt éreznem, nem is szoktam, ahogy magamon, úgy másokon is képes vagyok osztozni bárkivel.
- Igen a belváros felé megyek. – közlöm, ahogy kinyitom az ajtót, hogy beszálljak előre. Furcsa érzéssel tölt el, ha elöl utazom, akkor általában én vezetek, ha nem én vezetek akkor a sofőr, és akkor meg hátul utazom.
- Vigyázok. – két ujjam közé csippentem a vacsorának szánt gyorséttermi kaját, és szó szerint behajtogatom magam az autóba. Majd megpróbálok kényelmesen elhelyezkedni, ami elég nehéz, a fejem majdnem a plafont súrolja, ezt onnan tudom, hogy a hajam folyton hozzáér, a térdeim pedig a kesztyűtartónak nyomódnak.
- Még lehet királynő.  – felelem elmélázva, azon tűnődve, hogy esetleg megfertőztetem egy leopárddal, és akkor simán lehetne királynő, egy igazi Nimi-Ra. Nem feltétlenül örülne neki, de az enyém lehetne, és még balesetnek is álcázhatnám a dolgot.
A vacsoráját az ölembe ejtem, mert még én is furcsának érzem a két ujjam között tartani, így talán kevésbé lesz feltűnő. Az autóban körbepillantva semmi sajátságost nem találok. Semmi nem utal a tulajdonosára, csak egy dögcédula lóg a tükörre felakasztva, és nagyon nehezen de ki tudom venni a nő sajátos illatát, de tényleg nehezen, mert a fülledt St. Louisi levegőre még rátesz egy lapáttal a sültkrumpli és hamburger zsíros szaga, ami beteríti az egész autót.
- Nem bánja, ha lehúzom az ablakot? – Ugyan a rosszullét nem környékez, de zavar az illatcsomag. A kérdését mondjuk nem várom meg, hanem megnyomom a gombot az ajtóban, vagy legalábbis ez a tervem, de helyette egy régi tekerő van. Mégis milyen öreg ez az autó?
- Tekerő? – nézek rá meglepődve kérdőn, majd elkezdem letekerni, persze először a rossz irányba, így meg sem mozdul. Hát csoda, hogy alig fértem be? De végül csak sikerül némi levegőnek beslisszannia, ahogy haladunk a gyér forgalomban. Nem vezet gyorsan, amit általában nem szeretek, de most örülök neki, mert tovább tart az út.
- A Black Velvetbe legyen szíves, Elisabeth!– Élvezetet okoz kiejteni a nevét. Nem mondom, hogy merre van az épület, mindenki tudja, hogy hol találja meg.
Vissza az elejére Go down
avatar
Hóhér
Elisabeth Leighton
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Feb. 11.
Age : 37
Hozzászólások száma : 48
Tollvonásainak száma : 45
Re: Shot in the dark...
2018-05-18, 21:55




Alex && Lizzy


Nem számítottam rá hogy ennyire megvisel az esti munka hogy amúgy is reflexszerűen rántok fegyvert, de szerencsére a férfi nem veszi magára, és nem is rémül halálra ettől. Megkönnyebbülök egy kicsit hogy sikerült ezt elrendezni, és legalább nem utazom egyedül, mert be kell vallanom szemrevaló férfi. Nem vagyok egy faszent és én is megnézem a szépet mint minden nő, és vannak olyan napok amikor még... az ágyamba is fogadnám, mert nő vagyok, és néha akarom hogy szeressenek. Még ha csak egy kicsit is, egy-egy éjszakára.
- Az remek, csak kösse be magát - adom ki az utasítást ahogy beszáll és elhelyezkedik, de szemmel láthatóan nem az ő méreteire szabták a kocsimat. Bár a hatalmas csomagtartót imádom mindennél jobban. Az összes vadász holmim belefér és még marad is hely, na meg pár titkos rekesz is akad.
- Köszönöm. A mai napi első étkezésem szóval... nem szeretném elveszteni - mosolyodom el, mert a rendszeres étkezést hírből sem ismerem, és most erre az egészségtelen kajára vágyom, mert jól tudok vele lakni.
- Nem királyságban élünk, szóval nem sok esélyem van rá. Hacsak nem a jog királynője leszek - sóhajtok fel, apró mosollyal és az utat figyelem, amerre vezetek. Nem tartom mgam életveszélyes sofőrnek, de majd a férfi eldönti, felőlem mehet gyalog is vagy hívhat taxit.
- Nem dehogy, csak tessék - intek az ablak felé, és letekergeti ahogy elnézem de meglepődik a jelenségen, én pedig odapillantok.
- Mi van vele? - vonom fel a szemöldököm. Ebből is látszik hogy nem a legújabb gyártmány, de legalább megbízható és eddig nem hagyott cserben sosem.
- Black Velvet? - húzom össze a szemöldököm, hiszen ismerős az a hely, vámpírtulaja van ha jól emlékszem. Mit kereshet ott egy ilyen férfi?
- Érdekes úticél... - jegyzem meg, de arrafelé kanyarodok a gyér forgalomba kicsit jobban rálépve a gázra. Tudom hol van a hely, innen még kb negyedórányira.
- Ha nem túl tolakodó... miért pont a Velvet? - pillantok rá ahogy lefékezek egy pirosnál.




||music:♪ I wanna fuck the world||

|| ® ||


Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 290
Tollvonásainak száma : 261
Re: Shot in the dark...
2018-05-19, 10:15


A fegyverek a legkisebb mértékig sem ijesztenek meg, hiszen egyrészt már lőttek meg párszor, így tudom, hogy milyen érzés, másrészt pedig hallottam már olyat, hogy egy vámpírt fejbe lőttek ezüsttel és túlélte. Ugyan csak egy lövés volt, és nem trancsírozták szét a fejét és a szívét, de túlélte, és jóval fiatalabb volt nálam, ilyen logika mentén ostobaság lenne megijedni, azért mert fegyvert fognak rám. De ettől függetlenül nem szeretném kipróbálni az elméletemet, inkább csak arra szolgál, hogy nyugodt maradjak ilyen helyzetben is.
- Igen, parancs asszonyom! – hát ilyen katonásan sem utasítottak még, hogy kössem be az övet, ha balesetet szenvedünk, én nagyobb valószínűséggel úszom meg néhány karcolással az egészet, de azért teszem, amit mond, és nagy nehézkesen sikerül is a mutatvány, csak párszor rántom meg túl erősen és gyorsan az övet, aminek következtében megakad, de végül sikerül összepárosítani a két csatot.
- Pedig a rendszeres étkezés nagyon fontos a szervezetnek. – még a vámpíroknak is, vagy inkább főleg nekik. És bár én életben tudok maradni egy ideig vér nélkül, azért a hiányát megérzem. A kéj nem olyan energiát ad, mint egy normál táplálkozás, de túl tudok élni vele.
- De találhat még egy férfit, aki a Királynőjének tartja. – nézek rá, és szemügyre veszem a profilját, miközben az utat figyeli. – Vagy nőt, ha azt jobban kedveli. – teszem hozzá, de azért remélem, hogy nem így van. Leszbikusokat nehezebb elcsábítani, bár nem lehetetlen.
- Kicsit öreg az autó, nem? – mostanában nem gyártanak tekerőseket, körbe is pillantok az autón, lehet, hogy már a gyűjtők is lecsapnának erre a darabra? Bár nem tudom, hogy mitől számít egy autó gyűjtői darabnak, főleg, hogy én legalább havonta cserélgetem őket.
Létezik, hogy ez a nő nem tudja, hogy ki vagyok? Még ezek után sem?
- Üzlet – felelem tömören, és egyébként igaz is. Mit tulajdonosnak igencsak nagy üzleti érdekeltségem van a helyben.
- Nem akar bejönni? Megihatna valamit, a vacsorája mellé! – kérdem, ahogy közeledünk az épület felé.
Ahogy megáll előtte és a kígyózó  sor előtt, ami a bejáratnál van, és végre kipréselem magam az autóból, már meg is jelenik egy tag, hogy elkérje a kulcsot, ha a nő úgy dönt, hogy bejön egy italra.
- Ne aggódjon!  ~Ezt úgysem lopná el senki!~ Nála jó kezekben lesz az autója. – De ha nyitott ablakkal hagyja egy üres parkolóban, szerintem akkor sem lopnák el onnan. Soha.
Vissza az elejére Go down
avatar
Hóhér
Elisabeth Leighton
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Feb. 11.
Age : 37
Hozzászólások száma : 48
Tollvonásainak száma : 45
Re: Shot in the dark...
2018-05-29, 10:16




Alex && Lizzy


Talán szabadságolni kellene magam egy kicsit, és akkor nem lennék ennyire feszült, de jobban belegondolva... Nem. Belehalnék az unalomba, és ha van időm gondolkodni, ott halok meg. Nem adhatok esélyt a buta gondolataimnak hogy maguk alá temessenek teljesen.
Fél szemmel figyelem ahogy elhelyezkedik. Jó magas, így biztosan nem olyan kényelmes neki mint nekem, de egyszer talán kibírja ha bevállalta hogy beül mellém. Csak meg ne bánja.
Felkuncogok ahogy helyesel, és épp csak nem szalutál. Kiképzőtiszt sosem voltam, de nem is akartam lenni, én megelégedtem hogy jó harcos voltam, és kivívtam az elismerést. Az eredményiem jók, a harci képességeim több mint jók az érzelmeim... kritikán aluliak. Sehogy se jó ez.
- Lehet, de rendszeresen megfelelkezem erről, és mindig akkor jut eszembe ha már nagyon éhes vagyok - most is ölni tudnék a hamburgeremért már de vezetés közben nem eszek. Az útra kell figyelnem.
- Aligha van ilyen férfi a világon. Vagy nő. ár a férfi jobb lenne de nem ringatom magam kicsinyes álmokba, abból a korból már kinőttem hogy a herceget várjam a harley davidsonon - sóhajtok fel, hiszen sose a szőke herceg fehr lovon volt az elképzelésem. Az annyira nyálas, és elcsépelt. Ugyan, ki lehetne számomra megfelelő partner? Colton után... nem is igazán kerestem ilyet, eltemettem magam a munka és a vadászat alá.
- Lehetséges. De egyedi kialakítású és rendkívül kitartó jószág szóval amíg nem találok jobbat nem cserélem le - vonom meg a vállam, hiszen nincs időm autókat nézegetni és személyre szabatni minden porcikáját. Ha valaki megcsinálja nekem és utánajár, az remek, de magamtól biztos nem fogom.
- Nincs időm órákat ülni egy márkakereskedésben hogy mi mindent rakjanak a kocsimba, standardet meg nem veszek - teszem hozzá.
-Áh, értem - válaszolok, és belegondolok mégis miféle üzlet lehet ott. Mi dolga egy ilyen férfinek egy ilyen helyen. Vagy várjunk csak... Nem, az biztos nem.
- Na jó, de akkor intézze el hogy a vacsim is bejöhessen. Ilyen helyekre nem szoktak beengedni más helyről hozott kaját, és nincs kedvem megvárni amíg itt elkészülne egy rendelés - adom meg magam, mert... megtehetem végül is. Nem vár haza senki, és ez a férfi elég jól néz ki ahhoz hogy fussunk egy kört a takarók között ha úgy adódik. Aztán jó eséllyel soha többet nem látom. Kiszállok hát, és odaadom a kulcsot a fiúnak hogy leparkolhassa a járgányom, de előtte egy biztonsági gombbal lezárom az egészet. A csomagtartót így nem fogja tudni kinyitni csak a kóddal, amit meg én tudok.
- Most már mehetünk - fordulok felé.



Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 290
Tollvonásainak száma : 261
Re: Shot in the dark...
2018-05-31, 05:03


Maga az utasítás olyan könnyedén hagyta el a száját, hogy kössem be magam, hogy azon kezdtem morfondírozni, hogy lehet, hogy valamiféle rendőr a hölgy vagy valami hasonló. Bár a önmagát a választ csak viccnek szántam, azért nem kapott mellé szalutálást, mert esélytelen ezen a szűk helyen, tisztességesen csinálni. Katona meg egyébként sosem voltam a szó szoros értelmében, úgyhogy hagyom is a dolgot, bár a kuncogása mosolyra késztet engem is.
- Szerintem csak nem evett még olyan finomat, hogy élvezze az ízét, és ezért nem is foglalkoztatja az étel. – nekem személy szerint, időnként eszembe jut, hogy mennyire szerettem enni, meg úgy egybéként élni is, bár az akkor önmagamról már csak halovány emlékeim vannak, csupán időnként villan be egy-egy elfedettnek hitt kósza múlt töredék.
- Nem fehér lovon-nal szól a mondás? – ráncolom a szemöldököm, mert mintha ilyesmi rémlene. – Bár egyébként sajnos se lovam, se Harley-m. Nem vagyok a motorok híve, nem biztonságosak. – Nekem ugyan azok lennének, de például az ikreknek nem engedem meg, hogy motorozzanak, Még csak az kellene, hogy felcsavarodjanak egy fára. – De még vehetek. – nézek Elisabethre, egy újabb csukott szájú mosoly kíséretében.
- Adja le a rendelést online, vagy írja össze egy papíron, és úgy adja le. – Ma már csinálnak ilyeneket, hiszen érthető okokból én sem ülök egy márkakereskedésben. Hiszen első sorban nappal vannak nyitva, másodszor pedig a legtöbb autót, amit én vásárolok, nos azoknak a márkáknak nincs kereskedésük a városban.
- Ne aggódjon Elisabeth, a vacsorája is velünk jöhet! – Figyelem, ahogy bíbelődik még az autón, és megfordul a fejemben a gondolat, hogy vajon milyen extrákat kérne, ha autót rendelne. Közben Damon is megjelenik mellettünk, de neki csak a szemmel intek, hogy majd nézze át az autót, hogy vajon mit rejtegethet a hölgyemény, ilyen nagyon.
- Erre tessék! – intek a kezemmel, mutatva az utat a bejárat előtt, és ahogy a fénybe érünk, néhányan ki is szúrnak a tömegből és sikoltozni kezdenek, de most nincs időm rájuk, úgyhogy csak egy csókot dobok feléjük a levegőben, és már haladunk is el a biztonságis mellett, be az ajtón.
- Sajnálom, de ételt… - kezd bele a ruhatáros lány, aki egyébként elég apró, viszont annál szívósabb vérfarkas a szentem, de a szót belé fojtom egy pillantással, így mással folytatja. - …Szeretném elkérni a kegytárgyakat, ha vannak önnél. Azokkal nem lehet belépni. – Erre viszont csak elmosolyodom, mert nagyon okos kislány, és a szúrós pillantásból, amit felém küldd egy pillanatra, süt, hogy ebben a kérdésben nem hagyja, hogy én döntsek. Azt hiszem meg kell majd dicsérnem a kitartásáért.
Vissza az elejére Go down
avatar
Hóhér
Elisabeth Leighton
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Feb. 11.
Age : 37
Hozzászólások száma : 48
Tollvonásainak száma : 45
Re: Shot in the dark...
2018-05-31, 14:35




Alex && Lizzy


Megmosolygom a helyzetet hiszen nem szándékosan mondtam ilyen keményen, csak egyszerűen így jött ki a helyzet. Könnyedén vezetek át a városon a Velvet felé és közben azon gondolkozom hogy mégis mit kellene tudnom, ki ez az ember itt a kocsimban. Miért érzem úgy hogy tudnom kellene, csak megint valami médiabeli analfabéta vagyok. Ez sokszor előfordul velem, hogy nem tudom hirtelen hová tenni az embereket.
- Lehet az is. Igazából nem sok időm van kísérletezgetni a különböző konyhával, hacsak nem külső helyszínen tárgyalok - sóhajtok fel, hiszen elég ritkán van ilyenem és nem tudom kiélvezni sem igazán a kaját, mert nem arra koncentrálok, hanem az üzletre.
- De igen. Csak én mindig túl meseszerűnek tartottam, és sokkal jobban kedvelem a motorokat. Sokszor gondoltam rá hogy veszek egyet, de aztán... a kocsi kényelmesebb. Bár nem mondom, néha szívesen mennék a motorral is pár kört csak úgy... - bár ennyi időm azért sokszor nincs, de a vágy még megvan rá.
- Ahha, nem bízom bennük, én azért ott lennék hogy mit hogyan szeretnék a kocsimba rakni. Elég speciális igényeim vannak a kialakítással és szerencsére annak is az volt akitől kaptam ezt a kocsit - mosolyodom el, és szinte szeretve simítom meg a kormányt és keserédes mosolyra húzódik a szám ahogy eszembe jut.
- Honnan tudja ennyire biztosan? Gyakran vitt be magával ebédet? - kérdezek rá ahogy megfogom a papírzacskómat és elindulok. Nem kerüli el a figyelmem ahogy Alex nevét sikongatják és csókot dob nekik. Ki lehet ő? Csak nem... de akkor... Felnyösszenve kommentálom magamban hogy mennyire ostoba vagyok, amiért nem esett le korábban. A mosolya mindig zárt volt.
- Jó estét. Nincs nálam semmilyen kegytárgy amit leadhatnék sajnálom - válaszolok, és rápillantva kiszúrom hogy ő tuti nem ember. Nem lenne feltűnő, de tudom mit keressek és lássak bár nem ítélem el mert alakváltó. Mindössze a kirakós részei állnak össze igyekszem semlegesen viselkedni. Ha tovább enged minket akkor a férfire pillantok.
- Mehetünk? - sürgetem meg hiszen kezdek nagyon éhes lenni és már nagyon enném a menümet ami azt illeti.


Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 290
Tollvonásainak száma : 261
Re: Shot in the dark...
2018-06-03, 10:01


Az ételek már kevésbé fogják meg a figyelmem, meg az étkezési szokási, csak egy szó az, ami megüti a fülemet, és elgondolkodtat újra.
- Tárgyal? Talán üzletasszony? – bár ez még mindig nem magyarázat arra, hogy miért hord magánál fegyvert. Addig rendben van, hogy ebben az államban bárki hordhat magánál, viszont, ha üzletasszony nem csinálja valami jól, ha enni nincs ideje, és nem telik jobb autóra ennél az ócskavasnál. Arról nem beszélve, hogy a ruhája sem kölcsönöz neki elég üzleties külsőt, vagy legalábbis én nem biztos, hogy így szívesen bíznám rá bármimet is.
- Hát béreljen, ha épp kedve van motorozgatni a városban. – Nem csak autót lehet bérelni, motort is. Nem is értem így hirtelen ezt a nőt, lehet, hogy jártasabb vagyok az ő világában, mint ő maga? Ezen egy kicsit meg is lepődöm, mert addig rendben van, hogy én úgy döntöttem, hogy haladok a korral, de egy nő, aki benne él, nem halad. Igazán érdekes.
- Ha gondolja, én nagyon szívesen segítek Önnek ebben az ügyben. Cserébe szívességként a fuvarért. – mosolyogok rá, még mindig csukott szájjal. Az autó előállítása meg igazából egy csepp erőfeszítésembe sem kerülne. Igazából a mai világban, ha van pénzed, semmi nem kerül nagyobb erőfeszítésbe, és pénzem az nekem bőven van. Volt rá időm, no meg üzleti érzékem, hogy megszedjem magamat bőséggel. És ez a vagyon az évek múlásával egyre csak gyarapszik, ahogy az üzleti érdekeltségeim száma is. Nagyon kicsi az esély arra, hogy valaha is csődbe menjek.
- Gyorséttermit nem vittem magammal még egyszer sem. – Azt mégsem mondhatom, hogy az én ebédem két lábán sétál be minden este, mert furcsán venné ki magát, de így is igaz, amit mondtam, szóval alapjában véve nem hazudtam neki. Csak elfedtem az igazságot.
- Hallottad a hölgyet, nincs nála semmilyen kegytárgy vagy ereklye, feszület….- bár a vérállatra nézek, azért a feszület szóból kicsendül a kérdés Elisabeth felé, hogy az sincsen nála? De mivel nem áll szándékomban megtámadni őt semmilyen formában, így ha van is nála, akkor sem érhet semmilyen meglepetés, hiszen az is csak akkor fénylik fel, ha veszély fenyegeti a viselőjét.
- Mehetünk. – biccentek, és most én megyek előre, egyrészt mert kell némi utat törni magunknak a tömegen keresztül, másrészt mert én ismerem azt az utat, az irodámhoz, fel a harmadik emeletre. Keresztül egy folyosón, megállok egy ajtó előtt, és kulccsal nyitom ki a zárat. Magát a helyet a legkisebb fiam vezeti, de olykor én magam is be szoktam nézni ide, és átnézek néhány dolgot, ezért is van itt irodám.
Vissza az elejére Go down
avatar
Hóhér
Elisabeth Leighton
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Feb. 11.
Age : 37
Hozzászólások száma : 48
Tollvonásainak száma : 45
Re: Shot in the dark...
2018-06-06, 10:42




Alex && Lizzy


Hamar elengedem az evésre vonatkozó kérdéseket, aztán ahogy visszakérdez elmosolyodom. Nem olyan értelemben vagyok üzletasszony mint ahogy ő gondolja, szóval nem egy cég nevében üzletelek.
- Nem vagyok az. Ügyvéd vagyok és úgy járok sok tárgyalásra - válaszolok neki, hiszen ez egy remek fedősztori és nem tudom mit csinálnék néha ha nem lenne ilyen jó fedezékem. Régebben hozzámvágták hogy vadász és jogász egyszerre, jó menedék nekem hogy tudom a kiskapukat. És ezzel néha vissza is élek hogy takarózhassak, de hát... sok évi kemény munkám fekszik abban hogy ismerjem a joghézagokat. Most már hadd élvezzem egy kicsit. Eredményes ügyvéd vagyok, bár nem sokan tudják, csak akik mozognak ebben a világban hogy jogi tanácsadásokat kérnek és ügyeket visznek perre. A vadász rátám még jobb. Feltörekvő kaszás vagyok ahogy emlegetni szoktak, de ezt nem hangoztatom.
- Persze, manapság mindent lehet, még azt is amit nem - válaszolok kicsit ellentmondásosan és nem feszegetem. Megtehetném, ha lenne rá időm és energiám, de az éjjeleim is általában tevékenyek és mozgalmasak. Nem sok szabadidőm marad de ez így rendjén is van.
- Még a végén élek az ajánlattal - mosolyodom el, és egészen kicsit megemelem a szemöldököm hogy lássa, nem feltétlen csak az ajánlat érdekelne hogy összerakjunk nekem egy kocsit. Megoldhatnám de amíg ez a dög ki nem hal alólam addig nem keresek újabbat. Szentimentalizmusom utolsó morzsája. Végigsimítom a kormányt ahogy leparkoltam, és kiszállünk.
- Remélem igaza lesz, mert különben visszafordulok - sóhajtok fel, és követem befelé, ahol pedig szembesülök az igazsággal is, hogy ki a fene ez az ember. Most, hogy itt vagyunk és a nevét kiabálják felé, beugrik hogy mintha őt láttam volna... reklámarcként a Velvethez. Üzlet... persze. Nem is hazudott ez igaz de akkor... Vámpír. Mondjuk ezt sejthettem volna, de még így sincs minden veszve és megőrzöm a hidegvérem. Követem befelé és az ereklyetáros lányra nézek.
- Nem készültem vámpírokkal való találkozásra - és ez igaz is, bár a keresztem nálam van, de nem adom oda. Nem hazudok, nem érezheti a szavaimból, így hát akadály nélkül mehetünk tovább és már hagyom hogy vezessen hiszen ha ő valóban az az Alexander akkor eléggé otthonosan mozoghat itt.
Csendesebb a harmadik emelet, és már nem lepődöm meg ahogy a kulcsot veszi elő és nyitja ki az irodát. Belépek és körülpillantva állapítom meg hogy a védelme jó lehet, és elegancia és kicsit a luxus érzet sugárzik. Amit sose szerettem.
- Nos, igazán figyelemre méltó irodája van, biztosan öröm benne üzletelni - pillantok rá, ahogy a dohányzó asztalhoz lépek és leteszem a vacsorámat.
- Nem haragszik ha... végre megeszem? - kérdezem, hiszen utána már jobb társaság tudok lenni és akár... ki tudja. Nem vagyok előítéletes még a vámpírokkal szemben sem, sem de aki rendetlen és bűnöző az nem menekül.


Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 290
Tollvonásainak száma : 261
Re: Shot in the dark...
2018-06-10, 10:00


Nagyobb meglepetés azt hiszem, hogy nem is érhetne annál, mint mikor kijelenti, hogy ő bizony ügyvéd. Nem azért, mert nem nézem ki, hogy képes lenne rá, de valahogy…
- Ha meg nem sértem, egyáltalán nincs ügyvédes formája. – Se nem öreg, se nem kopasz, alacsony, köpcös, ocsmány pasi. Ki tud koncentrálni egyáltalán a tárgyaláson, hogy ne azzal legyen elfoglalva, hogy milyen vonzó is a külseje a védőjének, vagy éppen az ellen védőjének.
Ettől függetlenül a foglalkozását még előnyömre is fordíthatnám, hiszen a mi köreinkben mindig szükség van egy jó ügyvédre. Szólnom kell majd Ericnek, hogy nézzen utána a hölgy rátájának, és tudja meg, hogy mennyire eredményes. A kis zsenim, úgyis pillanatok alatt kiderít róla mindent, amit valaha felvittek egy számítógépbe, nincs előtte lehetetlen, amit egy egérrel és egy billentyűvel ne tudna megoldani.
- Én kedvelem, a semmi sem lehetetlen kijelentést. – Ha nem így lenne, akkor már rég letettem volna a terveimről, amiket már több száz éve dédelgetek, és hamarosan tudom, hogy fordulóponthoz fogok érkezni. De akkor már nem egyedül kell megtennem őket, és ez is csak az előnyömre fog válni. De ha jobban belegondolok, mindig mindent megpróbálok az előnyömre fordítani.
- Csak egy szavába kerül, és egy listába. – Nekem meg semmibe sem, hiszen még a rendelést sem valószínű, hogy én magam adnám le, viszont sok jó emberem van, akik meg tudják tenni helyettem. Azért is tartom őket, hogy ne mindennel nekem kelljen foglalkoznom.
- Tudom, hogy igazam lesz. – jegyzem szórakozottan, aztán már a rajongóknak küldöm a puszikat, és integetek, ahogy a szupersztárok szoktak. Még jó, hogy a biztonságiak elegen vannak, és nem engedik őket a közelünkbe. Semmi kedvem szelfiket és aláírásokat osztogatni, sem pedig bájcsevegni velük.
Az ereklyetáros egy darabig összehúzott szemekkel méregeti a nőt, de mivel nem érez, hazugságot a szavaiban félreáll. De a pillantásából tudom, hogy érzi, valami mégsem stimmel ezzel a válasszal. Én azonban elindulok vele, így aggodalmát nincs ideje előadni.
- Valójában itt nem nagyon szoktam üzletelni. – az üzletek, amiket én kötök, azokat szeretik inkább semleges helyeken megvitatni, ahol senkinek nincs helyzeti előnye.
- De szeretem a kényelmet, amit nyújtani tud. Hiszen sok papírmunka akad egy szórakozóhely dolgainál, és miért ne tehetném meg kényelmesen.
Nem az asztalom mögé telepszem, le ahogy tenném normál esetben tenném, hanem a kanapén foglalok helyet.
- Kérem, ne zavartassa magát, nem venném a lelkemre, ha miatt éhezne továbbra is. – intek neki, hogy foglaljon helyet és lásson neki egész nyugodtan az ételnek.
Vissza az elejére Go down
avatar
Hóhér
Elisabeth Leighton
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Feb. 11.
Age : 37
Hozzászólások száma : 48
Tollvonásainak száma : 45
Re: Shot in the dark...
2018-06-19, 10:58




Alex && Lizzy


Szinte látom a megdöbbenést az arcán ahogy szóba kerül a foglalozásom és nem tagadom egy kicsit elégedetten is húzom mosolyra az ajkaimat. Sokan nem néznék ki belőle hogy ügyvédként dolgozom, és bár elég jó a rátám ott is, másban inkább jeleskedem. Mondjuk a szabályszegő szörnyek megölésében, és vámpírok megkarózásában. Bár azért az ügyvédi munkám sem olyan rossz és kilencven százalékban megnyerem a perjeimet, mert maximalista vagyok és nem hagyhatok ki egyetlen joghézagot sem. Ez később is eléggé kapóra tud jönni.
- Úgy érti nem vagyok alacsony, kopasz ötvenes pasi szemüveggel - kuncogok, hiszen elég sokan futnak bele ebbe a sztereotípiába. Nem minden joghallgató besavanyodott és én sem voltam sosem az. Akkor most az irodámban ülnék és az ügyeimet bogoznám összevissza önszorgalomból, éjjel nappal, de sajnos vannak más teendőim is, mint ez.
- Valóban van egy varázsa, és magam sem szoktam a leheteten fogalmát ismerni - teszem hozzá és lassan túljutunk a bejáraton. Nem jártam még a Velvetben de ismerem a helyet ahogy az összes ilyen szórakozóhelyet a városban hiszen tudnom kell hol keressem az áldozataimat.
- Meggondolandó ajánlat - hagyom annyiban a javaslatot, és még az is lehet hogy élni fogok ezzel később ha nagyon nem lesz időm erre és mégis kelleni fog egy új autó. Vannak rendeléseim, amiket nem minden szervíz tud megoldani. A speciális kialakítás nagyon fontos hogy tudjam hová tenni a vadászfelszerelésem.
Türelmesen kivárom amíg a vérfarkas tovább enged, de eszem ágában sem volt odaadni neki az egyetlen hatásos védelmem a vámpírok ellen. Így is rejtegetek a blézerem alatt egy fegyvert, csod hogy arra nem kérdezett rá, de nem kísértem a szerencsémet, inkább követem Alexet amerre vezet. Az irodájába, ahol letelepszem.
- Külső helyszínen szokott? Meglepő. Az ember azt hinné hogy mindenkit levesz a lábáról ezzel az irodával - mosolyodom el, az enyém is hangulatos ízléses és nagyon semmit mondó. Amennyi időt ott töltök, felesleges. Otthon kicsit jobb a helyzet de sok emlék ott sincs kirakva, inkább a szekrény mélye rejti őket.
- Azt elhiszem hogy akad papírmunka bőven, ez számomra sem ismeretlen - sóhajtok ahogy kicsomagolom a szendvicsem és beleharapok. Hamar eltüntetem a felét, és elégedetten dőlök hátra, most már talán jobb társaság is leszek.
- Ez jól esett így ebédre - jegyzem meg hiszen nagyjából most értem el az ebéd időmet.
- Ha jól emlékszem egy ital reményében hagytam magam idecsábítani - emlékeztetem finoman hogy nem a két szép szeméért üldögélek a kanapéján, bár elismerem kényelmes darab.



Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 290
Tollvonásainak száma : 261
Re: Shot in the dark...
2018-06-23, 08:34


Ez a nő, mintha csak olvasna a fejemben, úgyhogy a válaszára őszintén el is nevetem magam, és a kezem a szám elé teszem, hogy ne mutogassam a szemfogaimat.
- Hát, ha tudom, hogy ilyen csinos ügyvédek is vannak a világban, bizony inkább közülük válogatok. – Aztán kicsit megvonom a vállam. – Bár legtöbbször csak szerződéseket iratok velük, úgyhogy olyan gyakran nem találkozunk, lehet ilyen szempontból meg mindegy is. –
Újra végignézek a nőn, így a profilját látom, és megpróbálom elképzelni, amint a bírósági teremben éppen fellép a saját ügyében. Van benne némi határozottság, mármint a kisugárzásában, szóval igen, azt hiszem el tudom képzelni.
Ahogy leülünk szinte már neki is áll az evésnek, nem is gondoltam volna, hogy ennyire éhes, talán mindig csak este szokott enni?
- Az iroda lehet, hogy elég megkapó, de ez mégiscsak egy szórakozóhely, és nem minden üzletem forog a szórakozás körül. Vannak kényesebb üzlettársak is, akiket az ilyesmi nem nyűgöz le. –
Főleg a gondolata, hogy ez az én területem, és nagyobb biztonságban érzik magukat olyan helyen, ami nem kapcsolódik hozzám közvetlenül. Itt mindenki az én parancsaimat lesi, ők meg nem jöhetnek ötven fős kísérettel, mert akkor azt bizonygatnák, hogy tartanak tőlem. Valamit valamiért elvet követve kell általában máshol tárgyalni, de ezt megtartom magamnak, nem kell mindenről tudnia.
- Nincs egy kicsit késő az ebédhez… - ránézek az órámra. – így este tizenegy körül? – vonom fel a szemöldököm, mert nekem oké, hogy én reggelinek hívom. De az ügyvédek általában nappali műszakban vannak.
- Természetesen. Milyen udvariatlan vagyok. – már pattanok is fel, és a bárszekrényhez lépek, hogy onnan vegyek ki valamit. – Mit szeretne inni? – Nézem végig a felhozatalt, és van bőven alkohol is, meg üdítő, amiből válogathat, de mégsem tetszene neki egyik sem, akkor hozatunk lentről, ott minden megtalálható.
Vissza az elejére Go down
avatar
Hóhér
Elisabeth Leighton
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Feb. 11.
Age : 37
Hozzászólások száma : 48
Tollvonásainak száma : 45
Re: Shot in the dark...
2018-07-24, 11:52




Alex && Lizzy


Kellemes nevetése van, de valahogy nem felejthetem el hogy vámpír, és azokkal sosem jó kezdeni. Ezt pont egy vadásznak kellene a legjobban tudnia, de az is tény hogy haladó szellemiségű vadász vagyok, és minden információ forrást felhasználok, még ha ez néha vámpírokat vagy vérállatokat is jelent, és a kivégzési rátám, így is figyelemre méltó. Nő létemre meg pláne.
- Látja, néha megtörik a sztereotípia és nem csak köpcös ötvenes férfiak rohangálnak tárgyalásra és aktakupacokkal - mosolyodom el, ahogy felnézek a vacsorám romjai felett. Összegyűrök mindent, és visszateszem a nagy papírzacsiba, majd kifelé menet kidobom egy szemetesbe.
- Szerződésekkel ritkán foglalkozom. Azt meghagyom a bojtároknak, és én tárgyalásokra járok inkább - teszem hozzá, de természetesen tudok bármikor egy szerződést előkapni ami hiteles és jogilag helyes is. Bár nem éppen ebben utazom, átnyúlkálok más területekre is. Ami hasznos, az hasznos.
Hátradőlök ahogy befejezem az evést és a gyomrom máris jobban érzi magát hogy nem üres. Csoda hogy nem hallotta meg a korgását éles hallásával.
- Mondjuk az is igaz. Na meg a semleges területen nem is érzi a tárgyaló fél hogy hátrányban lenne, még ha abban is van - ezt én is tudom, hiszen sokat vadászom, és a semleges területen is a tudás dönt, hogy mennyire tudok megszorongatni valakit.
- De igen. Tudom hogy mások dél és egy órak közé időzítik ezt de én este hatig tárgyaltam, és már nem volt időm enni mielőtt egy újabb program következett volna, szóval most pótolom - magyarázom meg neki, mert a rendszeres evés... ismeretlen fogalom, meg is látszik az alakomon hogy nem viszem túlzásba, és mellette edzeni járok, így hát a zsíroknak nem sok esélyük van ellenem.
- Maga szerint mit választanék? - mosolyodom el, ahogy az italkészlet felé fordulok, és alaposan megnézem a felhozatalt. Van olyan amit szívesen innék.  




||music:♪ I wanna fuck the world||

|| ® ||


Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 290
Tollvonásainak száma : 261
Re: Shot in the dark...
2018-08-01, 05:20


Teljesen igaza van, hiszen előítéletes voltam az ügyvédekkel szemben, de ez mit sem változtat a tényen, hogy a legtöbbjük tényleg nem valami vonzó, mégha akként is kezdték a pályafutásukat. Mert legtöbbje elfelejt adni a külserjére már bojtár korában, vagy az idő vagy az energia miatt, ami hiányzik nekik.
- Önnek Elisabeth, mégis gyönyörű teste van. Milyen sportot űz, hogy karban tartsa? A nyilvánvaló lövöldözésen kívül! – merthogy fegyvere az van, az imént fogta rám, tehát lőni mindenképpen szokott, legalábbis a tartásából ítélve, nem csak úgy, mint az öregasszonyok, akik maguknál hordják, de nem is igazán tudják, hogyan kell használni.
- Tehát inkább szerepelni szeret. Milyen különös véletlen, én is. – mosolygok rá, hiszen az életem a szereplésé, bár leginkább csak kényszerből, de ezt nem kell tudnia.
Míg elfogyasztja a kései ebédjét, nem zargatom a kérdéseimmel, inkább figyelem, hogyan habzsolja be az ételet, ami megint mosolyt csal az arcomra, még kuncogok is kicsit, nem éppen úri hölgyekhez méltóan pusztítja be, azt a hamburgert.
- Egy jó ügyvéd ezt mindenkinél jobban tudja. – lám-lám, nem csak a levegőbe beszélt, hamar átlát a szitán, és nem kell sokat gondolkodnia, hogy miért is mindegy számomra, hogy milyen helyen találkozom az „ügyfeleimmel”.
- Esetleg az új autójába be lehetne szerelni egy minihűtőt is. Nem olyan nagyot, mint a limuzinokba, de szerintem megoldható lenne, és akkor útközben is tudna enni, pár falatot. – Éhezni nem jó dolog, a háború alatt, még nekem is meggyűlt a bajom a táplálékforrásokkal néha. Mert ki akar szeretkezni, ha pusztulnak a rokonai?
- Nos, ha az étkezési szokását, akkor azt mondanám, hogy egy nagy korsó sört, mint a kamionosok az útszéli éttermekben. – nézek rá már-már vigyorogva,  és erőfeszítésembe kerül, hogy elrejtsem a szemfogaim előle.
Vissza az elejére Go down
avatar
Hóhér
Elisabeth Leighton
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Feb. 11.
Age : 37
Hozzászólások száma : 48
Tollvonásainak száma : 45
Re: Shot in the dark...
2018-08-01, 13:15




Alex && Lizzy


Elmosolyodom ahogy ránézek hiszen nem róhatom fel neki hogy előítéletes, sokan mások is azok és nem igazán hiszik el hogy minden szakmának vannak kakukktojásai, hiszen én is az vagyok. Bár az ügyvédi iroda mindig is másodlagos volt, a joggyakorlat viszont kötelező és végül betársultam egy irodába hogy legyen alibim is, és tudjam a joghézagokat és sokszor jött már jól kérdéses esetben hogy mikor döntöttem jól, és meg is vádoltak vele hogy nme játszom tiszta lappal. Hát nem, de még élek, nemde?
- Köszönöm, ez hízelgő - válaszolok zavart apró mosollyal hiszen nem szoktak túl gyakran bókolni, nem olyan közegben mozgom ahol a csípőmre füttyentenek elismerően, sokkal inkább a vadász rátámra.
- Kardio és takewando - válaszolok, hiszen a hadseregnél sokféle sportot ki lehetett próbálni és ez tetszett a legjobban. Élesben halálos tud lenni, és közel áll hozzám mert vékony vagyok, és lendületbe tudom magam hozni.
- Nem kifejezetten, de a bojtároknak gyakorolniuk kell, és nem mehetnek egyből peres tárgyalásra. Ott mindig kell legyen egy ügyvéd. Bár néha érdekes ügyeim vannak amikért szívesen küzdök - nyilván nem csinálnám ezt ha egy kicsit sem élvezném, vagy tetszene akkor inkább visszamennék a sereg kötelékébe. Visszavennének ebben biztos vagyok, de nem tudom milyen parancsokat kapnék, szóval nem igazán kísérteném a sorsom ha nem muszáj. Szövetségi vadász vagyok, amolyan hóhér de a vámpírok néha csak Kaszásnak neveznek. Pedig nem tudok kaszálni.
- Jó tudom, nem igazán nőies és elegáns, de az egész napos várakozástól, már... - mentegetőzöm ahogy felkuncog arra hogy viszonylag gyorsan, nagy harapásokkal tüntettem el a vacsorám, ami ebéd címen futott.
- Igen, mondjuk én szeretem tudni mindig az ilyesmit, egy kicsit érdekel a pszichológia - mosolyodok el, és hiszen sokszor mentett már meg hogy ismertem a lehetséges kimenetet és így arra tudtam terelni az eseményeket amerre nekem kedvezett és egy újabb szám lett belőle a listámon.
- Nem is rossz ötlet. Egy mini bár... Eddig még nem gondoltam rá, de biztos hogy használnám, bár hogy ez hol férne el benne... - merengek el egy kicsit hiszen sok helye nem lenne a fegyvereim mellett, mert azok mindennél fontosabbak, és nem mondok el a nekik szánt helyről. Majd egyszer lesz talán új, ha ez kihal alólam.
- Szóval most már kamionos lettem? Végül is... az sosem vonzott - nevetem el magam a feltételezésre és a pult felé fordulok.
- Martini bianco-t kérnék - válaszolom meg végül a kérdését hogy mit innék.


Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 290
Tollvonásainak száma : 261
Re: Shot in the dark...
2018-08-12, 12:37


Egy picit elgondolkodom, hogy vajon mi a fenéért is hord magánál egy nő fegyvert, jár takewandora és ezek után, mi lehet az a különleges dolog, amit az autójába akar szereltetni, mint extra igényt. De nem teszem szóvá, legjobb lesz, ha utánanézetek Eric-kel, hogy mégis ki lehet ez a nő igazából. Mert, hogy nem egy mezei ügyvéd, azt már én is leszűrtem, arról nem beszélve, hogy egy dögcédula lógott a visszapillantó tükrön, ami valószínűleg nem az övé, de az is lehet, hogy igen,  a számokból ezt nem tudom megállapítani.
- Valójában attól, hogy nem nőiesen fogyasztotta az ételt, vagy elegánsan, nem rombolta le a képet önmagáról. Sőt még inkább megerősített abban, hogy valóban egy független nő, aki úgy él, mint a legtöbb halandó. Túlontúl gyorsan. – mert a halandó élet rövid, és ezért mindent gyorsabban csinálnak, jobban megélnek, és talán még szenvedélyesebben is. Egyébként sem úgy képzeltem el, hogy salátát fog enni, csak hogy fenntartsa a látszatot. Sőt kifejezetten örülök, hogy eszik húst, úgy sokkal finomabb az ízük, mint a vegetáriánusoknak.
- Ne a mostani ócskavasba képzelje el azt a hűtőt, hanem egy újban. – mosolyodom el kedvesen, mert szinte látom magam előtt, ahogy meg próbálja a mini autóba elképzelni, hogy hova helyezze el.
- Most töri össze az önről alkotott képem, hogy a fekete-vörös kockás flanelingjében, ahogy a kanapéján ücsörög, sörrel a kezében, kiterülve, és megvakarja a hasát. – közlöm, még mindig mosolyogva, ahogy kitöltöm az italt neki.
- Jeget? – emelem meg a kis tartót, amiből kilóg a kanala, hogy könnyedén ki lehessen szedni belőle, és a pohárba lehessen rakni. Aztán, ahogy odaadom neki az italt, ismét elhelyezkedek vele szemben, és figyelem őt. Minden porcikáját magamba akarok szívni, hogy ne felejtsem el.
- És most, hogy már jóllakott, mihez lenne kedve, Elisabeth? – szinte lehelve ejtem ki a nevét, bevallom, némi erőt is csempésztem a szóba, hogy érzékibben hasson, cseppnyi vággyal fűszerezve. Az erősebbekre ez nem hat, a gyengébbeknek, vagy az egyébként is vágyakozókat pedig még jobban feltüzeli.
Vissza az elejére Go down
avatar
Hóhér
Elisabeth Leighton
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Feb. 11.
Age : 37
Hozzászólások száma : 48
Tollvonásainak száma : 45
Re: Shot in the dark...
2018-08-12, 15:10




Alex && Lizzy


Nagyon nem kellene itt lennem, de ha már így alakult, akkor legalább kihozom belőle amit lehet. Nem baj az ha az ember ismer egy-egy vámpírt, amíg nem kell ennél tovább mennie. Személyesen nincsen semmi bajom a természetfelettivel, amíg minden a törvényes keretek között csinálnak és nem hívnak fel hogy karózzak meg egy két vámpírt vagy elszabadult alakváltót. Nem épp a legnőiesebb munka a világon, de azt hiszem üresebb lenne az életem, ha folyamatosan csak akta kupacok fölött görnyednék.
- Nos, valóban függetlennek tartom magam és nem szeretem függeni senkitől sem. Mi halandók, már csak így élünk, nincs végtelen időnk hogy kiélvezzük a pillanat csodáját - sóhajtok fel, hiszen ha vámpír lennék nem sietnék sehová, de az én életem véges, és minden nap lehet az utolsó is, pláne ha az éjjeli munkámat veszem figyelembe, mert nem éppen veszélytelen, és gyakori vendég vagyok a sebészeten.
- Nem is abba képzelem el, de nem tudom mikor veszek újat. Úgy megszoktam már ezt és nem is ócskavas - pillantok rá rosszallóan, hiszen nem kifejezetten a teljesítménye miatt ragaszkodom hozzá, bár tény hogy a kialakítása nagyon jó és kényelmes a sofőr ülés is, és minden megvan ami kellhet. Sokkal inkább, mert valakié volt.
Figyelem ahogy italt tölt és biccentek hogy kérek jeget is bele, úgy az igazi.
- Nos, azt hiszem elárulhatom hogy van egy fekete-piros kockás flanelingem, de nem szoktam sörrel a kezemben a kanapén heverészni és vakarózni - nevetek fel, mert kicsit abszurd az elképzelés. Bár az ing is még az exemé volt ha nevezhetjük így, megtartottam, mert olyan kevés dolog maradt utána. Úgy élt mint én, a pillanatnak. Kevés személyes mütyür, kevés holmi. Lényeg a mobilitás.
- Köszönöm - veszem el a poharat és beleszagolok. Hamisítatlan martini illata van, édeskés de nem olyan túl cukrozott szar mint a likőrök java.
Ahogy a nevem ejti ki, mintha valami mellékzöngéje is lenne, de csak lerázom magamról.
- Azt hittem van valami konkrét terve azután hogy eltérített az utamról egy ital ígéretével - mosolyodom el, de semmi tervem nincs.
- Gondolom nem tetsző válasz lenne hogy az ital után ideje lesz hazaindulnom mielőtt éhen hal a macskám - kuncogok, de nincs macskám, még csak az kéne. Szőr mindenhová és erőszakos, törleszkedő szőrpamacs.




||music:♪ I wanna fuck the world||

|| ® ||


Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Hello Darling, Please call me
Re: Shot in the dark...


Vissza az elejére Go down
 
Shot in the dark...
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: Temető :: Befejezett Játékok-
Ugrás: