HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


Today at 16:13
Lucas A. Blackheat
tollából született
Yesterday at 21:24
Xylia Graham
tollából született
2018-08-16, 11:29
Michael Barr
tollából született
2018-08-15, 13:33
Amber Hill
tollából született
2018-08-15, 13:25
Maximilian Lassen
tollából született
2018-08-15, 09:42
William Carxon
tollából született
2018-08-14, 21:09
Amber Hill
tollából született
2018-08-14, 18:09
William Carxon
tollából született
2018-08-14, 15:27
Xavier Graham
tollából született
2018-08-13, 20:21
Amber Hill
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Új téma nyitása   Hozzászólás a témáhozShare | 

 Decisions, Decisions

 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 60
Tollvonásainak száma : 57
Decisions, Decisions
2018-02-13, 19:17





Lesokkolt ez az éjszaka. Nem gondoltam volna, hogy... uh, hát ez az egész annyira észveszejtő volt. Igen, megérte, határozottan. Az első néhány perces vagyis a megérkezős para után, nem volt olyan rossz. És most? Most haza kell jutni valahogy. Taxi, igen a taxi tökéletes lesz. Vettem fel készpénzt mielőtt elindultam, na igen nem rossz, hogyha az embernek azért egy viszonylag nagy összeg áll naponta a rendelkezésére. Ezért jó a vámpírok oldalán állni, többek között. Aztán a következő napirendi pont az lesz, hogy bejussak a zuhanyzóba anélkül, hogy Xavi vagy Alex arra járna amerre én. Vagyis, hogy anélkül, hogy összefutnánk. És akkor jó alaposan hajat mosok, meg lezuhanyozok és lemosom magamról a hiéna szagot, a ruháimat nem vagyok hajlandó kidobni, de ha... jézusom milyen hülye vagyok. Most komolyan azon tekergek, hogy eltüntessem a nyomát, hogy szórakoztam? Igen, ahogyan az Oba mondta a Pomme csak a vérét adja. És nem a tesómnak sem tartozok semmiért elszámolással. Szóval semmi okom arra, hogy kommandózzak a zuhanyzóig. Elvégre most már felnőtt nő vagyok, aki mellékesen nem ihat alkoholt és egyetlen legálisan működő klubban sem ülhet oda a pulthoz, de mindegy. De akkor még is miért rándul görcsbe a gyomrom ha eszembe jut, hogy már csak két utca és a cirkusz előtt találom magamat?
Nem is tudom, hogy mi lenne a kellemetlenebb Alexel összefutni vagy Xavival. Mert hát néha Xavi is eléggé.. hmm ...túlaggódó tud lenni. A taxis megáll, pár dollárral többet adok neki, mint amennyi az útiköltségem valójában.
Összehúzom magamon a bőrdzsekimet, hogy elfedjem alig takaró fekete ruhámat, ujjaimmal fésültem meg a hajamat a taxiban így összességében talán nem festek annyira ziláltan. Rohadt késő van már, úgyhogy előfordulhat, hogy Xavi már alszik.
Ahogyan kiszállok előkapom a mobilomat és gyorsan vissza hangosítom ellenőrizve, hogy van-e rajta nem fogadott hívás. DE semmi, szerencsére éppen senkinek sem kellettem, senkit sem érdekelt, hogy merre vagyok. És pont, ahogyan kifújom a levegőt és belépek a lakosztály bejáratán csörren meg a telefonom sms-t jelezve.
~Hol vagy húgi? ~ Miközben belépek sietősen a nappaliba vissza írok neki.
~Mindjárt itthon...Lezuhanyzom, pár perc.~Adok neki helyzetjelentést, hogy nyugton maradjon és ne keressen. Ismét csörren a telefonom újabb sms, figyelmen kívül hagyom, azt hiszem Xavi zaklat tovább, de nekem most fontosabb az, hogy eljussak a zuhanyzóig és ne árasszak magamból hiéna, alkohol és szex szagot. Gyilkos kombináció volt ez az este...
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 180
Tollvonásainak száma : 151
Re: Decisions, Decisions
2018-02-15, 05:58





Mi is a bűnöm?




Vannak, olyan dolgok, amiket egy szülő sem árul el a gyerekének, amíg azt nem tartja késznek rá, hogy valóban felnőtt, és megossza vele, illetve olyanok, amiket azért nem árul el, hogy ne tudja kijátszani.
Az ikrek gyámja én vagyok, és bár már nagykorúak és szavazhatnak, alkohol például az amerikai ország törvényei még nem engedélyezik számukra. Nem úgy, mint kétszáz évvel ezelőtt, mint amikor egy tizennégy éves fiú már felnőtt férfinak számított és családja volt. Az újabb és újabb generációk sokkal később érnek valahogyan be a felnőttek világába. Tisztelet a kivételeknek, akiknek már fel kell nőniük korán, hiszen úgy hozta az életük. De ez a pomme de sangjaimról nem mondható el. Ők még nem állnak készen arra, hogy felnőttek legyenek, még Xavier sem, pedig ő sokkal megfontoltabb kettejük közül, és gyorsabban is fejlődik, az alakváltó énje, Xyliával ellentétben, pedig ők ikrek, de lehet, hogy ennek mi az oka, arról fogalmam sincsen.
Amit mi sem bizonyít, hogy Xylia házon kívül volt az éjszaka nagy részében, ami valójában még nem is lenne nagy probléma, hiszen sosem zártam be őket, azonban elvártam, hogy mindig pontosan beszámoljanak arról, hogy hol és mit csinálnak, ahogy azt a szülők is követelek, még akkor is, ha én nem vagyok épp normális szülő, és a viszonyunk sem éppen apja-lány, apja-fia kapcsolat. Valójában nem kell túlzottan féltenem az itteni vámpíroktól, és ahova ment, ma a kis hercegnő, az sem olyan hely, abban az értelemben véve, hogy hatalmas baja esne, na nem azért, mert olyan gyermeteg játékokat folytatnának ott, hanem azért, mert Neverland vezetője a hiénák Obája, Amber, aki a Város Urának szörnyrészeként tisztában van azzal, hogy pomme de sangokat nem bántunk, mert védelmet élveznek.
- Válaszolt már? – nézek Xavierre, aki csupán egy fejrázással jelzi, hogy nem kapott választ a figyelmeztető üzenetre, miszerint őt keresem.
Megcsóválom a fejem, mégis mit kezdjek ilyenkor velük? Mégis mivel tudnám őket, elrettenteni a hasonló ostoba gondolatoktól, hogy a saját fejük után menjenek, ahelyett, hogy beavatnának engem is?
Felállok, és elindulok Xylia felé, kétségem nincs a felől, hogy épp bizonyítékot készül megszüntetni, mert azt gondolja, hogy nem figyelik, azonnal, ahogy kiteszi a lábát az épületből. Drága naiv gyermekem.
- Jól szórakoztál? – állok meg a fürdőszobájának ajtajában, onnan figyelem a ténykedését. – Mert én úgy hallottam, hogy nagyon jó estéd volt. – hanem is állna megfigyelés alatt, ahogy megközelítette Neverlandet már két sms-t kaptam arról, hogy ott ólálkodik. Rá sem kell állítanom senkit, hogy figyeljék, hiszen azok, akik igyekeznek a kedvemben járni, azonnal értesítenek mindenről, pusztán azért, hogy a kedvemben járjanak.







A hozzászólást Alexander összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2018-02-26, 06:26-kor.
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 60
Tollvonásainak száma : 57
Re: Decisions, Decisions
2018-02-17, 20:05





Belépve a nappaliba sms-t írok a zaklató testvéremnek aki minden bizonnyal jó fiú módján itthon töltötte az estét. Persze nekem ezzel semmi gondom, ha ő neki így jó akkor maradjon itthon. Más kérdés, hogy neki az én életvitelemmel már vannak gondjai. Bár csak olyan elfogadó lenne és toleráns amilyen elfogadó és toleráns vagyok én vele szemben. Háh, na persze. Azért vagyunk testvérek, hogy vitatkozzunk ugyan akkor meg imádjuk egymást, nem igaz? Amúgy meg annak idején amikor éppen ő élte hülyébb korszakát és rángatott bele minden szarba és sem örültem azt hiszem annyira. Emlékeimben az él, hogy nagyon sok mindennek nem örültem, de jó tesóként mentem utána. És azt hiszem, hogy most azt nehezményezi leginkább, hogy már nem követem mindenben.
A második üzenetet már nem olvasom el, helyette a szobámba igyekszem amit mellékesen nem sűrűn szoktam kihasználni, és azon belül meg a fürdőbe. Nem igénylem annyira a külön szobát, mint Xavi én rohadtul utálok egyedül aludni. Tehát vagy Alexnél nyom el az álom, vagy rosszabb hajnalokon esetleg éjszakákon fogom magam és átmegyek a mellettem lévő szobába Xavihoz és bebújok mellé az ágyba.
Leteszem a telefont a csap szélére és belenézve a tükörbe gyorsan fogok egy vattapamacsot, hogy a viszonylag erős sminket pár erős mozdulattal legalább nagyjából eltávolítsam az arcomról. Aztán egy gyors mozdulattal megszabadulok a rövid felsőtől, így már csak az elől-hátul cipzáros, magas derekú bőrszoknya marad rajtam. Na és persze egy fekete melltartó, fekete cipővel... és Alex ezt a pillanatot választja arra, hogy meglepjen. Megdobban a szívem. Pont háttal vagyok neki, így a megjelenése elég váratlanul ér, hogy megránduljak. Pedig már azt hittem, hogy megúsztam mielőtt lemosnám magam. Lassan hátra nézek a vállam felett, hogy kitaláljam még is milyen hangulatban van. Első kérdése hallatán megfordul a fejemben, hogy úgy csináljak, mint aki nem tudja, hogy miről beszél. Felé fordulok, hogy teljes egészében lássam, meg hát annyira nem okos hátat fordítani egy vámpírnak persze olyan gyorsan tudnak mozogni, hogy igazából mindegy. Megpróbálok valamit leolvasni az arcáról, akármit...De meg van azaz előnye annak, hogy biológiailag halott vagy, hogy nem kell sem levegőt venned, sem pislognod. A vámpírok képesek olyan mozdulatlanul állni és meredni rád, hogyha elég ideig csinálják elbizonytalanodsz, hogy nem-e szobrok.
- Igen...- Válaszolom végül kimérten, elvégre a kérdés második feléből kiderül, hogy sokkal inkább költőien tette fel, mert pontosan tisztában van vele. Legalábbis azzal biztos, hogy hol voltam, azt már kétlem, hogy a részleteket is tudná. Bár aligha zavarná azt hiszem, annak a ténye sokkal inkább, hogy kikkel voltam ott. Most, hogy szinte fekete, komor pillantásával találom szembe magamat, nem fér kétség hozzá, hogy mondott valami olyasmit a hiénákról, hogy tartsuk magunkat távol tőlük... Valahogy amikor Neverbe mentem  nem voltam ebben biztos, a szóhasználatban sem, éppen ezért úgy gondoltam, hogy csak valami elszólás lehetett, egy fél mondat, csak úgy mellékes információ, hogy jobb velük vigyázni...
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 180
Tollvonásainak száma : 151
Re: Decisions, Decisions
2018-02-26, 06:27





Mi is a bűnöm?




Megint az a mérhetetlenül sok dac az egyetlen szóban, ami elhagyja az ajkait, mintha csak én lennék gonosz kékszakáll, aki folyamatosan bünteti a gyerekeket. Oh, kedvesem bár tisztában lennél azzal, hogy milyen jó dolgod van az oldalamon. Bár lennék annyira kegyetlen, hogy odaadjalak valamelyik másik vámpírnak. De félek, hogy túlságosan tönkretenné a tested vagy az elméd, és örökre véget érne az ártatlan gyermekkorod, elveszne belőled az a naivság, ami még mindig jellemez.
Nem ezek nem mondom ki hangosan, hogyan is tehetném, miért zúdítanám rá az összes fekáliát, ami körülvesz minket, amitől csak az én létezésem óvja meg. Had legyen még ártatlan, had legyen még gyermek. Viszont vannak dolgok, amiket neki is tudnia kell, amiket ő maga is meg tud érteni, hogy milyen veszélyeket sodor.
- Most azt hiszed, hogy dühös vagyok rád? – nem tagadom, van benne némi igazság, csak az a valószínű, hogy más okokból kifolyólag gondolja, mint ami az igazi haragom tárgya.
Beszéd közben lassú léptekkel haladok felé, egyre közelebb érve, míg végül csak karnyújtásnyira áll már tőlem. Beakasztom a mutatóujjam a falatnyi csipke melltartójának pántjába, és lehúzom a vállain, kínzóan lassan, bár legszívesebben szeretném letépni róla. Nem mondom, hogy nem szép darab, de sokkal csábítóbbnak találom a teljes mezítelenséget, mint bármilyen sejtelmes ruhaneműt.
Enged a húzásnak, és végre felsejlik a anyag peremén a halom szépséges rózsaszín bimbója. Hányszor volt már a számban, hányszor kényeztettem őket, jobban ismerem, mint a saját tenyerem. Mondjuk ez közel sem meglepő információ, mert az emberi mondás, miszerint valaki a saját tenyerét ismeri a legjobban, rám annyira nem igaz. Már fajtámból kifolyólag sem.
- Azért vagyok dühös, mert veszélybe sodortad magad! – muszáj lehajolnom, hogy a számba vegyem, pedig mennyire igyekeztem ellenállni a kísértésnek, de éreznem kell a nyelvem alatt. A bal melle alá nyúlok, és kicsit megemelem a dombocskát, összeszorítva, nem túl fájdalmasan, és megszívom a bimbót. De csak ennyi élvezetet engedélyezek most magamnak, mert beszélnünk kell, ami fontos, ez pedig csak tereli a figyelmem.
- Megmosdatlak! – nem kérés, egyszerű kijelentés volt, de elvárom, hogy engedelmeskedjen is neki. Még egy utolsó simítás a mellen, és el is fordulok, hogy a levegyem a zakómat, és a nyakkendőmet. Hanyag mozdulattal dobom őket a mosdókagylóra, kigombolom a mandzsettáimat, és azokat mellé helyezem.
A cipőmből az ajtóban lépek ki, nem akarom, hogy vizes legyen, így már csak a fehér ingem és a szürke öltöny nadrágom van rajtam.
- Vetkőzz Hercegnőm! – hajtogatom fel az ingem ujjait, ahogy rápillantok. Nem tudom mire számít, talán büntetésre. De azzal, mit érnék el? Ugyanolyan lennék, mint azok, akiktől meg akarom védeni, ugyanolyan, mint az, akitől már megvédtem egyszer.
A kád peremére ülök féloldalasan, és a vizet figyelem tovább, miután megnyitom a csapot, lassan megtelik teljesen.






Vissza az elejére Go down
Online
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 60
Tollvonásainak száma : 57
Re: Decisions, Decisions
2018-02-27, 17:22


]


Van az a műsor a tévében, aminek az a címe, hogy : "pedig jó ötletnek tűnt". Nos így érzem magamat abban a pillanatban, ahogyan állok vele szemben a fürdőben. Mikor elindultam még jó ötletnek tűnt, hogy ne szóljak neki se Xavinak ha már itt tartunk, mert ő is hajlamos túl aggódni magát. Most már annyira nem tűnik annak, de hát ha az ember csinál valamit ugye bár...
- Igen, miért nem vagy az?- Egyik szemöldököm enyhén megemelkedik, mert abban reménykedek, hogy azt mondja, hogy nem, csak kíváncsi milyen volt, és laza csevegésbe kezdünk a szexről.
Megbabonázva figyelem a mozgását, ahogyan felém indul és nem mozdulok, ha szeretném sem tudnám levenni róla a pillantásomat. A vámpírok vajon tisztában vannak vele, hogy milyen ragadozó mozgással képesek az ember felé közeledni? És Alex esetében ez párosul egy nagy adag szexuális kisugárzással és ez bár gondolom tisztában van vele, eléggé lehengerlő. Hajlamos vagyok megfeledkezni arról, hogy milyen hatással van rám, ha éppen nincs a közelemben...
Ajkaim elnyílnak, s gyorsabban szívom be a levegőt, ahogyan állok csupán várva a következő lépésére. Még nem győződtem meg róla, hogy milyen hangulatban van pontosan.
Mielőtt válaszolhatnék a szavaira lehajol és ajkai közé veszi egyik mellemet. Ujjaim a csap peremére kapna és szakadozott nyögés hagyja el ajkaimat. Érzem, hogy pulzusom azonnal megugrik a vágy ígéretére, olyan testem mint egy húr, melyen elég megpendítenie egyetlen pontot és már dalol is neki.  Mellkasom kidomborodik a tenyerébe simulok, közelebb lépnék, hozzá simulnék, de nem teszem mert nem húz oda.
- Nem voltam veszélyben.- Jelentem ki, s bár a mondat eléggé határozottnak tűnik, csupán azért nem sikerül igazán meggyőzőre, mert vágytól rekedt suttogássá halkul.
Ellép és vetkőzni kezd a maga megszokott gyakorlatias módján, én meg csak nézem. Titkon reménykedve benne, hogy elcsíphetem amint megszabadul az ingétől, meg a nadrágtól... de nem. Akkor rebbenek mikor újra megszólít s veszem észre, hogy nem igen vettem levegőt, csak felületesen. Megszabadulok a melltartótól teljesen majd a szoknya és a fehérnemű következik. Nem vagyok szégyenlős előtte. Mondjuk úgy igazából senki előtt már. Vicces is lenne ha szégyellném magamat az előtt a férfi előtt aki tulajdonképpen először látott totálisan meztelenül kifejlett valómban. Nem mondom, hogy a szégyenlősség hamar kiveszett belőlem, mint minden nő... lány mindegy, az elején mindentől zavarba jöttem. Attól ahogyan rám nézett, ahogyan csókolt, ahogyan lábaim közé fúrta a fejét. Zavarba jöttem attól, hogy mennyire önkívületi állapotba kerültem az orgazmus pillanatában, hogy nem tudtam uralni az arcvonásaim, a testem rezdüléseit...
Beszállok a kádba, és úgy helyezkedek el a vízben, hogy vejem abban az irányban legyen amelyik irányban ő van. Testemet jólesően öleli körül a meleg, lágyan cirógatva melleim.
- Minden lépésünkről mindig beszámolnak neked?- Kérdezem felé pillantva mert mellbe vágott hirtelen a tudat, hogy bizony nem kellett még csak megéreznie sem az engem körül lengő szagot ahhoz, hogy tudja hol voltam. Mert tudja, olyan bizonyosság látszik rajta mely miatt felesleges lenne terelni. Kissé ijesztő a gondolat, hogy nem tudok sehova se fészkelődni anélkül, hogy a botlásaimról be ne számolnának. Ennyit a magánélet szentségéről. Mit is mondott az Oba? A pomme csak a vérével tartozik, semmi mással. Na igen, és abban a pillanatban egyet értettem vele, mármint meg tudott róla győzni, hogy ez így van, de ahogyan pillantásommal végig simítom férfias vonásait már eléggé rendellenesen hangzik a gondolat. Hiába mondta, hogy nem tartozunk különösebben engedelmességgel, csak annyira amennyire egy vérállat a hívó vámpírnak... Nem így érzem. Ha annak idején nem dönt úgy, hogy kellünk neki fogalmam sincsen, hogy most hol lennénk. Annak idején még Xavi volt, aki engem rángatott minden szarba, és nem hiszem, hogy elég lettem volna, hogy észhez térítsem. Nem esik nehezemre éppen ezért tenni amit kér, hiszen hálás vagyok neki. Szeretem, oh igen az évek alatt voltak hullám völgyek és vannak is, de az sosem volt kérdés,hogy szeretem...
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 180
Tollvonásainak száma : 151
Re: Decisions, Decisions
2018-03-02, 13:31





Mi is a bűnöm?




Hagyok egy kis időt magamnak, mielőtt felelnék a kérdésére, elvégre, jól meg kell fontolnom, hogyan is válaszolok.
- Nem azért vagyok dühös, mert ilyesfajta élvezeteknek hódoltál, és nem is azért, mert velük. – igen, talán ez a legmegfelelőbb válasz. Elvégre ő Pomme de Sang, nem kellene lefeküdnie velem, és nem is kötelezem erre. A monogámia fogalma pedig az én szótáramból teljességgel ki van irtva. Tudomást sem akarok venni az ilyen ostobaságokról. Sosem fogok csak egyetlen valaki ágyában kikötni, és gyanítható, hogy a szerelem sem lesz barátom. Többé már nem.
- A gyámügy, még mindig felügyel benneteket. Ha engem alkalmatlannak találnak a gyámságotokra, akkor mentek a természetfelettinek fenntartott helyekre. És elhiheted, hogy senki nem fog kihozni titeket onnan. Az én nyakamba meg pert akasztanak, kiskorúak veszélyeztetése miatt, és hidd el, hogy rám tudnák húzni a vizes lepedőt, ha kicsit mélyebbre ásnak! –
végre megtelik a kád, gőzölög a pára a kádból, és felé nyújtom a kezem, hogy besegítsem a kádba.
- Hogy is lehettél volna? Amber nem ostoba, és ő Abel szörnyrésze, tisztában van azzal a szabállyal, hogy nem bánthatjuk egymás Pomme de Sangjait. – egy pillanatig nem aggódtam azért, hogy Xylia esetleg veszélyben van. Védi a vámpírok törvénye, amit még akkor is betartunk, ha ellenkezik minden más értelmes, racionális döntéssel.
- Nem, nem mindenről. De olyan helyen voltál, ami még az idegeneknek is szemet szúrt, és egyből riasztottak. – Még szerencse, hogy nem sok olyan személy létezik és mozog a világban, aki ne ismerné az én arcomat. Bár az ártatlan halandók előtt vagy titok, hogy Xylia és Xavier hozzám tartoznak, vagy olyan személyek, akiknek megbűvöltem az agyát. Lásd az iskola igazgatók, és helyettesek, akiknél az ikrek megfordultak. Mind kiemelt figyelemmel viseltetnek az iránt, hogy engem tájékoztassanak az ikrek holléte felől. Persze mindezt titokban, hogy normális életet tudjanak élni.
- Ha találtál ott valami kedvedre valót, inkább hívd át magadhoz, de ne mutatkozz olyan helyeken, ahol nem kellene lenned. Nem csak a te jövődet, de Xavierét is elkaszálod, ha ostobaságokat művelsz! – egy sárga tengeri szivacsra, finom édes kókuszillatú tusfürdőt cseppentek, és körkörös, gyengéd mozdulatokkal simogatom vele Xyl hátát és vállát!






Vissza az elejére Go down
Online
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 60
Tollvonásainak száma : 57
Re: Decisions, Decisions
2018-03-06, 22:01




Felnézek rá, ahogyan a válaszát próbálja megfogalmazni és kissé elhúzom a számat. Még erősen gondolkozom rajta, hogy megkérdezzem-e, hogy akkor pontosan miért is dühös. De inkább elvetem az ötletet, úgy is el fogja mondani ha akarja és pedig akarni fogja, akkor meg minek sürgessem ebben. Sokkal jobban élvezem annál, amit a nyelvével művel a melleimmel. Imádom, a mosdó kagylóba kapaszkodva nyögök fel és lábaim köze szinte azonnal benedvesedik. Mindig ez van. Nem kell az erejét használnia ahhoz, hogy ez így legyen, elég csak ha úgy simít végig rajtam. Minek áltatom magam? Elég ha úgy néz rám és már is kívánom. Most vagy nekem nagy a libidóm és engem könnyű elcsábítani vagy pedig ennyi év alatt megtanulta, hogyan váltson ki gyorsan vágyat a másikból. Vagy csak ennyire érzékenyen reagálok arra a férfira aki elvette a szüzességemet. Talán mind egyben...
- Nem vagyunk már kiskorúak.- Világosítom fel, miközben bemászik a kádba és elhelyezkedek egy halk sóhajjal a jó meleg vízbe.
Magamban tartom a kikívánkozó választ és ujjaimmal a vizet szántom végig szórakozottan. Olyan jó meleg és körül ölel, felnézek Alexre és pillantásom mozgó ajkaira siklanak, egy pillanatig nem is hallom amit mond, ahogyan eszembe jut, hogy milyen édesen csókol. Elkap a vágy, hogy megcsókoljam, hogy megharapjam az alsó ajkát.
- Nem tudja senki olyan akinek nem szabad, hogy hozzád tartozom és ott voltam. Nem liheg senki a nyomomban, hogy neked hátha hibázom és neked keresztbe tud tenni.- Sóhajtom elszakadva pillantásommal az ajkaitól, behunyom a szemeimet, ahogyan a szivaccsal a hátamhoz ér és belefeledkezek egy pillanatra az érzésbe. Végül szavai hallatán felsóhajtok és kék íriszeimet rá szegezem, felé fordul a testem és egyik tenyerem az arcára simul.
- Túl reagálod Alex, a gyámügynek jobb dolga is van, sem mint két 18 évessel foglalkozni.- Nem állok ellen tovább a kísértésnek és gyors csókot lopok az ajkairól. Mert hát már elmúltunk tizennyolc évesek, igen vérállatok vagyunk, az egyik kicsit más. De nem hiszem el, hogy ezért minket bárhova is elvinnének.
Nem dühös annyira mint gondoltam, hogy lesz úgyhogy bátrabbá válok a kommunikáció terén meg ezért merek közeledni is hozzá és engedni egy pillanatra a vágyaimnak. Még elég közel vagyok ahhoz, hogy nyelvemet végig futtassam alsó ajkán majd ahogyan az imént is kívántam fogaim közé vegyem kicsit meghúzva a puha bőrt.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 180
Tollvonásainak száma : 151
Re: Decisions, Decisions
2018-03-08, 10:03





Mi is a bűnöm?




Ahogy sejtettem, nem érti meg, nem fogja fel, vagy csupán csak nem akarja. Azzal, hogy vámpírok közé keveredett, azzal, hogy új városba jöttünk, és olyan feladatot kell elvégeznem, amihez a hírnevemet meg kell őriznem, nem csak nekem, de nekik is alkalmazkodniuk kellene. Nem érti meg, hogy mindenki, veszélyes, nem csak azok, akik a vámpírok elleni fellépéseket vezénylik, de még azok is, akik barátnak mondják magukat.
Nem én vagyok a legjobb apa példa, ez már nagyon régen bizonyossá vált számomra, de emiatt általánosságban nem szoktam kárhoztatni magamat. Viszont most fogalmam sincs, hogy mit csináljak velük, vagy hogyan álljak úgy hozzájuk, hogy fel is nőjenek végre, és meg is maradjanak gondtalan gyereknek.
- Ha rosszhíremet keltik a médiában, az nem csak rám lesz kihatással, az egész természetfeletti világra. Sokkal óvatosabbnak kell lenned Xylia. – elvégre én álltam a kamerák előtt, én voltam, a bejelenő, hogy igen is létezünk. A sajtó ott liheg a nyomunkban, és elég egyetlen rossz lépés, hogy végleg tönkremenjen minden, és kikiáltsa az emberiség a háborút fajunk ellen. És győznének, a mai modern fegyverekkel, technikával legyőznének minket. Abel is valami hasonlót mondott, amikor a városba érkeztünk, és esküt tettem neki. Ő is látta, és látja, amit én. És amit olyan sokan nem akarnak beismerni az öregek közül. Ő nem ragadt meg teljesen a múltban, egy igazi stratéga, aki továbblépett már.
- Aggódom értetek, Hercegnőm. – csókot lop, ahogy én ismerem őket, bizonyos fokig ők is engem. Legalábbis azt a felem, amit nekik láttatni engedek. Az enyémek, és hozzám tartoznak, de csak az egyik felem ismerik, a másikat gondosan elrejtem előlük.
Játszik, harap, hagyom magam elcsábítani, talán holnapra majd átgondolja a dolgot, elvégre a remény hal meg utoljára.
Kezem a nyakára siklik, a torkára fogok, nem erősen, épp csak hogy érezze a súlyát, hogy irányítsam a fejét, amit nem engedek elhúzni, és elmélyítsem a csókot. Érdekes, hogy hol járt, és mégis vágyik, érezem a nyelvem alatt, a bőröm minden pórusában. Az hihetnéd, hogy minden megkapott a Neverben, de ezek szerint még maradt valami, amit nem.






Vissza az elejére Go down
Online
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 60
Tollvonásainak száma : 57
Re: Decisions, Decisions
2018-03-13, 16:46




Magammal foglalkozom, kár lenne tagadni. Igen a saját nyomorommal, hogy tök jól elvoltam a másik iskolában, a haverjaimmal a tanáraimat is csíptem. Erre fogtuk magunkat és odébb álltunk. Nem bírom a változásokat, főleg ha érzéseim szerint nem jó irányt vesznek a dolgok. Múltkor is az a csaj, jézusom azt hittem, hogy széttépem ha tovább húzza az agyamat, muszáj volt eljönnöm. És ja az órák is sokkal, de sokkal unalmasabbak, mint régen. Nincs ebben a helyben semmi kihívás, mindenki úgy beszél, mintha az utolsókat rúgná és az ember ne találjon magának jobb programot. Még csak tanulnom sem kell ahhoz, hogy négyes legyek, sőt még csak az órán sem kell bent lennem. Abból élek szó szerint amit az előző iskolában tanultam, és azt kell, hogy mondjam elég jól.
Beharapom az ajkamat, erre nem igen tudok mit mondani, nyilván igaza van, de szerintem azért egy kicsit túl aggódja, elvégre ennyi éve alatt egyszer sem sikerült senkinek szerepeltetni sem Xavit sem engem a médiában. Szóval nem igen kötnek hozzá, akkor még is miért változna ez meg csak attól, hogy ide jöttünk?
- Nem kell aggódnod.-Jelentem ki szórakozottan, miközben egy pillanatra ajkamat az övéhez érintem. Nem haragszik. Talán csak meg akarok győződni róla, hogy tényleg nem, amikor végig nyalom ajkát, majd megharapom azt. Oh igen, már az elejétől kezdve vágytam erre, csak akkor még azt hittem, hogy dühös. És jó gyerek módjára kivártam, hogy mi is fog történni. És mint látszik jól is tettem.
Nem hagy hátra húzódni, ujjaim a nyakamra zárulnak, de nem fájdalmasan vagy fenyegetően, s mézédes csókja elmélyül és én ajkai közé nyögök. Na igen egy valamit valóban nem kaptam meg a Neverben, őt.
Feltérdelek a kádban, hogy szembe kerüljek vele, vizes kezeim a vállára siklanak és ujjaim az anyagba markolnak. Akarom,akarom, akarom.
Egyik kezem lefelé indul, felfedező útra a testén s megállapodik, míg a másikkal átkarolom a tarkóját és egy hirtelen (reményeim szerint legalábbis) mozdulattal berántom magamhoz a kádba. Persze ha ellenáll akkor sok esélyem nincs, de éppenséggel egy próbát megér a dolog, a vicc kedvéért.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 180
Tollvonásainak száma : 151
Re: Decisions, Decisions
2018-03-15, 07:48


+18







Mi is a bünöm?




Kezem a nyakán pihen, én irányítok. Legalábbis gondoltam egészen addig, míg karjai rám nem fonódnak. Néha elgondolkozom azon, hogy igazán levetkőzhetném az arroganciámat meg az egómat, mert talán nem jutna eszembe olyan ostobaság, hogy én irányítok.
Ez suhan át az agyamon, ahogy egy hirtelen rántás miatt, egyensúlyomat veszítve zuhanok bele a kádba rá, egyenesen Xyliára, elmerülve a vízben egy pillanatra. Mert nekem ugyan nem kell levegő, és a víz alatt is teljesen jól ellenék, neki kell, úgyhogy némi dulakodás, saját végtagok megtalálása után, úgy helyezkedem, hogy őt ne nyomjam agyon, meg lehetőleg más helyen sem, feltérdelek a lábai között. Igyekszem nagyon szúrós pillantást vetni rá, amiért csöpög rólam a víz, a hajam lelapult, már közel sem úgy áll, ahogy annak lennie kellene.
De hogyan tudnék szigorúan nézni rá sokáig, amikor ilyen kiszolgáltatottan fekszik előttem széttárt lábakkal. És az egész teste csak úgy hív, csalogat, hogy fedezzem fel?
Hamar feladom a harcot, amit nem is igazán akarok megvívni vele, és élvezettel fedezem el a testének, minden gyönyörű porcikáját.
Az igéző kék szemeit, amiben a huncutság, mint örök vendég, már-már haszonélvező pihen. Azokat a telt ajkakat, amik folyton csókra hívnak. Nyakának kecses vonalát, ami az egyik legfinomabb nedűt rejti a bársonyos, puha bőr alatt.
Mellének halmait, amit most a hullámzó víz nyaldos helyettem, a keskeny csípőjét, az édes köldökével a hasa közepén.
Szemeim kéken izzik fel, ahogy elérek a lába közé, a világ legszebb punciját látva, amiről tudom, hogy mennyire forrón és nedvesen képes körbeölelni.
Mély állatias morgás szakad fel a torkomból, és egy hirtelen mozdulattal, már hajolok is be a vízbe, a fejem teljesen el is süllyed, ahogy nyalni kezdem, ízlelgetem, szopogatom a lába közét.





Vissza az elejére Go down
Online
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 60
Tollvonásainak száma : 57
Re: Decisions, Decisions
2018-03-16, 22:11




Magamra rántom, csak egyetlen mozdulat és nincs nehéz dolgom mert elbízza magát. Oda adnám magamat az irányításának, de mint már említettem szeretem feszegetni a határokat. És ez amúgy is túlságosan kézenfekvő helyzet a játékos énemnek. Nem hagyhatom ki, hogy a vízbe rántsam ha már itt a lehetőség. És magamat lepem meg a legjobban azzal, hogy sikerrel is járok. És már el is merülök alatta, a víz alatt, a teste alatt, ebben a pillanatban természetesen azonnal átfut az agyamon, hogy talán nem volt ez annyira jó ötlet. Hiszen hiába is próbálnék meg a felszínre törni amíg meg nem igazítja a végtagjait és fel nem térdel, nem sok esélyem van erre. De ahogyan ezt megteszi előbukkanok és azonnal mély kortyot veszek az éltető oxigénből, habár nem voltam túl sokáig lent. De mivel meglepetésként ért saját sikerem, nem vettem előtte levegőt. És persze, ahogyan kinyílnak a szemeim szigorú pillantásával találom szembe magamat. Ajkamba harapok és igyekszem bűnbánó arcot vágni, és elfojtani a mosolyt mely az ajkaimra próbál kúszni minduntalan.  A haja elázott a ruhája mára már nem igazán használgató és engem nagyon megmosolyogtat, hogy nem pedáns és tökéletes. Mert általában, főleg ha a valahol megjelenése van, az egész kinézete tökéletesen beállított, pedáns. Nagyon nehéz lenne kifogást találni  abban, ahogyan kinéz. És most sokkal, de sokkal emberibben fest mint a tökéletes valójában.
És feladja, tekintete tovább siklik és ahogyan átváltozik a tekintete pulzusom úgy ugrik meg, légzésem szaporábbá válik. Pillantása birtoklóan simogat végig és meg már azon vagyok, hogy megkérjem ne csak a szemeit legeltesse rajtam, hanem  érintsen is meg, mikor hirtelen lábaim közé veti magát. Kezeim kapaszkodást keresve kapnak a kád szélébe, fejem nyögve billen hátra, s csípőm vágytól égve rándul felfelé, hogy még közelebb kerüljek hozzá, a nyelvéhez az ajkaihoz.
Egyik kezem elhagyja a kád szélét és már amúgy is zilált hajába túrnak ujjaim. Ah jójójó, nem haragszik, most már biztos, hogy nem.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 180
Tollvonásainak száma : 151
Re: Decisions, Decisions
2018-03-22, 13:58


+18







Mi is a bünöm?




Mindkét kezem a feneke alá csúsztatom, így tartva egyhelyben a csípőjét, és megemelve egy picit, míg az érzékeny csomót szívom, szopogatom, hüvelykujjam a bejárathoz illesztem, tovább ingerelve. De csak pár perc erejéig, mert hirtelen hagyom abba, amit művelek, és újra feltérdelek, fenekét elengedve, kisimítom az arcomból a vizet, és a hajamba túrok, hogy hátra simítsam.  
- A legmegfelelőbb büntetés számodra az lenne, ha most itt hagynálak, és megtiltanám, hogy könnyíts magadon bármilyen módon. – nézek mélyen a szemekbe, de minden pórusomban érzem a vágyát, az illatát, az erőmmel mosom át újra és újra a testét, ha nem csókoltam volna az imént akkor is tudnám, hogy milyen nedves, milyen az íze, és mennyire szűk tud lenni, a belső feszes izmaival milyen nagyon tud szorítani.
Rég eltűnt már az a kislány, akit három évvel ezelőtt először hívtam az ágyamba, a fiatal és naiv teremtés, akit el kellett csábítani, meg kellett győzni, hogy nincs ebben semmi rossz.
A keze után nyúlok, ujjaim az övébe fűzöm, és felhúzom magamhoz. Közel nem kerülünk egy magasságba, ha térdel, de ez így jó, így tökéletesen illik a karomba, ahogy az ő kezével együtt csúsztatom a sajátom a derekára, az ajkai fölé hajolva, megtartva a távolságot, hogy még ne érjen el, de a lehetőség ott lebegjen, hogy mindjárt, csak egy kicsi kell.
- De ha nem kaphatlak meg, azzal magamat is büntetem, én gyönyörű Hercegnőm! – Nyelvem hegyét végighúzom az alsó ajkán egyszer. Nem érdekel, hogy kivel fekszik le, nem érdekel, nem érdekel, hogy ki iránt táplál gyengédebb érzéseket, vagy vágyat, amíg visszatér hozzám. Mert ő az enyém, és senki másnak nem fogom átengedni, csak kóstolásra, hogy megízlelhesse, hogy mi az, amit sosem tarthat meg senki, bármennyire is szeretné.
- Ezért most megadom neked a lehetőséget, hogy elcsábíts engem! Mutasd meg nekem, hogy mit tanultál ma este! – ó igen, nem voltam ott, nem láttam, nem tudom mit művelt, de a kíváncsiság nagyúr, és én szeretek mindenről tudni. Ki is faggathatnám, de sokkalta izgalmasabbnak tűnik, az ha megmutatja.  
Vajon az én ártatlan kiscicám képes lenne uralkodni? Vajon kedvét leli abban, ha ő irányít? Mindenesetre meg fogom próbálni elnyomni a domináns énemet, legalábbis, amíg képes vagyok rá, ha akarja.






Vissza az elejére Go down
Online
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 60
Tollvonásainak száma : 57
Re: Decisions, Decisions
2018-03-29, 20:00




Nyelvének minden egyes mozdulata nyögés csal ki belőlem. A csípőmet ringatnám ajkain, hogy siettessem a csúcsra jutást ha nem fogná le kezeivel kissé a mozgásom. Hátra vetem a fejem, a mellkasom kidomborodik az élvezettől és ingerlő hüvelykujjára tolnám magam még többre vágyba. Amikor egyszer csak abba hagyja. Vágytól ködös pillantásomat nedves arcára irányítom. Annyira kicseszett szexi, hogy nyomban rávetném magamat, ebben csupán szavai állítanak meg. A légzésem elakad ebben a pillanatban valóban nem tudnék "megfelelőbbet" elképzelni... Komoly szemeibe nézek és beharapom az alsó ajkam várva, hogy beváltja -e  vagy sem. És én vajon be tudnám e tartani? Nyilván igen, más dolog ha az ember hirtelen felindulásból csinál valamit ami abban a pillanatban egyáltalán nem tűnik sem veszélyesnek, sem olyannak amiben Alex kivetnivalót találhat. Vagy éppen úgy döntök, hogy ráér miatta később aggódni. És más dolog amikor már megtörtént és hát... nehezen viselem ha neheztel rám, szóval biztosan megtennék mindent, hogy kiengeszteljem. Ő vajon meddig bírná? Mert biztos, hogy nem hagynék neki nyugtot, vajon mennyi idő alatt tudnám elcsábítani? Na jó lehet nem lenne rossz játék. Jó ha az ember mindennek meglátja a játékos oldalán. Nem igaz?
Még is kicsit aggódom, hiszen ez azt jelenti, hogy mindennek ellenére azért még haragszik...
Hagyom, hogy felhúzzon, kezeim a hátam mögött végzik a derekamon az övéivel együtt a távolság őrjítően kicsivé válik közöttünk. És ahogyan ajkai közelebb kerülnek hirtelen minden eltűnik a fókuszból és csak azok a kívánatos ajkak maradnak amikről pontosan tudom, hogy mire képesek. Kapkodva veszem a levegőt, kis megkönnyebbülés bizsereg át a tagjaimon melyet egy nyögés old fel, ahogyan nyelve az alsó ajkamon siklik végig. Az ölem megrándul a vágytól, hogy hozzá simuljak, hogy magamba fogadjam.
Éppen csak egyetlen pillanatra láthatja a szemeimben a bizonytalanság szikráját. Mit tanultam? Még is mit? Arcomra pír kerül a gondolatra, hogy ezerakárhányszáz éves vámpír arra kér, hogy mutassak valami újat amit eddig nyilván nem tudhattam vagy tudtam.
- Semmi olyat amit előtte ne tanítottál volna meg nekem.- Dorombolom nevetve vissza és nyelvemet kidugva nyalom meg az ajkát érintési lehetőség híján. Meg köszörülöm a torkomat, hogy a fátyolos vágy és a pillanatnyi zavar keverékét kimossam belőle.
- Akkor engedje és vetkőzz Szexi!- Ajkaimra játékos mosoly kerül, szemeimben pajkos fény csillan, ahogyan új játék veszi kezdetét. Próbálok komolynak meg szigorúnak meg hasonlónak látszani, mint az Oba jaaa... látványra egészen más, mint csinálni. - De lassan!- Kuncogom, ami nyilván nem illik egy dominához. Franc. Meg kéne komolyodnom. Meg szeretni néhány bőr cuccot rohadt magas sarkú cipővel. Persze tudom... nem a ruha teszi.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 180
Tollvonásainak száma : 151
Re: Decisions, Decisions
2018-03-31, 11:42


+18







Mi is a bünöm?




Elég hamar sikerül elvetnem az ötletet, hogy úgy büntessem meg, hogy nem kaphat meg engem, mert ismerem őt, és magamat is eléggé ahhoz, hogy tudjam, ezt a meccset én veszíteném el. Túlságosan is nagy kedvemet lelem benne ahhoz, hogy képes legyek betartani a saját részemet, még csak meg sem kellene nagyon erőltetnie magát az elcsábításomat tekintve.
Hiszen most is, hogy elméletileg haragszom rá, a farkam keményen meredezik a nadrágomban azóta, hogy nekiállt vetkőzni, és ez azóta csak fokozódott, nem pedig csillapodott.
Az egyetlen, ami attól visszatart, hogy megemeljem, és rácsúsztassam őt, az az évszázadok gyakorlata, de még az én türelmem is véges, és egy ponton, már nem fogok tudni visszakozni, túlságosan is csábító a teste, és a személyisége is.
- Azért csak mutasd meg nekem! – és megint parancsként hangzik a számból, hogy most rajta a sor, hogy domináns legyen, és láthassam, hogy mit tanult ma. Vissza kell fognom magam, és hagyni, hogy irányítson, de így nem fog menni, ha az apró nyelv, ami az ajkam érinti meg, mert másképp nem ér el, a férfiasságom, pedig kettőnk közé szorult, és megrándul erre az apró mozdulatra is. Mély levegőt veszek, leginkább, hogy magamat nyugtassam le, és türelemre intsem a vágyamat. De bár ne érezném az illatát, a sajátját, és a leopárdét a testébe zárva. Minden olyan csábító, annyira magamnak akarom, hogy szinte már fizikai fájdalmat érzek annyira sóvárgok utána.
Ennek ellenére teszem, amit mond, de a szám sarka megrándul, a visszafojtott nevetéstől, még a szemem is lehunyom egy pillanatra, annyira furcsának hat a szájából a parancs, de nem fogom kinevetni. Mikor sikerül rendezni a vonásaimat, kicsit hátrébb húzódok, hogy legyen helyem véghezvinni a „parancsát” .
Még mindig a szemeibe nézek, ahogy az ingem felső gombjához nyúlok, végig az arcát figyelve, kínzó lassúsággal gombolva ki a felső gombot. Ujjaim hegye végigsiklik a feltáruló résen, a mellkasom csupasz bőrén, ahogy elérem a következő gombot. Arcom rezzenéstelenül kutatja tovább az övét, míg el nem érem a nadrágom korcát, és ki nem húzom az inget a derekából, és folytatom ugyanezt a mozdulatsort, teljesen kigombolva az inget.
Nedvesen, vízcseppektől gyöngyözve tárul fel a mellkasom, ahogy kezeimmel megfogom a fehér ing anyagát, és széthúzom, hogy először az egyik, majd a másik vállamat bújtassam ki, macskák mozgását meghazudtoló folyékony mozgással.
- Jól csinálom, Úrnőm? – hangom alig több fulladt suttogásnál, ami bársonyba burkolja, végigsiklik a bőrén, összegyűlve a lába között.
Az inget levéve, egy ujjamon tartom egy darabig a kád peremén kívül és kínzó lassúsággal hagyom csak legördülni az ujjaim hegyén, hogy a víztől nehézzé váltan zuhanjon a földre.
Saját csípőmön húzom végig a kezem, megérintve a kockákat, amik a hasamon ülnek, nem a véletlen műve a mozdulat, ahogy az izmokért is meg kell dolgoznom, hogy aranyló bőröm ne egyszerű girnyó képét mutassák.
Kicsatolom az övemet, és a gombhoz érek, ugyanolyan lassan gombolom ki, arcom még mindig le nem véve róla, és lehúzom a cipzárt, szétnyitva a nadrágot. Fekete, rám feszülő alsómon keresztül, simán ki lehet venni a farkam körvonalát, ahogy mereven, felfelé ágaskodik még mindig bezárva.  






Vissza az elejére Go down
Online
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 60
Tollvonásainak száma : 57
Re: Decisions, Decisions
2018-04-01, 19:48




Parancsoló hangja a bőrömet bizsergeti, beharapom egy pillanatra az ajkamat, hát nincs menekvés kénytelen leszek alkotni valamit. Érzem, ahogyan nyelvem érintésére férfiassága megmoccan a hasamnak nyomulva. Hát követelem, hogy engedjen el és vetkőzzön. Éhes tekintettel figyelem minden egyes mozdulatát és pulzusom úgy válik egyre gyorsabbá, ahogy egyre több bőrfelület válik láthatóvá rajta. Legszívesebben lenyalnám a vízcseppeket feltáruló mellkasáról, majd végig futtatnám nyelvemet a kockái között. Nyelek egyet s beharapom ajkaimat, kapkodóvá válik a lélegzetem a vágytól érkérdésessé válik, hogy meddig bírom ezt a játékot mielőtt rávetném magam. Arról volt szó, hogy csábítsam el, mutassam meg mit tanultam... na ehhez képest ő csábít el engem és én nem bírok uralkodni lassan magamon.
Hangjára megborzongok, ujjaim megszorulnak a kád peremén, lábaim össze záródnak a bizsergető érzésre egy kis enyhülést keresve a nyomásban.
- Igen...- Nyüsszentem és komoly erőfeszítésembe telik, hogy ne szaggassam le róla a maradék anyagot.
Követem kezének mozdulatait, alig várom, hogy megszabaduljon a nadrágtól és feltáruljon meredező férfiassága. Bár könnyen lehet akkor annyi lenne az önuralmamnak.
Megnyalom kiszáradó ajkaimat, ahogyan a nadrág gombjára kerül a sor, s nyögés hagyja el a torkomat mikor az alsó anyagán keresztül elém tárul kidomborodó farka.
- Állj fel!- Utasítom. - És vedd le a farmert.- Ha megteszi közelebb lépek és magam szabadítom meg az alsótól, és mivel ő áll... mindenhogyan én meg térdelek szembe találom magam teljes valójával. Megnyalom az ajkaimat, oh a francba.
- Nem élvezhetsz el, csak ha én megengedem.- Pajkos mosolyt villantok felé, ki akarom élvezni. Most lehet, most én irányítok, addig játszadozhatok vele míg kedvem tartja, és már piszkosul vágytam rá, hogy ajkaim közé vegyem.
Rózsaszín nyelvemet kidugva nyalom végig a golyóitól egészen a csúcsáig s élvezettel nyögök fel, ahogyan örömének egy cseppjét megízlelem. Elismétlem még egyszer megint mielőtt csak a makkját a számba venném. Nem sietem el, játszva a tűrés határával és férfiasságával nyalogatom szopogatom és egy óvatlan pillanatban tövig a számba fogadom, hogy aztán újra kezdjem a játékot, végtelenül élvezve a hatalmat amit a kezembe adott.

Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 180
Tollvonásainak száma : 151
Re: Decisions, Decisions
2018-04-02, 14:13


+18







Mi is a bünöm?




Tagadhatatlanul és visszavonhatatlanul imádom ezt a nőt! Minden gond és baj ellenére szeretem, amiket művel, és szeretek vele játszani is. A birtoklási vágy újabb erővel lobban fel bennem, ahogy ezt végiggondolom, és azt hiszem a szemeimbe is kiül belőle valami, arról nem is beszélve, hogy legszívesebben rávetném magam, hogy megjelöljem, mintha csak valamiféle territórium lenne, amit köbe kell pisilni, hogy másokat elijesszen. Még szerencse, hogy vámpír vagyok, nem pedig nagymacska, mert lehet, hogy ha képes lennék rá meg is tenném.
- Igen is, Úrnőm! – furcsa ezeket a szavakat neki címezni, de ez is a játék része, és teszem, amit mond. Nos, a vizes farmert már nem sikerül annyira könnyedén, és kecsesen levetnem, mert meglehetősen kellemetlen állagot vesz fel, és előszeretettel tapad rám, még jobban, de azért csak sikerül, és oda ejtem az ing mellé a súlyos anyagot.
Megnyalja az ajkát, úgy hogy a farkam előtt térdel! Most komolyan vámpír legyen a talpán, aki egy ilyen felhívásnak ellen tud állni, még a farkam is megrándul a mozdulatra.
~ Nem élvezhetek el? Mi a franc? ~ De nyugalomra intem magam, meg arra, hogy ne káromkodjak még gondolatban sem, úgyhogy lecsukom a szemhéjam, hogy összeszedjem magam és mély levegőt veszek. Akkor valami másra kell koncentrálni, és nem arra, hogy…
- Bassza meg! – szakad ki mégis belőlem a káromkodás, mert addig egészen jól ment, amíg csak végignyalta, addig számba vettem még a teendőimet, az új üzlet körül, hogy miket kell elintéznem, ahhoz, hogy megkapjam az engedélyt a nyitásra. Az egészségügyi szempontból viszont fontosabb előírásoknak kell majd megfelelnem, úgyhogy kell majd egy elsősegélyszerű szoba is a vérvételhez, meg persze szakképzett ápolót is alkalmaznom kell hozzá.
Egész szép gondolatsort hozok össze, amíg szopogat és nyalakodik, így fejben kicsit távolabb vagyok, egészen addig, amíg el nem játssza a kis torkost. Már lendülne a kezem, hogy a fejére tegyem, beletúrva a hajába, de aztán még időben moderálom magam, és helyette magam mellett szorítom ökölbe.
Ki gondolta volna, hogy végül magamat sikerül büntetnem ilyen módon. A mellkasom süllyed és emelkedik folyamatosan, még hogy a vámpíroknak nem kell levegő, pedig most úgy érzem, hogy igen is kell. Az üzleti gondolatok, már valahol elvesztek az agyam hátsó részén, még magam is tudom, hogy a szemem kéken izzik, ahogy azt figyelem, hogyan játszadozik a farkammal. Fogalmam sincs, hogy meddig bírom még türelemmel, amikor minden sejtem azt kiálltja, hogy tegyem a magamévá, most azonnal!







Vissza az elejére Go down
Online
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 60
Tollvonásainak száma : 57
Re: Decisions, Decisions
2018-04-02, 17:24




Különös az ő szájából azt hallani, hogy Úrnőm. na nem mintha nem imponálna, hogy egy jó pár száz éves vámpír (sőt), úrnőjének hív. Nagyon is szórakoztató és az ember hiúságát legyezgeti, hogy bele ment ebbe a játékba. Kíváncsi vagyok, hogy meddig bírja amíg át nem veszi az irányítást, de egyenlőre nagyon is kecsegtető nekem ez az egész. Parancsolgatni Alexnek, hmmm azt kell, hogy mondjam régi álmom vált valóra. Figyelem, ahogyan feláll és nem túl kecses mozdulatokkal megszabadul a farmerétől. Felkuncogok a szerencsétlenkedését látva, van amit egy vámpír sem képes igazi méltósággal véghez vinni.
De aztán az alsógatyán keresztül is méretesnek ható szerszámával találom szembe magamat, szóval a nevetés a torkomon akad.
Előtte térdelek és megszabadítom az alsótól, megnyalva az ajkamat mert már nagyon vártam, hogy az ajkaim közé vegyem. Miközben kiadom az utasítást szemeimben játékos fény csillan. Vajon ennyi év alatt mennyi önuralomra sikerült szert tennie?
Az irányítás gondolata, hogy kedvemre játszhatok vele bizsergeti a bőrömet, különös pikantériát adva az egésznek. És nyelvem játékosan siklik végig a farkán. Majd a számba veszem a tetejét, szórakozottan játszadozva, hogy aztán hirtelen egészen a torkomig nyeljem magamba. Káromkodására felkuncogok, így hát kénytelen vagyok vissza húzódni, hogy levegőt is kapjak. Alex nem szokott káromkodni éppen ezért különös öröm jár át, szinte már büszke vagyok magamra, hogy képes voltam ezt kihozni belőle.
Újra finomodva nyalom körbe, de ezúttal nem húzom olyan sokáig, újra egészen magamba fogadjam és testének feszülése arra késztet, hogy újra és újra megtegyem. kezeim két oldalt a csípőjébe kapaszkodnak és szopni kezdem úgy igazán. Élvezettel fogadom magamban teljesen szinte  majd elhúzódom és újra, hogy aztán mozgassam az ajkaimat rajta. Hirtelen hagyom abba csillogó szemekkel pillantva fel rá, ajkam játékos mosolyra rándul, miközben végig futtatom rajta a nyelvem.
- Na mi van nem kérsz meg ?-Kérdem játékos éllel a hangomban és megnyalom férfiasságának hegyét. Nem egy könyörgős típus így hát nem egyszerű belőle kihozni. De hát azt mondtam akkor mehet el, ha megengedem, viszont én végtelenségig el tudnék így vele játszani. Hát nem kéne megkérnie, hogy megtehesse? De igen. Na ugye? Kis híján kuncogás tör fel belőlem, ahogyan a térdeimen támaszkodva, a sarkamra ülve felpillantok rá.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 180
Tollvonásainak száma : 151
Re: Decisions, Decisions
2018-04-14, 06:27


+18







Mi is a bünöm?






Hát persze, hogy kinevet, ahogy a farmerral szerencsétlenkedek, de hát még nekem is mosolyognom kell, hiszen van, ami még nekem sem sikerülhet túlságosan szexis mozdulatokkal. Ez pont egy ilyen alkalom, úgyhogy az én ajkam is megrándul mikor felkuncog, a látványra.
Több, mint ezer év alatt volt időm gyakorolni az orgazmus késleltetését, és megtenni, ha szükséges. De ettől függetlenül, ez nem annyira könnyű olyan esetben, ha épp mondjuk nem az életed múlik rajta. És főleg, nem, ha olyannal vagy együtt, akit szeretsz és minden porcikád kíván.
Az izmaim megfeszülnek, a hasamon még jobban kirajzolódnak a kockák, jelezve az erőfeszítést, hogy igen is komoly önuralomra van szükségem ahhoz, hogy továbbra is visszatartsam az orgazmust egy ilyen helyzetben, de főleg azt, hogy ne vegye át az irányítást, és szófogadóan tegyem, amit mondd.
Mosolyra húzódik az ajkam, ahogy felteszi a kérdést, de csak egy  röpke pillanatra, mert a következőben egy nyalintás a férfiasságom hegyén, és egy pici sóhajjal szakad benn a levegő a tüdőmben, a mosoly lefagy az arcomról.
- Kérlek, Úrnőm! Engedd meg! – pillantok rá, és tudom, hogy kék szemeim világítanak a vágytól, ahogy az erőm körülöttünk hömpölyög. Vagy az egyiket tartom vissza vagy a másikat, a kettőre egyszerre koncentrálni, túlságosan macerás lenne. És egyébként is vámpír vagyok, miért ne fordulhatnék némi csaláshoz.
Csak egy gondolat jár a fejemben, hogy mondjon igent, hogy engedje meg, mert másra már nem igen tudok gondolni, és az önuralmam is igazán fogytán van. Még, ha nem is túl imponáló a lehetősége annak, hogy úgy viselkedjek, mint egy kezdő tinédzser, aki nem bír magával, akkor is be kell látnom, hogy a parancsolgatós játék nem nekem való, legalábbis ebben a felállásban. Egyszer talán, majd megpróbálhatjuk úgy, hogy lekötöz engem, akkor kedvére játszadozhat, anélkül, hogy ellenállást tudnék tanúsítani, de így szabadon, képtelen vagyok meghazudtolni önmagam. Szégyen ide, szégyen oda.
- Kérlek, kérlek, mondj igen! – legalább a kérlelés az megy, még a hangom is egész könyörgősre sikerül, ami teljesen jó pont nekem






Vissza az elejére Go down
Online
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 60
Tollvonásainak száma : 57
Re: Decisions, Decisions
2018-04-14, 21:58




Élveztem a hirtelen ölembe pottyant helyzetet. A játékot melynek meg van a  maga pikantériája azon túl, hogy más mint eddig. Hiszen azért kezdtük el ezt a játékot mert ő azt mondta és pontosan addig tart míg meg nem unja. És ez ad az egésznek valami furcsa ízt, hiszen bár úgy tűnhet, hogy most hatalmam van felette ki tudja, hogy meddig... Az irányítás valójában az ő kezében van és éppen csak kölcsön kaptam én meg igyekszem kihasználni a helyzetet. Na és persze elcsábítani, ahogyan ő fogalmazott azért, hogy végre magamba tudhassam. Mert a végén még ha nem csinálom jól nem kapom meg és behajtja rajtam a fenyegetését. A gondolatban bármilyen furcsán is hangzik van valami izgató amellett is, hogy nem bírnám sokáig és állandóan rajta csüngenék, hogy na de gondolja már meg magát. Kivéve nappal...na igen egy egész nap a következő estééig míg újra bepróbálkozhatnék. De hiszek magamban annyira, ha csak nem menekül el előlem, akkor el tudnám érni egy éjszaka alatt, hogy a lábaim közé fúrja magát.
Izmai megfeszülnek az erőlködéstől, a látványra kis híján felnyögök. Imádom kockás hasfalát így egy pár pillanatra elhagyom merev férfiasságát és megharapom izmos hasát. El tudnám harapdálni és nyalogatni egész nap.
Lelkemet simogatja, hogy még mindig képes vissza fogni magát és bele megy a játékba. Pedig provokálom rendesen még akkor is ha fel-fel kuncogok egy-egy utasítás közben. Kéken világító szemeiben tombol a vágy és én is majd megőrülök, hogy magamba tudjam. És kis híján egy pillanat alatt megfordul a dolog anélkül, hogy bármit is tenne és majdnem megkérem, hogy élvezzen el... méghozzá belém, rám jézusom tökmindegy.
Beharapom az ajkamat, imádom, hogy ennyit képes erőlködni a kedvemért, de valóban természetellenesnek tűnik a felállás, éppen ezért lehet, hogy ahelyett, hogy komoly dominaként parancsolgatnék neki, minden egyes Úrnőmözésre és parancsra elkuncogom magamat.
Megnyalom az ajkam az újabb könyörgésre, ami egészen jól is sikerül, felemelkedek térdeltemből, ujjaim a farka köré zárulnak, miközben testem többi részével egészen neki préselődök, lábujjhegyre kell emelkednem, hogy elérjem és az ajkaira tudjam suttogni a szavaimat.
- Oké. De csak ha bennem teszed.- Beharapom az alsó ajkát és kicsit meghúzom, miközben kezet végig húzom a férfiasságán. Akarom, hogy bennem legyen végre. És most ugrik a majom a vízbe. Mert most kiderül, hogy eléggé ügyes voltam-e ahhoz, hogy megdugjon. Hogy eléggé sikerült-e elcsábítani, de hiszek magamban és abban, hogy most kellőképpen felizgattam, hogy ő is annyira vágyjon belém, mint ahogyan én vágyok arra, hogy a lábaim közé hatoljon végre.
- Dugj meg.- Lenyelem azt, hogy kérlek, de hangomban bármennyire is igyekszem hallatszik, ahogyan az izgalom és a vágy, akarom... nagyon.... piszkosul. Pillantásomat az övébe fúrom vágyakozva tekintve a szemeibe.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 180
Tollvonásainak száma : 151
Re: Decisions, Decisions
2018-04-24, 11:20


+18







Mi is a bünöm?






Valójában, ha most nemet mond, már akkor is esélytelen lett volna az egész. Van az a pont, ahonnan már egyszerűen nincs visszaút, amikor már nem lehet parancsolni a vágynak. Vagy legalábbis egy Belle vámpír számára eljöhet az a pont, amikor a szörnyeteg felülkerekedik, és nem marad más, csak a vágy utáni sóvárgás, a kielégülés keresése.
Nálam, akkor jött el az a pont, amikor felállt és marokra fogta a farkamat. Fel sem fogtam már, hogy mit mond közben, de igyekeztem a józanész mezsgyéjére evickélni, még utoljára, hogy így vagy úgy, de rávegyem, azonban erre nincs szükség, mert a következő, parancs, ami könyörgésnek hat, zene füleimnek.
Megragadom a derekánál, és a vámpír gyorsaságot felhasználva, a következő pillanatban, már a hálószobában az ágyon hanyatt döntöm. Befurakszom a lábai közé, a térdeit felhúzva, és egyetlen lökéssel hatolok bele, csak hogy a következőnél végre elélvezhessek.
Vannak olyanok, akiknél itt érne véget a szeretkezés, de ők nem a vágyból táplálkozó vámpírok. Ahogy végigfut a testemen az orgazmus utolsó rezdülése is, újra mozdítom a csípőmet, felvéve egy állandó ritmust, olyan mélyre hatolva benne, amennyire csak engedi a póz.
- Készülj fel, Kincsem! Mert ma éjjel nem hagylak aludni. – végig fogom szeretkezni vele az éjszakát, annyiféleképpen teszem a magamévá, ahány pozíció belefér a visszamaradt órákba. Az alkalomra támaszkodom a feje mellett, és egyik kezem a tarkója alá csúsztatom, egyrészt megtartva így, hogy ellenálljon a lökéseknek, másrészt, hogy könnyedén csókba tudjam őt vonni.







Vissza az elejére Go down
Online
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 60
Tollvonásainak száma : 57
Re: Decisions, Decisions
2018-05-02, 21:14




Nem bírom, magamban akarom érezni. Biztosra akarom venni, hogy nem haragszik. Rohadtul kívánom és már nem bírom tovább húzni. Hangom már inkább hat könyörgésnek sem int parancsnak és a következő pillanatban az ágyon találom magam. Testem puhán puffan a matracon, ahogyan maga alá fektet.
Felsikkantok, ahogyan nedves puncimba hatol, azonnal összerándul mindenem belül. De vele ellentétben én nem élvezek el a második lökésnél, hiszen az elmúlt pár percben ő lett a végletekig húzva.
- Korai magömlés? Ejnye Alex, szedd össze magad!- Kuncogok fel, de szinte azonnal megmozdul bennem ismét, ami belém folytja a nevetést. Hangom nyögésbe fullad és lábaimat átkulcsolom a derekán.
Szavai azonban ismét kuncogást csalnak elő belőlem.
- Még jó, hogy holnap nincs suli.- El bírom ám viselni, hogy egész éjszaka csak velem foglalkozik. És ha mindig ez lesz amikor rosszalkodok, akkor többet fogok rossz fát tenni a tűzre.
Csípőmet az övének feszítem, vadul csókolok vissza fogaim alsó ajkába marnak. Őrültem kívánom és sosem tudom eldönteni, hogy ez csak azért van amilyen vagy mert használja az erejét.
A csókot megszakítva ajkaim elindulnak az arcán, le a nyakára megharapom a bőrét, a fülének tövét, nem bírok betelni vele. Csípőm mozdul az övével, elébe sietve. Ah akarom.
- Gyorsabban...- Lehelem végig karmolva a hátát, fogaim a nyaka tövében a vállába marnak egy pillanatra, finoman felsebezve a bőrt. Megnyalom a harapás helyét ahol azonnal hegedni is kezd a seb.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 180
Tollvonásainak száma : 151
Re: Decisions, Decisions
2018-05-19, 09:54


+18







Mi is a bünöm?






Mikor a nedves puncijába hatolok, akár a mennyországot is felkínálhatnák érte cserébe, az sem lehetne fantasztikusabb érzés ennél, így gondolkodás nélkül mondanék rá nemet. Annyira szűk és forró, hogy szinte mást nem is érzékelek abban a pillanatban, csak azt és a következő lökésnél már élvezek is el, mire felkuncog.
- Korai? – hangom rekedt és meg kell köszörülnöm a torkomat. Az előbbi haragomnak, hogy nem vigyáz magára, nyoma sincsen, egyszerűen eltűnt valahol az érzésekben, majd később foglalkozunk újra a problémával, most nincs itt az ideje.
- Nálam, nincs korai magömlés. – Hogy nyomatékot adjak a szavaimnak, mindegyiket megtoldom egy lökéssel is.
- Van első, második, sokadik, de korai nincs. – Ahogy egy Bellének sincsen, hiszen a kéj gyermekei vagyunk, a vágyat uraljuk, és mindannyiunknak más-más formában, de a szex táplálék, még ha nem is a szó szoros értelmében, de szex nélkül egy Belle meglehetősen nehezen viseli a mindennapokat.
A harapásai mind, olyan birtoklási vágyat ébresztenek azonban bennem, hogy soha ne akarjam másnak adni őt, ami igazából őrültség, de mégis azt akarom, hogy csak az enyém legyen, és bár az agyam racionális része tudja, hogy ennek semmi értelme, azokban a pillanatokban mégis van.
Szabad kezemmel a mellére markolok, csak hogy egy kicsit feljebb emelhessem, fejemet lehajtva, becézve azt. Nyelvemmel körbenyalom először csak, aztán szívom meg, annyira, hogy a szemfogaim felsértik a puha bőrt. Vérének íze és illata szinte robban a számban, a legfinomabb zamattal.
Újabb parancs hagyja el az ajkait, de ez egy öntudatlan parancs, azonban örömmel teljesítem, és gyorsítok a mozgásomon, ahogy azt kérte.








Vissza az elejére Go down
Online
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 60
Tollvonásainak száma : 57
Re: Decisions, Decisions
2018-05-23, 17:01




Viccelődésemnek természetesen semmi alapja sincsen. Hiszen tudom, hogyha akar akkor szünet nélkül képes lenne egész este szexelni. Más kérdés, hogy én mikor purcannék totálisan ki. Ahogyan belém löki magát ismét, kezeim a fejem felett az ágyba markolnak, nyögve domborítom ki a mellkasomat. Leírhatatlan a kitöltöttség meg az elégedettség érzése mely átjárja a testemet és begörbíti a lábujjaimat. Kuncogok, na igen ez egy nagyon jó előrejelzés volt az estére nézve.
Lábaim köré kulcsolom és hozzá hajolok, hogy megharapdálja, nyalogassam és csókolgassam finom bőrét, nem bírok betelni vele, miközben körmeim a hátán szántanak végig. Hangos nyögések szakadnak fel belőlem és egy pillanatra sem fogom vissza magam. Miért szégyellném ami történik? Sőt hagy hallja meg a lakrészben szuszogó összes szuka, hogy kinek van ma jó estéje.
Testem vissza hanyatlik az ágyra, ő meg kihasználja az alkalmat és rögtön a melleimre veti magát. Kidomborítom a mellkasomat, hogy jobban hozzám férjen, s felsikkantok mikor szemfogai felsebzik a bőröm az édes, tompa fájdalom érzésére.
Akaratom lehelem a bőrére s utána én magam is megharapom, felsértve a bőrt és lenyalva a kiserkenő vért. Érzem, ahogyan a macska megmozdul a vér ízére kényelmesen elhever elégedettségében.
Én meg önkéntelen is mozdítom a csípőmet próbálva követni Alex ritmusát felvenni, s a gyorsuló tempóra a légzésem is gyorsul, ahogyan a ritmikus mozgás az orgazmus szélére sodor.
Megfeszülnek a belső izmaim és remegve, sikítva élvezek el. Ahogyan alábbhagy a zúgás ajkaim az övére találnak, vadul csókolom, ujjaim a hajába túrnak. Mindig rájövök, hogy mennyire imádom és ez benne van most minden mozdulatomban, csókomban, minden rajongásom.
Lábaim köré csavarom és megpróbálom magam alá gyűrni, a következő menetben én szeretnék felül lenni.

[...]

Most is kiderül, hogy én vagyok az aki kevesebb ideig bírja, de nem érdekel. Mert zsibbadt aggyal, és kellemesen sajgó lábam köze arra utal, hogy nagyon jó estém volt. És a jelenlegi helyem sem olyan rossz. Vállgödrébe fektetem az arcomat, s az oldalához simulva, lábamat az övére tekerve, kullancsként tapadok rá. Halkan dorombolok önkéntelenül is kifejezve boldogságom.
- Szeretlek...- Hangom a dorombolástól rekedtes suttogásba fullad. Körülbelül úgy érzem magamat mint akin átment az úthenger egy párszor, szóval a holnapi napon ha akarnék se tudnék bajt keverni mert valószínűleg végig fogom aludni az egészet. Szusszanva fújom ki a levegőt és hunyom be a szemeimet hagyva, hogy az álom vaskarmai lerántsanak a mélybe.

//Köszönöm a játékot *-* //

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Hello Darling, Please call me
Re: Decisions, Decisions


Vissza az elejére Go down
 
Decisions, Decisions
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: Temető :: Befejezett Játékok-
Új téma nyitása   Hozzászólás a témáhozUgrás: