HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


2018-10-17, 20:29
Braden Scargano
tollából született
2018-10-17, 12:55
Lucas A. Blackheat
tollából született
2018-10-17, 11:16
Narui Kazuya
tollából született
2018-10-16, 18:55
Ryenne Keith
tollából született
2018-10-16, 14:40
Narui Kazuya
tollából született
2018-10-13, 22:02
Xylia Graham
tollából született
2018-10-13, 12:35
William Carxon
tollából született
2018-10-13, 09:26
Alexander
tollából született
2018-10-12, 19:56
Adriane Mendez
tollából született
2018-10-11, 11:01
Amber Hill
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 

 Romlottsági szint

 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 83
Tollvonásainak száma : 80
Romlottsági szint
2018-02-01, 23:52





Ez már megint egy olyan dolog, amiért meg fogom járni. Előre tudom, de... sosem találkoztam még hiénával, és mintha Alex valahol elejtette volna egy fél mondatban, hogy vigyázzunk velük...vagy tartsuk tőlük a távolságot? Mindegy valamit mondott, de már nem tisztán emlékszem.  Viszont, ahogyan egészen véletlenül összefutottam ezzel a nővel, egyáltalán nem tűnt veszélyesnek. Mármint, nyilván a maga módján, de... csak annyira kedvesnek meg jó fejnek tűnt. Meg hát amit ajánlott... grrr... és különben is, tökre igaza van, nem kell mindenhez engedélyt kérnem. Pomme vagyok, nem halandó szolga vagy esetleg szörnyrész, lehetnek saját gondolataim meg ötleteim, és ezeket meg is valósíthatom.
És ezzel a gondolattal húztam magamra a magas derekú miniszoknyámat, miután fekete, csipkés fehérneműmet már jól szemrevételeztem, megigazítom a harisnya tartót és a hátul végig cakkozott fekete harisnyát úgy illesztem, hogy végig fusson a lábamon. Magamra veszem fekete, hátul kivágott és gyöngysorokkal díszített, laza felsőmet. Mely inkább csak egy rongy darab, hiszen elől is közvetlen a melleim alatt ér véget. Azt hiszem, hogy így majd meg fogok felelni az elvárásnak. Az ajkamba harapva tanulmányozom még néhány percig magamat, sötétre sminkelt arcvonásaimat. Nagyon régen néztem már ki ennyire rossz kislánynak, és hát annak is érzem magamat ami azt illeti. Hiszen csendben osonok ki, vigyázva, hogy senki se vegyen észre, még Xavier se.
Nem most az ikertestvéremmel sem osztottam meg, hogy mire készülök, de azt hiszem, hogy vannak sejtései, hogy valami nem stimmel. Mit ne mondjak eléggé nehéz kiosonni ilyen cuccban valahonnan ahol ott van az ikred, aki árgus szemekkel figyeli minden mozdulatod, meg a vámpírod, aki néha szintén azt hiszi, hogy vicces dolog szigorkodni.  De nagy szerencsémre most egymással vannak elfoglalva, én meg kivontam magam a buliból.
Fekete tűsarkú cipőt húzok, majd felkapom magamra a bőrdzsekimet, és már indulok is. Az első pár utcánál még a szabályszegés izgalma járja át a testemet. De ahogyan közeledek a helyhez és hideg levegő csípősen nyaldossa a vádlimat kezdek elbizonytalanodni. Talán nem kéne. Lehet, hogy Alex ennek tényleg nm örülne, nem tudom hiszen nem kérdeztem, nem kértem engedélyt... a homokba dugtam a fejem, mondván, hogyha nem lett konkrétan kimondva, hogy nem tehetem, akkor nincs is megtiltva. És ugye amit nem tud... ha nem mondasz el valamit akkor az nem hazugság. Szóval ha csak eljövök, szórakozok egyet és ezt senki sem tudja meg csak az én kis titkom marad akkor az nem hazugság.
Beengednek... Gond nélkül... Mint akit vártak már. A magabiztosságom maradéka is tova száll, ahogyan belépek és lehetőségem kínálkozik egy kicsit szétnézni. Mindenhol latex és fekete bőr. Alex bordélyának hangulatához hozzá vagyok szokva, de az sokkal keletiesebb, nem ennyire nyers és vadállatias. Ott is megtörténhet bármi, amire csak igény van, és nem mondom, hogy még sosem volt részem hasonlóban, de az összkép még is csak kicsit ijesztő. Emlékeztetem magam, hogy megígérte, hogy bármikor leléphetek, hogy nem fog senki bántani... legalábbis ha nem akarom.
Még beljebb merészkedek, ha már idáig eljöttem, akkor nem kellene visszafordulnom, nem igaz? Mókás, alkoholt hivatalosan nem ihatok, sőt még a bárpulthoz sem ülhetek elvileg, de egy szexklubba simán betehetem a lábaimat ha akarom. Hátra nézek az ajtó felé, nem most már nem kéne megfutamodni, ami meg utána vár, ha nem sikerül eltitkolni és Alex mérges lesz, azzal majd akkor foglalkozom. És majd ekkor eldöntöm, hogy megérte- e vagy sem.
Vissza az elejére Go down
avatar
V. Oba
Amber Hill
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 07.
Age : 29
Tartózkodási hely : St. Louis / NeverLand
Hozzászólások száma : 143
Tollvonásainak száma : 101
Re: Romlottsági szint
2018-02-06, 13:03



Amber & Xylia
Long life... to... the... Queen...



Van úgy az ember lánya, hogy belekerül helyzetekbe, helyzetekbe amiknek csupán passzív résztvevője, amikor nem tudja alakítani az események láncolatát, mert a sors bizony egy ócska kis kurva. A legtöbb vérállat ezt átéli, persze vannak olyan fajok akik beleszületnek, és nekik ez a normális, ezt látják a váltó szüleiktől és ezt adják majd tovább a gyerekeiknek is. Azonban az esetek túlnyomó többségében, a váltó azért lesz az ami, mert egy másik nem képes magával bírni, vagy épp a dilinyós ember önként kéri. Xylia Graham. Elképzelésem sincs, hogy miért lett foltos kiscicus, de az biztos hogy ha valaki képes már az ő szintjére eljutni, akkor a határ a csillagos ég, ha épp nem jön egy csúnya gonosz denevér aki épp Dr. Genyát akarja játszani, és persze a főgonoszok nem lehetnek azok, ha nincs az ölükben egy szőrmók. Így lett Xylia öleb… pardon, ölmacska. Egy találkozás a plázában, ennyi pontosan elég már nekem hogy a törékenynek látszó kislányról levágjam hogy bizony véralma lett, és ha nem tör ki ebből a csúnya béklyóból az egész nyomorult kis élete rabszolgasággal fog telni.
Egy Pomme sok esetben nem olyan, mint mondjuk a szörny lelkek, vagy a halandó szolgák. Az állandó véradók szabadabbak, csak meg kell jelenniük alkonyatkor, táplálni a gazdit, esetleg hálni vele és csá. Persze abban az időben mikor már a denevérek nem voltak istenként tisztelve, és még jogokkal sem élhettek, nevezzük sötét középkornak, a pommék nagyfokú tiszteletnek, megbecsülésnek és védelemnek örvendhettek, és a vámpírnak minden oka meg volt, hogy nagyon vigyázzon az illetőre. Most már úton útfélen akad egy örömlány, aki önként adná a belső combját is a vérszívóknak, némi kéj reményében, meg mert baromi menő vámpírral akármit csinálni. Már akinek. Szóval akkor indokolt volt óvni őket, most pedig már inkább kihasználják a helyzetet, és atyáskodnak felettük, nem mehetsz bulikba, nem vehetsz fel szűk kisszoknyát, nem keveredhetsz a hiénák közé.
Kezdem azt hinni, hogy a hordám valami kicseszett mumusfalka, hogy mindenki óvja tőlünk az ártatlan kis szubjait, miközben nem is mi lopózunk az éj leple alatt, az árnyak között és nem mi dugjuk őket nap nap után, csak mert tulajdon viszonyra hivatkozhatunk. Jó talán a jellemem nem a legtökéletesebb, és nem minden szavam tükrözi tisztán a szándékaimat, de ha megígérek valamit, akkor az mindig úgy van, ha kell vért is ontok érte.
Szóval itt van Xylia, meg az ominózus találkozás, amikor szeretett volna valami sexi rucit venni, ami illett volna a gazdi reggelijéhez, én meg belerondítottam azzal, hogy a kislány vak hitét meginogtattam a csodás mesterke irányába. Mért kellene bárkitől engedélyt kérni bármihez, ha egyszer szabadok vagyunk? Győzködni? Kellett úgy kemény két percig, míg kifejtettem, hogy a véralma nem szolga, és hogy ő egy erős független nő. Egy matriarchális hordát vezető nő szájából úgy fest ez több mint elegendő volt, ugyanis a kisleány épp most sétál be Never ajtaján. A biztonságiak villámló tekintetére csak bólintok, a hölgy a vendégem, hiszen ezt ígértem neki, hogy felmentést kap mára a ház szabályai alól, ma senki nem érhet hozzá az akaratán kívül, és persze akkor távozik amikor épp csak kedve van.
Kecses lépteimmel felé közeledem, ruhám második bőrként simul testemre. Az ajtót kémleli, bizonytalansága olyan nyilvánvaló, hogy egy laikus is megérezné ratja a gyámoltalan őzgida szagát. Caspian jó vadász módjára megkerülve cserkészi be hátulról, én pedig elé állok, várva hogy újra maga elé pillantson.
-Ma igazán szerencsés vagyok. Megnyertem egy tucat fogadást… hála neked Xylia. Sokan sokat tettek fel rá, hogy megfutamodsz és nem léped át Sohaország küszöbét. – mosolygok, és figyelem ahogy Caspian a lányhoz hajol és beleszimatol a hajába.
-Még elfuthat… riadt akár egy országútra tévedt nyuszi – nyihog a számomra oly kedves hiéna hangon.
-Ugyan mért menekülne el. – pillantok a lányra -Ugye nem akarsz? Hiszen még csak most érkeztél, kár lenne avatatlanul hagyni ezt a csini ruhát. Különben is, ahogy ígértem ma a vendégem vagy. Bármit ihatsz, bármit megérinthetsz, bármit kipróbálhatsz, amihez csak kedvet vagy bátorságot érzel, és bármikor… elmehetsz. A védelmem alatt állsz, senki nem macerálhat büntetlenül az engedélyed és a jóváhagyásom nélkül. Ma igazán otthon érezheted magad, hiszen szabad cicus vagy. – mosolyom kedves és közvetlen.

Gyerünk kislány, légy vakmerő.


_________________


Long life to the Queen

Vissza az elejére Go down
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 83
Tollvonásainak száma : 80
Re: Romlottsági szint
2018-02-06, 20:29





Talán most ezzel kihúzom a gyufát. Talán nem...Lehet, hogy nem is érdeklené. De én meg minket túráztatom magamat ezen? Folyamatosan megy a duma, hogy felnőtt nő vagyok, nézzek szembe a döntéseimmel, nőjek fel meg hasonlók. Hát jó, azt teszem. Igaza van az Obának, rohadtul nem szólhatnak bele már, hogy hova megyek és mit csinálok. Elmúltam 18 már pár hete, szóval, ha én azt mondom, hogy hiénákkal akarom tölteni az estémet egy BDSM klubban akkor így fogok tenni és ebbe senki sem szólhat bele. És az elhatározásom ezzel kapcsolatban pontosan addig tart amíg be nem teszem a lábamat... A biztonságiak furcsa pillantása egy picikét elbizonytalanít és bevillan Alex dühös ábrázata. Lehet, hogy még sem volt olyan jó ötlet eljönni ide. Bizonytalanságom egyre csak nő, ahogyan tekintetem végig siklik a helyen és megannyi hiéna szempár szegeződik rám. Ja... azt hiszem most valamiféle különlegességnek számítok itt, macskásan élénk kék szemeimmel, szöszke hajammal, és persze a vérállatommal melyet elzárok magamban jó mélyen nehogy aztán valaki kihívásnak vegye a jelentét... vagy valami másnak. Nem hiszem, hogy sok tizenéves vérmacska járkál el ilyen helyre, elvégre egy BDSM hiéna barlang a felnőtt játékok fellegvára. Én egy Belle pomméja vagyok, tapasztaltam már egy s mást, és nincs is ellenemre a játszadozás, pont a kíváncsiságom és ez hozott el ide ma este.
Még is hátra fordítom a tekintetemet az ajtóra szegezve egy pillanatra, még utoljára átgondolva, hogy jó ötlet-e ez. De ahogyan egy sugallat megcirógatja a tarkóm bőrét önkéntelen is visszafordítom a tekintetem és Amber kecses, izmos alakjával találom szembe magamat. Gondolkodás nélkül nézek rajta végig felmérve jelmezét és alakját. Amberre koncentrálok, és válaszra nyitnám a számat amikor megérzem a férfi leheletét a nyakamon, megrezzenek, de más reakciót nem igen vált ki belőlem elsőre.
Veszek egy mély lélegzetet és próbálom össze kapni magamat, ahogyan Amber szavait hallom kissé könnyebben megy. A biztosíték, hogy nem tart itt úgymond túszként azért megnyugtató.
Megfordulok, hogy szembe legyek a férfival, oldalra billentem a fejemet, miközben bőrdzsekim cipzárját lustán lehúzom. Igazi macskás mosolyt villantok felé, szempilláim alól fellesve rá.
- Nem tervezek sehova menni. Remélem ellene fogadtál.- Búgom miközben megbillentem hátrafelé a vállaimat és hagyom, hogy a bőrdzseki a tenyerembe hulljon a vállamról, és a hiéna kezeibe dobom. Így enyhén kockás hasam felső része láthatóvá válik. A szoknyán elől és hátul is van cipzár, és hát a felső nem sokat takar, csak csupán pont annyit amennyit muszáj. Egy ártatlan mosoly kíséretében fogom magam és hátat fordítok neki, mintha csak azt mondanám, hogy kapja be. És ezt is gondolom. Nem vagyok egy nyuszi... ha az lennék akkor nem jöttem volna ide. Bátorságot erőltetek magamra de valójában még mindig van bennem egy nagy adag bizonytalanság, a pulthoz fordulok. Hivatalosan nem fogyaszthatnék alkoholt még a pulthoz sem mehetnék oda, de nagyon kétlem, hogy ebben a klubban rám szólnának azért mert törvényt szegek, hát kérek négy cent vodkát lélekerősítőnek. Hagy szóljon.
Vissza az elejére Go down
avatar
V. Oba
Amber Hill
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 07.
Age : 29
Tartózkodási hely : St. Louis / NeverLand
Hozzászólások száma : 143
Tollvonásainak száma : 101
Re: Romlottsági szint
2018-02-15, 13:52



Amber & Xylia
Long life... to... the... Queen...




Figyelemre méltóan fiatal, kecses és zabolázatlan. Csípője minden lépésnél ring, és hívogat. Némi rájátszással és tudatos viselkedéssel a legkeményebb hetero nőben is képes lenne feléleszteni a vágyat, nem kevésbé persze közre játszana a Belle mocskosság, ami lassan belé ivódik. Igen, tudom hogy nem szörnyrész és mivel vérállat így halandó sem lehet belőle, de a pomme is csak hasonul egy idő után gazdájához. Kihívó pillantása feltüzel, vágyat ébresztve bennem, hogy elkapjam és megmutassam neki ki itt a királynő, mocskos leigázó értelemben, de inkább az ágyban, mint a harcmezőn. Már pontosan értem, hogy mért választotta az a mocskos vámpír ezt a lánykát. Egy macska sem az esetem, mind egoista szőrgombolyag hányó, doromboló ágymelegítő. Hasznuk annyi, mint a sarokban a póknak. Jó jó hogy ott van, és addig jó amíg ott van. Ez a kicsike viszont egy elnyomott vadmacska, amit sikerült annyira felpiszkálnom, hogy átlépje Never küszöbét, remélem az este folyamán a gazdija is megjelenik. Elég jelentős mennyiségű dollárt tennék rá hogy nem tud róla apuci, merre kószál a kicsi lánykája.
Ajkam apró mosolyra húzom, ahogy Caspian ajka megrándul a leopárd válaszára. Bukott, nem is keveset, de majd behajtom rajta, és igen látom a tekintetén, hogy pontosan tisztában van vele, hogy nem felejtem el. Intésemre magunkra hagy, ma neki Xyliából csak a kabát jutott, én viszont többet akarok. Moira kérdés nélkül tölti ki az italt és teszi a lány elé, majd még egyet, amit elém tol.
-Mondd csak Xylia, mivel kezdjünk? Mennyire vagy bátor? Kettesben mernél maradni velem egy szobában? – nevetek fel és lehúzom a vodkát. –Vagy inkább egy hímet szeretnél? Akad itt szép számmal, bármelyiket megkaphatod… rájuk vonatkoznak a szabályok. Csak bökj rá és tiéd. Legyen az halandó, vagy váltó, vámpír… fiú… lány – ajkam megnyalom és kacér flörttel pillantok végig rajta. – Csinos ruhácska. Megszabadulnál tőle a kedvemért? – kuncogok és szemérmetlenül végighúzom mutatóujjam a szoknya elől lévő cipzárján.
-Moira az üveget – nyújtom kezem és megkapom a vodkát, majd másikba fogom a Xylia kezét és a lépcső felé vezetem. – Gyere válassz játszóteret… Azt hallottam van egy bátyád is… szívesen látnám őt is egyszer… akár veled együtt is.



_________________


Long life to the Queen

Vissza az elejére Go down
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 83
Tollvonásainak száma : 80
Re: Romlottsági szint
2018-02-17, 20:56




Kissé ideges vagyok, de igyekszem ezt leplezni. Tudom, hogy jól nézek ki, és próbálok ebbe bele is kapaszkodni. Hiszen ahogyan körülnézek minden olyan kicseszett buja és szexi. És ezt már meg kellett volna szoknom hiszen Alex azért még is csak a vágyak mestere...De valahogy ez a hely egészen más. Az ő üzlete sokkal lágyabb, finomabb mindenki megtalálja ott is amire vágyik, de nem ennyire direkt. Ehhez képest ez a hely lüktető és sötét már abban a pillanatban, hogy belépsz. Bizony a magam fajtát, aki ráadásul tudja, hogy éppen rohadtul nem ott van ahol a mestere szeretné tudni egy kicsit ijesztő. És még is pokolian izgalmas.
A hím lepattan én meg a pulthoz fordulok egy kis lélekerősítőért, szerencsére nem kell csalódnom, azonnal megkapom a vodkát, majd Amber is. Lehúzom a vodkát mielőtt válaszolnék és csúsztatom a következőért előre a poharat. Alhasam görcsbe rándul és nem tudom, hogy félelmemben vagy izgalmamban teszi, de a vodka maró érzése a torkomon, szinte azonnal elveszi az élét. Egy pillanatra elfintorodom ami az italnak szól és libabőr szalad végig a testemen.
- Egy Belle pomméja vagyok persze, hogy kettesben merek veled maradni.- Válaszolom nagy pofával felé fordulva, de ahogyan megérkezik a következő adag vodka azonnal érte nyúlok, hogy lehúzzam. Belül nem vagyok ennyire magabiztos mint ahogyan kívülről próbálom mutatni, de hát egyszer élünk. Nem igaz? Az ember minél több mindent próbáljon ki amíg fiatal mert utána bizony már nem lesz rá lehetősége.
Az évek alatt meg kellett volna már szoknom, hogy ha szexről vagy erotikáról van szó a környezetemben mozgók és főleg a vámpírok meg a vérállatok eléggé nyíltak és igen hamar a lényegre térnek. Így hát Amber is így tesz.
- Nem igénylem a férfi társaságot. Mindazonáltal egy fő szabály van,
senki sem haraphat meg.
- Válaszolom neki egy pillanatra elkomolyodva és aztán beharapom az ajkamat egy pillanatra a következő kérdésre. Bár ujjai a cipzáron húznak végig, szinte érzem, hogy sistereg alatt a bőröm pedig nem is ér hozzám. Van ebben a nőben valami iszonyatosan csábító. Veszélyesen sötét amit már azt hiszem akkor is éreztem amikor először találkoztunk, lehet részben ennek is köszönhető, hogy most itt vagyok.És nem csak annak, hogy valamilyen szinte jogosnak találtam a szavait... vagy csak kellett egy kifogás mert túlságosan is kíváncsivá tett a lénye.
- Le...elvégre ezért jöttem...- Lehelem alig hallhatóan, de pontosan tudom, hogy minden szavamat kristálytisztán ki tudja venni. Hagyom, hogy megfogja a kezem és könnyű macskás léptelekkel követem. Ez is jó abban ha az ember cica, sokkal jobb az egyensúly érzéke, mint az átlagnak és éppen ezért kecsesebben tudunk járni, mint bárki más.
A bátyám említésére azonnal dallamos nevetés tör fel a torkomból.
- Nos, hát ő nem ez a fajta. Aligha jönne akár csak a hely közelébe...
főleg ha Alex azt mondja.
- Csóválom meg a fejemet egy pillanatra. Szerintem ennek egyszer még meg lesz a böjtje. Elvégre ha mindent úgy csinál ahogyan a szabályok diktálják akkor még is min fog majd nevetni öreg korában. Hogy fogja azt érezni, hogy igen élt! Ha nem csinál semmi őrültséget mostantól, nem veti bele magát az izgalmakba hanem csak a kötött szabályok szerint játszik... nincs Never, nincs driftelés, nincs motorozás.... akkor még is mit milyen rohadt unalmas lesz az élete a jövőben? Valahogy ki kell majd robbantanom ebből az unalmas életszemléletből.
Vissza az elejére Go down
avatar
V. Oba
Amber Hill
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 07.
Age : 29
Tartózkodási hely : St. Louis / NeverLand
Hozzászólások száma : 143
Tollvonásainak száma : 101
Re: Romlottsági szint
2018-02-19, 13:49



Amber & Xylia
Long life... to... the... Queen...




Minden fiatal vérállatnak hatalmas az egoja, persze érthető, az új élet olykor hajlamos bárkit megrészegíteni. Gondoljunk csak bele, adott egy átlagos kislány, talán még a suliban is utálják, mert szép, vagy jó tanuló, vagy épp ellentétben ezzel, lehet kicsit kevésbé tehetősek a szülei, és épp nem kapja meg azt az almás féltéglát, ami a többi menő lánynak van. Aztán történik egy szép napon, hogy jön a gonosz farkas… leopárd, oroszlán vagy bánom is én mi, és tök véletlenül megrágja egy icipicikét, épp csak annyira hogy ne haljon bele. A lány magához tér jó esetben egy kórházi ágyon, szakszerű hozzá nem értéssel körülvéve, és beközlik a hírt… gratulálunk ön szörny lett.
Nincs más hátra, mint előre. Sokan az új érzésben fürödve bosszút forralnak régi ellenségeik ellen, hiszen most már hatalom van a kezükben, és olyan mint a lottó nyeremény, azt hiszik mindent lehet. Egy tizenévesnek meg mondd már meg, hogy a hatalommal felelősség is jár. Mint egy szar pókemberes filmes klisé… mindjárt hányok.
Xylia is úgy viselkedik mint egy egoista picsa, azonban látom testének apró rezdüléseit. Ez a fennhéjázó magatartás, csak a külső burok, belül nagyon is bizonytalan, talán egy kissé riadt és gyámoltalan is, no de nem baj, majd vigyázok én rá.
-Nos ha nem kell pasi, hát nem kell, megoldjuk nélkülük is hogy jó móka legyen ez az este, elvégre a nők elég találékonyak tudnak lenni. – mosolygok rá – Harapni? Még én sem? – arcomra némi sértettséggel kevert várakozó kihívást erőltetek. Olyan nehéz nem elnevetni magam, pedig az egész helyzet abszurd.
Ujjaim köré csavarom a kislány akaratát, és kedvem szerint megy bele olyan játékokba is, amiről talán csak sötét viharos éjjeleken mert álmodozni, mikor az ég dörgése elnyomja ziháló légzésének zaját.
– Mi ez a butuska szabály? Ezt is a vámpírod hozta? Kisajátítja a tested, megfosztva téged az élvezettől, önző és birtokló viselkedés a részéről, pedig… ha hagynád… -közelebb hajolok és tarkóján finoman felsimítva közelebb húzom magamhoz, ahogy ujjam elhagyja a cipzár fogainak érintését, forró bőrén siklik fel, majd csupasz felkarjára fogok és a lapockájánál fogva vonom másik kezemmel is magam felé, miközben hátát a pultnak préselem. Teljes hosszában simulok hozzá és ajkam gyengéden érinti kulcscsontját, majd finoman érzéki vonulattal bele is harapok. Válasza cirógatja bőrömet. Még szép hogy le fogja venni, ha nem teszi, hát letépem róla. A vendégség nagyon szépen hangzik az átlag olvasatban. Valóban megvédem mindenkitől, és nem kell semmibe se belemennie amit nem akar… egy pontig… de velem szemben ajánlatos odaadónak lenni, hiszen a biztonság csodás illúziója sincs ingyen.
Ügyes kiscica módjára követ és vezetem fel az emeletre. Előttünk út nyílik a tömegben. Senki sem kockáztatná meg hogy feltartsa a királynőt játéka kiélvezésében.
-Sajnálatos, pedig rebesgették hogy álomszép a fiú, akárcsak te. Csodás ajándék lenne, ha csak egy alkalommal de megkaphatnálak bennetek egyszerre. –húzom magamhoz és vágyakozva pillantok végig rajta. Nem kötöm az orrára, hogy mire kényszeríteném őket szívem szerint, mert elég rendesen rekonstruálná a Trónok Harca bizonyos jeleneteit, ez egyenlőre maradjon az én kis titkom.
Caspian már a 3-as számú szoba ajtajában áll, és ahogy közelebb érünk, kinyitja az ajtót. Rá sem pillant Xyliára, csak néz előre ahogy jó testőrhöz illik.
Bevezetem a tágas szobába, aminek közepén egy baldachinos franciaágy terpeszkedik. Caspian becsukja az ajtót és magunkra maradunk.
-Szóval azt állítottad nem félsz kettesben maradni velem, és még a ruhádtól is megszabadulsz a kedvemért… - távolodom el tőle, majd az ágy szélére ülök. – Akkor mutasd meg nekem mit tanított az a híres Belle neked… vetkőzz le… de lassan… - harapok a szám szélébe és végig gusztálom kecses testének minden ívét, és meghúzom a vodkás üveget.




_________________


Long life to the Queen

Vissza az elejére Go down
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 83
Tollvonásainak száma : 80
Re: Romlottsági szint
2018-02-20, 13:50




Van bennem egy kis félsz meg kell, hogy valljam. Azért a hiénáknak meg van a hírük, de én fenntartom a lehetőséget, hogy magam döntsem el, mit gondolok valakiről. Mert lehet valakinek úgy is a rossz hírét kelteni, hogy annak semmi jogalapja csak csupán  az érdek úgy diktálja, hogy ne menj a közelébe. Tehát eljöttem és mivel nem voltam benne biztos, hogy Alex megengedi nem szóltam. Meg azért sem mert igaza van Ambernek a véremmel tartozom nem mással. A pommének ez a feladata. Elhessegetem a gondolatot, hogy mennyi mindent tett értünk. Mert kár lenne vitatni ha másért nem is de azért biztosan hálás lehetek, hogy Xaviert kirángatta abból az önpusztító állapotból amiben akkoriban volt. Mert régen bizony ő volt a kevésbé megfontolt és engem mindenhova rángatott magával. Most én vagyok aki élni szeretne, de van bennem annyi, hogy nem rántom magammal. Mennyivel jobb fej vagyok. És ennek semmi köze ahhoz, hogy nem akarom, hogy lebasszon még ő is... áh semmi.
Sosem szenvedtem hiányt semmiben előtte sem. Persze nem mondom, hogy akkora gazdagságban volt részünk, mint amilyenben most van, de tehetős gyerekek szüleiként az egyetlen gondunk az a figyelem hiány volt. Amit persze most kamatostul meg is kapunk...
Elmondom mi az egyetlen szabály, nem haraphat meg senki. Na igen, mert hát azt Alex zokon venné, a pomméja vagyok amit azt jelenti, hogy csak az veheti a véremet rajta kívül, akinek ő megengedi.
Hirtelen nem tudom mit reagáljak sértett arcára, szóra nyitom a számat aztán becsukom, majd megnyalom kiszáradó ajkaimat. Nem igen mondhatsz olyat egy Obának, hogy nem tehet meg valamit, a saját területén. A döntésem súlya, hogy ide jöttem egy pillanatra rám nehezedik, melyet újabb szavai törnek meg.
Hagyom, hogy magához vonjon, érintése nyomán libabőr fut végig a karomon, s hamarosan a pult és közötte találom magamat. Teste az enyémnek nyomódik és a fülemben hallom saját élénkülő lélegzetvételeim hangját.
- Nem sajátítja ki...- Lehelem, hiszen ha azt tenné akkor nem lennék itt. Az, hogy nem feküdhetek le mással rajta kívül és az, hogy nem akarja, hogy a Neverbe jöjjek azért eléggé más kategória. Alig halható nyögés szakad fel belőlem, ahogyan fogai a bőrömbe mélyednek, ujjaim megszorulnak a pult szélén.
- Azt hiszem ez nem számít...- Suttogom bele a sötétségbe. De mivel alakváltó bizonyára minden szavamat tökéletesen hallja. Aztán kézen fog és visz magával én meg megyek, mert izgalmasnak ígérkezik ez az egész. Szavaira megnyalom az ajkam, nagyon kétlem, hogy Alex azt a privilégiumot, hogy egyszerre kapjon meg minket átadná másnak.
- Valóban szép... De kétlem, hogy Alex átengedné másnak a lehetőséget.- Ahogyan azt is, hogy Xavi betenné ide a lábát. Vannak olyan szórakozások melyek őt nem vonzzák annyira, mint engem. Azt hiszem, hogy szerelmes... Csak nem mondta ki, titkolja és úgy csinál, mintha én akivel egy méhen osztozott hónapokon át erre nem jöttem rá könnyedén. Én szeretem a veszélyt még is az a veszélyesebb amit ő csinál. Legalábbis a lelki egészsége szempontjából mindenképpen.
A testőr aki az imént próbálgatott most rám sem néz. Kedvem támadna elé állni, hozzá simulni a golyóra markolni és megnyalni az ajkát kíváncsian, hogy mennyire kell neki fegyelmeznie magát. Persze a dolog rosszul is elsülhetne...
Megyek az Oba után, az ajtó becsukódik és mintha a kattanás jelezné, hogy nincs vissza út. Egy pillanatig az ajtón tartom a szemeimet, na jó akkor most eldől, hogy mennyire is volt ez jó ötlet.
Ferde mosoly kúszik az ajkaimra és ujjaim végig simítanak a hasfalamon fel a felső vonalába. Majd vissza le, oldalra billentem a csípőmet, ahogyan az elől lévő cipzárhoz nyúlok és elkezdem lassan lehúzni, de csak annyira, hogy felvillanjon a fehérnemű és az anyag ne essen le. Végig simítok az oldalamon felsőmet egy pillanatra felhúzva és láthatóvá téve melltartóba bújtatott melleimet keresztbe rakva a lábaimat fordulok meg és dobom le a felsőt. Hogy aztán hátra nyúlva lassan a hátsó cipzár is útra kelljen, átpillantok a vállam felett , az ajkamat beharapva. Ugyan a szoknya akár le is hullhatna magától, de nem hagyom neki, csak addig húzom, hogy még pont le tudjam némi csípő riszálással tolni. Kihasználom a helyzetet, hogy lassan, ahogyan az anyag csúszik le előre hajoljak, tökéletes rálátást biztosítva formás hátsómra. Kilépek a ruhából és lassan vissza fordulok, mikor már nem marad rajtam semmi csak egy fekete csipkés bugyi és egy ugyan ilyen melltartó. Letolom az egyik pántot a vállamról, és utána a másikat... egy cseppet sem kapkodva el a mozdulatot, elvégre arról volt szó, hogy lassan.
Vissza az elejére Go down
avatar
V. Oba
Amber Hill
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 07.
Age : 29
Tartózkodási hely : St. Louis / NeverLand
Hozzászólások száma : 143
Tollvonásainak száma : 101
Re: Romlottsági szint
2018-02-21, 18:50



Amber & Xylia
Long life... to... the... Queen...




A hiénák veszélyesek, kiszámíthatatlanok és mindenféle mocskos perverz élvezetben benne vannak nyakig. Ez egy pletyka, persze nem alaptalan, egyik sem az, minden szóbeszédben van egy icipici igazság. De mint ahogy általában mindennek, itt is a szövegkörnyezet adná meg a tényleges jelentést.
A hiénák veszélyesek, ha felbosszantják őket, ha meghívás nélkül lépik át területük határát, ha hordájuk bármely tagját atrocitás éri. Kiszámíthatatlanok a harcban, de a szavukat mindig állják. Mindenféle mocskos és perverz élvezetben benne vannak nyakig. Nos hmmm ez pontosan így van.
Az ágy kényelmes, a lány pedig túl szép ahhoz, hogy mindenféle ócska rongyokba rejtse testét. Nem csalódom, annak ellenére, hogy meg voltam győződve nem lesz egyszerű ez az este, meglehetősen kezesbárányként viselkedik.
Talán mégsem egy butuska pomme csupán, lehetséges, hogy nagyon is fel tudja mérni a helyzetét, nagyon is tudja, hogy nem éri meg baszakodni velem, annak ellenére se hogy most kedves és mosolygós vagyok, mert mindez a pillanat töredéke alatt megváltozhat.
Egyik felesleges ruha kerül le a másik után, én pedig kutatón figyelem a mozdulatokat. Hagyom, hogy vetkőzzön, akkor sem állítom meg mikor már a melltartója pántja csúszik le a vállán. Csinálja csak, akarom az egész testét, szégyenlősség nélkül. Újra ajkamhoz emelem az üveget és meghúzom majd felkelek és elé sétálok kezébe nyomva az italt és  magamhoz ölelve kapcsolom ki melltartóját, érzékien belehajolva a nyakába és újra megharapva ez úttal a másik oldalt.
-Ha ez nem számít, akkor minden egyes négyzetcentimétereden megteszem – súgom a bőrére, kezem pedig a hátán siklik lefele a derekán át a fenekére. Ujjaim végig siklanak a bugyi csipkés peremén. A mozdulat lassú ám annál több ígéretet rejt magában. Nyelvem felszánt nyakának ívén, miközben jobbom a mellére markol kendőzetlenül. – Már értem mit imád rajtad az a denevér… -elengedem és ellépek tőle, lassan körbejárva – törékenynek tűnsz, karcsú vagy és mégis tökéletesen illesz bele bármilyen környezetbe. Mondd csak Xylia… -söpröm félre a haját és ujjam végig simít a gerincének ívén, de a bugyinál új fenn megáll. – mit gondolsz a hatalomról? Tűzbe hozza a tested, ha csak elképzeled, hogy valakit irányíthatsz, hogy engedelmesen alád simulhat és pontosan akkor és úgy tesz ahogy neked a legjobb? –nyalom meg a fülét majd elmosolyodom. – Meddig mennél el, hogy megvalósítsad önmagad? Meddig mennél el hogy megszerezd azt, amit akarsz?




_________________


Long life to the Queen

Vissza az elejére Go down
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 83
Tollvonásainak száma : 80
Re: Romlottsági szint
2018-02-27, 00:06




Egy kicsike bizonytalanság azért volt bennem, vagyis van még most is. De egyre kevesebb ahogyan magával ragadnak az események... események? Na nem, inkább maga Amber ragad magával. Van benne valami megfoghatatlan, ami arra készteti az embert, hogy engedelmeskedjen neki. Azt hiszem ezt hívják dominanciának? De mind ez eltörpül amellett, hogy a lénye mérhetetlen vonzást sugároz felém, magam sem tudom meghatározni, talán a hamiskás mosoly ami az ajkain játszik és mutatja, hogy bár most rendes, sőt egyenesen kedves éppen csak addig míg a kedve úgy kívánja. És ez veszélyes, az ember jobb ha kétszer meggondolja, hogy mit tesz vagy mond. Szeretem a veszélyt. Az izgalmas.
Követem a szobába és elkezdek vetkőzni ahogyan kéri, az elején még figyelem, ahogyan iszik és bizony megkívánom tőle a lélek erősítőt. De nem akarok csalódást okozni ami a vetkőzést illeti így igyekszem lassan és szexin végre hajtani a feladatot.
Megállva figyelem, ahogyan közelebb jön, engedelmesen elveszem az üveget és ha már a kezembe került, hát meg is húzom, égeti a torkomat és libabőr fut végig a testemen az ízére, pillanatra meg is remegek, de kizökkent ahogyan magához ránt.
Halk szusszanó sóhaj szerű nyögés hagyja el az ajkaimat, ahogyan fogai ismét belém mélyednek. Ah imádom.
Ujjai a hátamon siklanak jóleső borzongást hagyva maguk után.
- Oh igen, akarom.- Suttogom s hangom alig hallhatóan szeli át a levegőt. Akarom, hogy végig harapdáljon mert minden egyes csípősre jól eső borzongás zongorázik végig a testemen.
Egyik kezem ujjai a combjára siklanak és ruhája csipkés peremén siklanak oda vissza, játszva egyre feljebb kérlelve az anyagot. Oldalra billentem a torkom, hogy jobban hozzá férjen ajkaival. És igen annyi rutinom már nekem is van, hogy tisztában legyek azzal nem kínálgatjuk csak úgy fel a nyakunkat mert ez a megadás jele. De vajon van értelme ezzel foglalkozni egy másik faj vezetőjével szemben? Nem hiszem, mind a ketten pontosan tudjuk, hogy sokkal erősebb nálam. És ha nagyon akarna egyetlen mozdulat elég lenne csupán, hogy elintézzen.
Leejtem a kezemet magam mellé, ahogyan ellép és hagyom, hogy körbe járjon. Tekintetemmel csak hanyagul követem, nem félve vagy pánikszerűen csupán amíg a látóteremben van vagy könnyen elérhető.
Megáll én meg várok, érzem, hogy hajam elkerül, ujjai érzéki árkot szántanak a hátamon, és mikor eltűnnek még mindig bizsergetik a bőröm. Halk nyögés szakad fel belőlem ahogyan a fülemhez ér a nyelve.
- Oh igen, néha. De nem tudom lenne -e elég fantáziám, hogy kilépjek abból ami jól megy. Sosem volt még példa rá, hogy én irányítsak.-Alexel nincs semmi gond olyan szempontból, hogy a szexben az élvezetet szereti, vagyis minket sosem bántott, sőt... de nem, még egyszer sem irányítottam én, meg sem fordult a fejemben.
- Hm itt vagyok, hogy megvalósítsam magam, ez nem elég nagy lépés?- Kérdem és szembe fordulok vele. Közelebb lépek, ujjaim két oldalt felsiklanak a combján lassan felfelé tolva a falatnyi kis ruhát.
- Attól függ, hogy mennyire akarom.- Miközben beszélek közelebb hajolok elhajtva a haját az útból és amennyiben engedi nyelvemet a végig húzom a nyaka kezdetétől a füle tövéig, ott fogaim közé veszem az érzékeny fülcimpát és finoman megharapom. Testem az övének simul, de kettőnk közül csak én vagyok félig meddig meztelen. Ugyanis a bugyim sajnos még rajtam van, és ez a falatnyi anyag is egyre inkább zavar. Ahogyan az is, hogy az Obán olyan sok minden van, ujjaim egyre feljebb és feljebb küzdik az anyagot, hogy megszabadítsák a feleslegtől.
Vissza az elejére Go down
avatar
V. Oba
Amber Hill
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 07.
Age : 29
Tartózkodási hely : St. Louis / NeverLand
Hozzászólások száma : 143
Tollvonásainak száma : 101
Re: Romlottsági szint
2018-03-10, 22:44



Amber & Xylia
Long life... to... the... Queen...




Xylia törékeny, kecses és figyelemre méltó, olyan mint egy jó bor, egy különleges palackban. Egyszeri és megismételhetetlen az első kóstolás, pont mint az első randi. Hiszen az első benyomást csak egyszer teheted, és az emberek 99%a nem ad újabb lehetőséget, ha leszerepelsz, utána már jön a magyarázkodás, a most nem érek rá, a bocsi épp anyuék várnak ebédre, vagy a megkölykezett a katicám és örökbe fogadtam egy vérbálnát, amit gondoznom kell. Xylianak ez a nagy pillanata, a debütálása, és most kell megmutatnia mire képes, hogy a rút kiskacsából lesz e hattyú végül… jó úton halad.
Sosem mardosott az irigység sárga szemű szörnyetege, hisz megkapom mindig ami igazán kell, legyen szó röpke vágyról, vagy hosszabb viszonyról, mindennek és mindenkinek meg van az ára, aki mást állít az egy hazug kis köcsög.
Akar és ennek nem fél hangot adni, sóhajai, apró kis nyögései, testének minden rezdülése az érintésemért esdekel, és ez tetszik. Kár is lenne tagadni, ha irigy nem is, hiú mindenképp vagyok, elismerem. Nekem kínálja torkát és elfogadom, ajkaim rázárulnak, fogaim birtoklóan szorítják húsát míg felnyög, csak akkor eresztem. Imádom a hangját, a sóvárgását, mindet akarom.
-Ohh kedvesem… nem lehet mindig ugyanabban a kifutóban élni, ha biztonsági játékra játszol, szép csendben és unalomban öregedsz meg. –ujjaim a melltartójára fonódnak, végig siklanak peremén, amit tekintetem figyelemmel kísér. – Nézd csak meg magad, eljöttél egy veszélyes helyre, vérengző dögevők közé… - magamhoz vonom és tovább haladnak ujjaim a csat felé – egyedül… - végig simítok a csaton és egy gyors mozdulattal kioldom – és rám bíztad magad… - lassan húzom le róla a fekete anyagot, mintha csak egy törékeny porcelánbabával játszanék. – Te irányítottál, te döntöttél… és most hogy érzed? Maradnál vagy menekülnél?
Ujjaim a mellére siklanak és finoman megszorítom a halmokat, majd előre hajolok és nyelvem kiöltve a két mell között nyalom végig testét felfele, egészen a nyakáig.
-Valóban nagy lépés, ehhez kétség sem fér. – ujjai közé csippentem a finom állat és tartom nézegetve, mintha hibát keresnék benne. – De nekem ez nem elég… - súgom ajkára, majd közelebb húzva magamhoz durván megcsókolom és szabad kezem ujjai a bugyija oldalába marnak és egy rántással letépem róla. Az anyag reccsenve enged és cafatokba hullik a földre, tenyerem a csípőjére simul, majd közelebb lépve tovább halad és fenekébe markolva vonom közelebb.
-És most… mennyire akarod? – suttogom forrón a bőrére.



_________________


Long life to the Queen

Vissza az elejére Go down
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 83
Tollvonásainak száma : 80
Re: Romlottsági szint
2018-03-13, 18:26




Eljöttem és jelenleg egyetlen pillanatát sem bánom. Ez az egész annyira pezsdítő. Igen végre érzem, hogy élek, hogy van valami amiért érdemes kimozdulni. Hiszen a költözéssel igazából úgy érzem semmi jó sem történt velem. Jó persze, nem maradhattunk ott amit megértek. De ez az iskola dögunalom, a testvérem úgy döntött ő is az unalmasok mezejére lép. Nem történik itt semmi. Régen legalább mármint a másik helyen volt kivel eljárni. És itt még ez sincsen meg, muszáj voltam valamivel feldobni a napjaimat. És egyenlőre ez nem bizonyult rossz választásnak.
Nem fogom vissza magamat, nem félek attól, hogy tudja mennyire élvezem egyes mozdulatait. Sokan ott rontják el, hogy nem adnak visszajelzést a partnernek akivel együtt vannak és így az nem tudja, hogy mit élveznek valójában és mit nem. Én most nagyon is akarom az Obát, a beteljesülést, hogy a testemet birtokba vegye. Oh igen, sikerült vágyat ébreszteni bennem. Akarom, hogy húzza kicsit, hagy legyezgesse csak a hiúságát tőlem meg kaphatja a vágyakozó pillantásokat és nyögéseket.
Ahogy most is, mikor fogai a bőrömbe marnak. Imádom a csipetnyi fájdalmat mi az érintett területről lecikázik felpezsdítve a véremet, felnyögök. Mire elereszt, ajkamba harapok és hagyom, hogy kedvére játszadozzon. Imádom, hogy játszadozik és imádom az érzést, hogy ha nem így lenne akkor se tehetnék semmit. Beteg mi? Mindegy akkor is iszonyatosan élvezem most ezt a helyzetet.
-Maradni akarok.- Megszabadulok az anyagtól, szavaimat már közelebb lépve suttogom bele a nyakába megnyalva a kulcscsontját.
A nyelve a melleim között indítja meg útját, és ahogyan eléri a torkomat hátra billentem a fejemet egy hosszú sóhajt hallatva.
Megkérdezném, hogy mit akar. Mit tegyek, de megcsókol, karcolósan és durván és én válaszképpen az ajkai közé nyögök. Az anyag éppen csak egy pillanatig tart ellen a húzásnak piros nyomot hagyva a bőrömön aztán reccsen, szakad a földön végzik. Kezem a csupasz kezeken siklik, a mellein. Megmarkolom a dús halmokat, s időzök míg közelebb nem von magához. Igen akarom, még közelebb szeretném tudni.
- Nagyon!- Lehelem alig hallhatóan és belül azt akarom, hogy játszunk, hogy mutasson valamit amit még esetleg nem láttam. Vagy ha nem is, de váltsa valóra sötét fantáziáim egyikét. Nyilván azért vannak határok amikbe nem mennék bele, de azt mondta, hogy bármire mondhatok nemet, nem lesz bajom. Talán azonban még is meg kéne gondolni, hogy jó ötlet e az Obának nemet mondani bármire is.
Csak én vagyok meztelen, csupasz testem a bőr ruhának nyomódik mely halk nyikorgó hangot ad, ahogyan megmozdulok.
- Nem akarsz levetkőzni?- Beszéd közben nyelvem szájába nyal, fogaim az alsó ajkát harapják, kezem a ruha és a combja találkozásánál játszadozik. Meztelenül akarom látni... ennek hangot is adok.
- Azt akarom, hogy meztelen legyél. - Talán bejön a határozottság, vagy nem... az imént mondta, hogy legyek bátor. Nem igaz?

Vissza az elejére Go down
avatar
V. Oba
Amber Hill
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 07.
Age : 29
Tartózkodási hely : St. Louis / NeverLand
Hozzászólások száma : 143
Tollvonásainak száma : 101
Re: Romlottsági szint
2018-03-22, 12:50



Amber & Xylia
Long life... to... the... Queen...




Maradni akar! Bárhogy is, bármi hatására tette, de kimondta, és ebben semmi erőszak nem volt. Szívem szerint már most a hajába tépve térdeltetném magam elé, hogy a kimondott szavak súlyát ő is érezze. Habár a falak néma őrzői az itt történteknek, semmit nem szabad még egy vendégnek sem félvállról vennie.
A döntés újfent az övé volt, de innentől kezdve már nem ő irányít. Csábít, mi tagadás, nem csak a formás segge ragadja el az érzékeket, keblei hívógatóan simulnának kezeim alá, öle olyan forrón lüktet, hogy szinte már melegem van a közelében. Önuralom kell a kis szukához, és kivételesen a hierarchia szabályok sem játszanak, nincs semmi az esetében, ami visszatarthatna attól, hogy magam alá gyűrjem testét és kedvem leljem minden porcikájában. Nem alfa, még csak nem is kiemelkedő tagja a helyi falkának, megrotnásával nem kell aggódnom, hogy bármelyik falka is felemelné a szavát. No nem mintha az enyéimnek lenne bármilyen beleszólása abba hogy épp kit fogadok az ágyba, de tény hogy egy Ulfric vagy Rex eléggé rombolná az egyeduralkodóról kialakított képemet. Xylia azonban más, ha jól értesültem a denevér hozta magával és amíg itt vannak a lány is itt lesz. Csak egy pomme… nem királynő, a vámpírja által felállított szabályokra meg nagyívben tojok.
Eddig megtartotta a tisztes távolságot, ha volt is benne hezitálás, most már biztosra vehetem hogy eltűnt. Nyelve a számba nyal, ujjai kacéran érintve hívják testem táncba, amit szavaival erősít meg.
-Meztelenül? – kérdezek vissza halkan, szinte csak ajkaira lehelem a szót, hát legyen. Két ujjam közé fogom a dekoltázsomnál lévő cipzárt, és kínzó lassúsággal kezdem lefele húzni, ügyelve hogy ne gátoljam a melleimet markolászó kezeit. A szemek szétugranak, és csupasz fehér bőröm engedik láttatni. Arcát figyelem, olyan közel van, hogy kicsit előre hajolva is meg tudnám nyalni a tarkóját, de ez pont jó így, legyen csak közel, még közelebb. Az anyag sóhajtva enged feszültségéből, és hullik a földre.
Meztelen állok előtte és ujjaim kérdezés nélkül vonják közelebb, hogy hasamon érezzem forró bőrét. Csókolom az ajkát, az állának ívét, húzom magammal az ágy felé, majd megállok és feneke két partja alá markolva emelem fel és késztetem, hogy ölelje a derekam. Arcom a mellei közé nyomom, nyalom és harapdálom, majd fordulok vele és ahogy megérzem térdemnél az ágy szélét, felmászom. Egy pillanatra sem engedem el, nem, most már nincs menekvés. Nekem fogja adni magát, mert kérem, mert követelem.
-Cicus... cicus… kezdek féltékeny lenni a gazdádra, hogy minden nap megkaphat téged – fektetem az ágyra és kezem máris egy kötélért nyúl, hogy csuklójára tekerve rögzítsem – de most elégtételt veszek, az elszalasztott, kihagyott lehetőségekért – csókolok a nyakába és ujjaim végigvezetem másik karján és azt is kikötözöm –minden percért, amit vele töltöttél és nem az én ágyamban – húzom keményebbre a kötelet, hogy feszüljenek a karjai. Ajkam a kulcscsontjára csókol, két kezem a két oldalán siklik lejjebb, keményen hozzányomva ujjaim, hogy érezze a birtoklást minden mozdulatban.
Halk kopogás üti meg a fülem, épp időben. Megnyalom a lány köldöke alatt és elmosolyodom, csak egy pillanat az egész és már az ajtót nyitom és egy fiatal fiú lépked be, kezében alkarnyi széles és hosszú dobozzal. Meztelen testét csak egy lelógó öv takarja, ami lépéseinél hagyja kilibbenni férfiasságát. Csuklóin ezüst színű karperec, arca egyiptomi sminket visel, sötétbarna haja oldalt felnyírva, de felül hosszabbra hagyva, ami most szemébe lóg. Az ágyhoz lép és megáll, gyors pillantást vet Xyliára és nagyon igyekszik úgy tenni, mintha nem érdekelné a lány, pedig a kikötözött meztelen leopárd nagyon is tűzbe hozza.
-Engedd meg, hogy bemutassam neked Adam-et. – sétálok vissza az ágyhoz és feltérdelek rá, hogy a lány lábai között legyek. – Adam rossz fát tett a tűzre és ezért eltiltottam a női test örömeinek élvezésétől. – pillantok a fiúra, aki szégyenkezve hajtja le a fejét és áll tovább. –De úgy gondolom ez kegyetlenség, úgyhogy engedem neki, hogy végignézze mit fogok veled művelni.
Kezem a doboz felé nyúl, mire felhajtja a tetejét és felém tartja. Egy pillanat az egész és kezemben két apró csipesz jelenik meg, végükön ezüstszín csengőcskékkel. Xylia teste fölé tornyosulok és ajkaim közé veszem előbb egyik mellbimbóját, és először finoman kezdem nyalogatni, majd körkörös mozdulatokkal járom körbe nyelvemmel, hogy mikor már kéjes sóhaj hagyja el ajkát fogaim közé csippentve okozzak édes fájdalmat. A bimbó keményen mered előre, ajkamra pedig mosoly szalad.
-Oh igen… ezt akarom… hogy minden idegszáladdal rám feszülj – fogom két ujjam közé a parányi bimbót és ráteszem az egyik csipeszt, majd megpöckölöm, mire édesen csilingel, aztán megismétlem a másik mellével is.
-Most pedig játssz nekem valami szépet… - húzom ajkam gonosz vigyorra és térdhajlatánál fogva húzom fel lábait és hajolok közéjük.



_________________


Long life to the Queen

Vissza az elejére Go down
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 83
Tollvonásainak száma : 80
Re: Romlottsági szint
2018-03-31, 20:34




Érzékim kiélesednek a vágytól és a várakozástól. Meztelenül akarom látni, és nagyon is kíváncsi vagyok, hogy mire képes egy hiéna Oba. A díszletből persze sejthetném, hogy mire vállalkoztam. Más talán egyre bizonytalanabb lenne én azonban egyre izgatottabb vagyok. Nem zavar, hogy játszanak a testemmel amennyiben az számomra is élvezetet jelent és mivel elég sok mindent élvezek így nincsenek félelmeim, hogy ezt is fogom.
- Igen úgy.- Suttogom és pillantásom lefelé siklik, ahogyan érzékelem kezének mozgását. Nézem, ahogyan szépen lassan szétpattannak a szemek és láttatni engedik formás melleit. Éppen csak annyira engedem el az említett kebleket, hogy le tudjon róla hullani az anyag. Önkéntelen nyalom meg ajkaimat a látványra, lélegzetem elakad ahogyan elképzelem, hogy mellbimbói az ajkaim és a nyelvem játékától megkeményednek. Csókja viszonzásra talál, mohón indul táncba vele a nyelvem és ahogyan néha eltérve az ajkaimról az államra vagy a nyakamra siklik úgy billentem oldalra a fejemet nyögve, felkínálva az érzékeny részeket. Gondolkodás nélkül hagyom, hogy megemeljen és lábaimat a dereka köré fonom. Míg nem megérzem az ágyat a hátam alatt.
Felpillantok követve a csuklóm útját, pulzusom egy pillanatra felugrik, ahogyan a kötél érzékeny bőröm köré csavarodik. Ajkaim elnyílnak aztán mosolyra húzódnak és pillantásom ismét megtalálja az obát.
- Nincs rossz dolga az biztos.- Bármikor megkaphat engem vagy Xavit, vagy mind a kettőnket külön vagy egyszerre. Nem azért mert kényszerít hanem mert így természetes és mert Alex mindig rohadt szexi és nem tart neki sokáig, hogy elérje, hogy rohadtul akarjam én is. Beharapom az ajkaimat, szavai egyszerre ijesztőek és borzongatóak. Libabőr fut végig a testemen és pillanatra átfut az agyamon, hogy most meg is járhatom. De ha minden jól megy akkor annak is minden percét élvezni fogom.
A kötél szorosabbra rándul mire felszisszenek, de a pillantásomat képtelen vagyok levenni kezei útjáról, ahogyan a bordáimhoz ér megvonaglok kissé a csiklandós érzéstől. Kopogás. A fejemet a hang irányába kapom. Megvonaglok a nyalintásra, de szemeimet nem veszem le az ajtóról, majd az azon beérkező férfiról, és hirtelen nagyon akarom tudni, hogy mi van a kezében.
Jobban leköt ez, mint sem a kikandikáló férfiassága vagy éppen ő maga. Persze azért érdekel, hogy még is miért jött és kicsoda, de az, hogy mi van kezében jobban.
- Ez nem nagyobb kegyetlenség?- Teszem fel a költői kérdést felvonva szemöldökömet, de közben azt figyelem, ahogyan felnyílik a doboz, de számomra még mindig láthatatlanul marad a tartalma. Aztán amikor megpillantom értetlenül meredek az obára, hogy még is mit akar azokkal kezdeni. Persze ötletem van, de az összes kiszalad a fejemből, az értelmes gondolatokkal együtt, ahogyan ajkai a bimbómra tapadnak. Felnyögök s mellkasomat kidomborítva követelek némán még többet. Nyöszörgésemet sikkantás váltja fel a fogai okozta tompa fájdalomra, bizseregni kezd a bimbóm.
Szavaira kinyílnak a szemeim és engedelmesen ráirányítom a tekintetemet, lélegzetem elakad a látványra, ahogyan a csipesz a bimbómra szorul, felnyögök a fájdalmasan édes érzésre, s pihegve követem végig, amint a másikra is felkerül a kis csengő. Nyögve fut rajtam végig a bizsergés s a perverz kis játékról görcsösen összerándul az ágyékom.
A látvány őrjítő, ahogyan a lábaim közé veti magát, hát még az érzés mikor nyelve megérint odalent, egész testemben rándulok össze, a mellkasom felfelé ível és a kis csengőcskék azonnal megszólalnak. Felnyögök a piszkosul jó érzésre, dalolni könnyű lesz neki, nem zenélni nehezebb lenne.
Vissza az elejére Go down
avatar
V. Oba
Amber Hill
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 07.
Age : 29
Tartózkodási hely : St. Louis / NeverLand
Hozzászólások száma : 143
Tollvonásainak száma : 101
Re: Romlottsági szint
2018-04-04, 10:46



Amber & Xylia
Long life... to... the... Queen...




Minden pillanattal jobban érdekel a lány, minden pillanattal, amiben nem próbál kegyelemért könyörögni, amiben nem a menekülésen töri azt a csinos buksiját. Tagadhatatlan, kedvelem a kemény és akaratos nőket, akiket nem lehet meghajlítani, akik csak a végén törnek. Xylia is ilyen lesz egy napon, talán még királynővé is képes lenne érni. Az út már megfelelő a lába alatt. Tapasztalj, élj, dacolj, harapj, karmolj és ne engedd, hogy irányítsanak.  
Az ellenkezésnek van helye és ideje, de semmiképp nem velem szembe. A finom juta kötelek gondoskodnak róla hogy a törékenynek tűnő leopárd kezecskék pontosan ott maradjanak ahol lenniük kell. Szisszenése csak felkorbácsolják vágyaim, sajnálotos jellemvonás, de bukok minden téren az erőszakra, adni és kapni, venni, lopni, osztogatni kérve és kéretlenül. Mindegy hogy mondjuk, csak folyjon a csapból.
-Az lenne? – hangom kérdő, mint aki tényleg nem tud arról, hogy tette túlmenne azon a bizonyos nevelő szándékú határon. Nem mintha számítana, elvégre itt én szabom a határokat, húzom kisebbre vagy tolom ki őket egészen a végsőkig.
Nyelvem alatt megfeszül teste, ajkain csodás ének szökik ki, ami akaratlanul is elégedett mosolyt csal arcomra. Táncol a kedvemért, táncol mert ez a dolga, apró kis csengői édes hangon énekelnek mellé. Adam feszülten áll, ujjai szorosan tartják a fa dobozkát, talán vésővel lehetne most kiszedni kezei közül. Légzése megemelkedik, képtelen leplezni izgalmát, de nem mozdul, csupán ajkát nyalja meg, ahogy felpillantok, tekintete Xylia melleit fürkészi, majd felém fordul és azonnal lehajtja fejét.
-Ejnye no nem mondtam hogy nem nézheted meg az étlapot – mosolyodom el és két ujjam kérdezés nélkül tűnik el Xyliában, miközben nyelvem tovább járatom csiklóján. Ajkaim közé csippentem az érzékeny pontot és megszívom, ahogy ütközésig tolom ujjaim, majd elengedem és felállva Adamhez lépek.
– De azt sem mondtam, hogy szemet vethetsz az én vacsorámra… szeretnéd érezni az ízét? – nem várom meg a választ elé tartom az ujjaim mik előtte a lányban voltak – Csináld! – a parancsot nem kell megismételnem, nyelvét máris kiölti és engedelmesen nyalja tisztára. –Azt hiszem neki is ízlesz – pillantok a pihegő lányra. Elhúzom ujjaim és lekeverek egy jókora pofont a hímnek, mire az meginog de visszaáll a helyére.
– Ez volt a figyelmeztetés… - Elhebeg egy megértettem úrnőmet, de már cseppet sem érdekel. Figyelmem újra a kikötözött leopárddé. Lassan mászom vissza az ágyra, és fordítva fölé helyezkedem, csupaszságom arca fölé tartva, de ügyelve hogy ne érje el. Ha kell neki, hát küzdjön meg érte. Ajkaim újra szemérmére tapadnak, karjaim a combjait ölelik , teljes testemmel pedig az ágyhoz préselem. Vergődjön csak alattam. Ölem kitartom, hogy a csengőcskék még véletlen se hallgassanak el. Imádom a hangjukat, de nem mozdulnak és ez felbosszant. Elhúzom fejem és aprót sózok a csupasz puncira, majd megnyalom és újra ráütök.
-Nem szólnak a harangok… - morgok hátra. – Adam! – hangom parancsoló, mire a fiú megjelenik velem szembe és letérdel a lány lábai közé, hogy fejünk egy magasságban legyen. Küzd, hogy pillantása az arcomon legyen és véletlen se kövesse el újra a hibát, hogy vágyakozni kezd az után ami az enyém. Felnyitja a dobozkát és egy újabb csengőcskét vesz elő, majd nekem nyújtja. Ujjaim közé fogom a finom kis csiklót és gonoszkás mosollyal rácsíptetem a harmadik csengőcskét is és feltolom magam ajkai fölé.
-Gyerünk cica… mutasd mit tudsz! – pöccintem meg a mellein lévőket, tudván hogy a legkisebb mozdítás is újabb fájdalmat okoz neki. De nem érdekel, azért van itt, hogy a kedvemre legyen, vagy nem? Ahh lehet azért jött hogy én legyek az övére… hát hogyne… a befőtt meg elteszi a nagymamát.


_________________


Long life to the Queen

Vissza az elejére Go down
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 83
Tollvonásainak száma : 80
Re: Romlottsági szint
2018-04-14, 22:44




Én akartam ide jönni. Oh igen, és egy pillanatra se bánom még akkor sem amikor a játszadozás kezd komolyabbra válni. Mert a vágy az újra és a kíváncsiság nagyobb. Költői kérdésre csak biccentek. Az lenne. De nem az én dolgom, más falka ügyeibe vendégként még úgy sem illik beleszólni. Az meg, hogy néz közben nem igazán érdekel, nem vagyok egy kicsit sem szégyenlős, vicces is lenne, hogyha az lennék Alex mellett. Nyelve játszadozására önkéntelenül rándul meg a mellkasom, nyögök fel egy cseppet se fogva vissza magamat és élvezettel tolom ágyékom ajkainak. S ahogyan ujjait teljesen belém tolja sikkantás szakad fel belőlem, szavainak értelmét abban a pillanatba fel sem tudom fogni, hiszen testem bizsergése, a vérem hangos lüktetése egy pillanatra miden zajt elfed. Nyöszörögve vergődök, s a kötelek a csiklómba vájnak, ahogyan mocorgok, ujjaimat a masszív anyagra fonom mikor Amber feláll. Lábaim automatikusan össze zárulnak némi enyhülést várva az erőtlen érintkezéstől.
Zihálva nézem a jelenetet, ajkaimat megnyalva képzelem el, hogy ujjait én magam nyalom tisztára, de nem lennék olyan jó, mint a hiéna, fogaim rászorulnának a finom ujjbegyekre. A párnára hanyatlik a fejem a pofonra, na nem azért meg sajnálnám a másikat hanem mert a lábaim között lüktető csiklóm piszkosul enyhülésre vágyik.
Felém mászik, megnyalom a szám várva, hogy leengedje magát, de nem teszi, helyette csípőm az ágynak szegeződik, engedelmesen nyitom újra szét a lábaim, hogy hozzám férjen, felemelem a fejemet, a kötelekbe kapaszkodva, a hasizmommal megemelve magamat próbálom elérni. Éppen, hogy csak nyelvem hegye érinti a kívánatos ölet, de az erőlködéstől megfeszül a felső testem és csak alsó részeim vonaglanak kielégülésre vágyva.
Míg nem csapására megrándulva hanyatlok vissza az ágyra sikítást hallatva a meglepő és hirtelen fájdalomra. Ahogyan hátam teljesen a matrachoz ér a csengőcskék ismét megszólalnak. Ismét nyalás, nyögve rándulok, hogy aztán felnyüszítsek az újabb csípős érzésre, az imént még néma harangocskák most ismét dalolnak, ahogyan a mellkasom rándul.
- Sajnálom!- Nyüsszentem, ahogyan megérzem az újabb csipeszt, testem megfeszül egy pillanatra egyrészt a várakozástól, a kíváncsiságtól, hogy milyen érzés lesz, másrészről egy enyhe félelemtől hogy mennyire fog fájni.
Felül az ajkaimhoz én meg szinte meg sem várva az utasítást nyelvemmel a csiklójára vetem magamat. A pöccintésre fájdalommal teli vágyakozással nyögök a lábai közé. Mellkasom mozdul és süllyed egyrészt az igyekezettől, másrészről meg attól, ahogyan a levegőt kapkodom és a kis harangok folyamatosan játszadozva dalolásznak. Csípőmet az ágyhoz tapasztom, hogy a csiklómon lévő csengőt nyugton tartsam, míg a melleimen lévők folyamatos mozgása enyhe zsibbadó fájdalomlöketekkel tornázza a fel az izgalmat.
Ujjaim a kötélbe vájnak, ahogyan azzal is húzom felfelé magamat, közelebb az Obához, hogy minél jobban hozzá férjek, hogy a csiklóját járatom körül a nyelvemmel, hol a résén nyalok végig. Igyekezve a kedvére tenni, minél jobban zenéltetni a melleimre csíptetett kis eszközöket és minél élvezetesebbé tenni számára a nyelvem munkáját, ha már az ujjaim nem tudnak becsatlakozni a folyamatba.*

Vissza az elejére Go down
avatar
V. Oba
Amber Hill
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 07.
Age : 29
Tartózkodási hely : St. Louis / NeverLand
Hozzászólások száma : 143
Tollvonásainak száma : 101
Re: Romlottsági szint
2018-06-02, 19:30



Amber & Xylia
Long life... to... the... Queen...




Sajnálja… ohh ha egy kezemen meg tudnám számolni hányszor hallottam ezt, de a falkám összes ujjacskája kevés lenne. Van, aki sajnálja, hogy csúnyát mondott, van aki sajnálja hogy betette a lábát Sohaországba, van aki azt sajnálja hogy megfordult a fejében az elutasításom, van aki azt… hogy megszületett…
Xylia is sajnálja, talán csak azt, hogy nem igyekezett eléggé kedvemre lennie, de mindenki megérdemel egy második esélyt. Ő is megkapja és úgy fest ez úttal nem rest élni vele. Nyelve vad táncba kezd csiklómon, mellein apró csengők édes zenét játszanak, halk nyögése néha kiszakad ajkai közül, ahogy erőlködve próbál megemelkedni, hogy elérjen. Azonban feltűnik, hogy valami hiányzik. A szimfónia nem tökéletes, egy szólam kimarad a játékból.
-Adam! – pillantok a még mindig térdelő fiúra, aki készségesen vesz elő a dobozból egy vibrátort és a lányka hüvelyéhez helyezi, de nem mozdul. – Ugyan kérlek… hát egy vendéggel nem bánhatsz ilyen szárazon… - bár tudom, hogy nem az, édes íze még mindig a számban tombol, de ez az édes kínzás nem csak a leopárdnak szól. – Előbb nyald ki! – Megkérdezni Xyliát hogy akarja e? Nem érdekel, azt akarom, hogy minden csengőcske szóljon. Adam nem rest, azonnal kiölti nyelvét és belenyal a mézédes kehelybe. Először csak kutakodó lassúsággal, majd egyre mohóbban, mégis ügyelve hogy sehol máshol ne érjen hozzá. Nyelve körbe táncolja az apró csipesz hegyes fogait, mik a csiklót tartják fogva, s ezzel egy időben a vibrátor is lassan beljebb csusszan.
Szeretem testének táncát, ahogy köteleit megfeszíti, ahogy küzd és mégis átadja magát. Adam heveseben mozdítja ki és be a kis játékszert, és a reakció is intenzívebbé válik, beleértve a nyelvét is. Vannak, akik szétcsúsznak a kényeztetés hatására, akik önző módon csak a saját örömükre képesek figyelni, és vannak, akik tökéletes tükrök, minél többet kapnak, annál mohóbban viszonozzák . Nem leszek rest, hogy kiderítsem a lányka melyik csoportba tartozik.
Felemelem csípőm és hátrálok kicsit, hogy lehajolva hosszan megcsókolhassam, érezve nyelvén saját ízemet, miközben Adam egy pillanatra sem áll meg.
-Sikíts csak kedveském… senki nem fogja szemedre vetni, hogy élvezed. – azzal ráfogok az egyik mellbimbót szorító csengőcskére, és lassan húzni kezdem lefele. Az apró fogak beletépnek a finom bőrbe és felhasítják, ahogy gyengéden letépem a bimbóról. A vércseppek kiserkennek és lassan gyűlni kezdenek, de nincs idejük lefolyni, mert már ajkaim körbe is ölelik és lassú lefetyelő mozdulattal nyalom meg nyelvem hegyével.
-Hallani akarom hogy még…



_________________


Long life to the Queen

Vissza az elejére Go down
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 83
Tollvonásainak száma : 80
Re: Romlottsági szint
2018-06-07, 20:06




Nyöszörgő , zsibbasztó mámorban fekszem és mindent megteszek azért, hogy teljesítsem az akaratát. Érzem melleim zsibbasztó lüktetését a csipeszek alatt, csuklómba bele vájnak a kötelek, ahogyan feljebb húzom magamat, hogy elérjem. A hasizmom már zsibbad a megerőltetéstől, görcsösen feszül, ahogyan tartom magamat, de nem engedem le a fejem. Nyelvem kitartóan játszik a nehezen elérhető csiklón és környékén.
Felnyüsszenek, ahogyan a rezgő valami a bejáratomhoz ér, alig hallok a vérem dübörgésétől, nyelvem tovább játszadozik miközben próbálok figyelni a lábaim között történő eseményekre.
Az idegen nyelv első érintésére csípőm azonnal megrándul megszólaltatva a harmadik csengőt is, enyhe fájdalom szikrákat indítva el bennem, melyek azonnal gyönyörbe csapnak át, ahogyan a kutakodó nyelv tovább támad.  S ezen ördögi kettősben vergődök hangosan nyöszörögve, miközben próbálok levegőt is venni és eleget tenni a parancsnak is.
Hangos sikkantással élvezem, ahogyan beljebb csusszan a vibrátor és ahogyan a köd lassan ellepi az elmém és semmi más nem marad csak a gyönyör felé vezető út, úgy nyalom egyre szorgalmasabban a felettem támaszkodó Obát. Ha a kezem szabadok lennének közelebb vonnám, hogy arcomra üljön, de nem tudom így csak szenvedve , reszketve tartom magamat.
S mikor már nem bírom fejem vissza hanyatlik egy pillanatra a párnára, hogy hasizmomat kicsit lelazítsam, hogy aztán újra felemelkedjem amennyire csak tudok elérve az édes puncit. Akkor lazítok csak ismét mikor elhúzódik és így már lehetetlen a távolságot behozni mi köztünk van. Hogy aztán ajkait faljam ugyan akkora mohósággal, eddig sem voltam halk, de ahogyan a csipeszt meghúzza önkéntelenül is felsikítok a zsibbasztó fájdalom és a gyönyör keverékétől, hiszen a lábaim között ügyködő hiéna töretlenül ostromol a nyelvével. Figyelem, ahogyan lenyalja a kiserkenő vért és azonnal eszembe jut, hogy elmondtam a vérem nem veheti senki. Talán... talán ez még belefér. Talán ezért Alex nem fog kiakadni, persze nem is kell tudnia róla és jó lenne ha senki se kötné az orrára. Persze ha sok nyomot hagy a testemen akkor sajnos nem sok esélye lesz annak, hogy elejét vegyem a kérdezősködésnek. Össze szorítom az ajkaimat egy pillanatra, míg kibírom kapkodó levegővétel nélkül. Nem mondhatom neki, hogy még, hogy még vegye a vérem... nem lehet. Azt azért nem... Kétségbeesett pillantásom elárulhatja számára, hogy még is min dilemmázok...
Vissza az elejére Go down
avatar
V. Oba
Amber Hill
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 07.
Age : 29
Tartózkodási hely : St. Louis / NeverLand
Hozzászólások száma : 143
Tollvonásainak száma : 101
Re: Romlottsági szint
2018-06-19, 10:16



Amber & Xylia
Long life... to... the... Queen...




Azt mondják a szopás süketít, lehet… bár jelen esetben nem hiszem hogy ez fenn áll. Xylia esetében most semmiképp. Mégis valami megmagyarázhatatlan oknál fogva nem reagál a félbehagyott mondatomra. Nem üvölt zene, Adam sem nyüszít a kínok alatt, és a csengők sem szólnak olyan hangosan hogy a város másik végén is hallani lehessen. Akkor mért is nem válaszol? Mért nem mondja hogy még? Mért nem nyitja ki azt a csodás pici száját és esdeklik folytatásért? Felbosszant, nem kicsit, ellenben kibaszottul.
Egy másodpercre elfilózom a gondolaton hogy magára hagyom és az a hím megy át rajta amelyik épp megkívánja, mert az engedetlen szukáknak nem jár királynői bánásmód, de aztán csak figyelembe veszem hogy a lány pomme, és habár ez a rang a vámpírok közötti baromság, mégsem tehetem csak úgy meg hogy kárt okozok a gazdikájának. Kell a francnak hogy a következő éjjel megjelenjen itt valamelyik denevér kártérítésért.
Szúrós pillantást vetek rá és elhúzódom, intésemre Adam is abbahagyja a nyalást és kihúzza belőle a vibrátort.
-Azt hittem a kedvemre akarsz lenni Xylia… de most megbántasz a hallgatásoddal. Azt hiszem megbeszéltük, hogy Sohaország falai között marad, ami itt történik. Nincs okod félni tőlem, sem a meggondolatlanságoktól. Csak azt tudja meg a gazdád amit te elmondasz neki. A játékszerek amiket rajtad használok nem ezüst, mire innét kikerülsz nyoma sem lesz. De ha te így állsz hozzá, hát legyen. - Felkelek és lemászok az ágyról hogy a fotelba ülve figyeljem a lány reakcióját, miközben Adam egy kést húz elő az ágy matraca alól és Xylia fölé mászik, lassan aljas hiéna vigyorral. A penge lapját végigvonja a lány oldalán, fenyegető lassúsággal, miközben csípőjére ülve hozzá dörgölőzik, had érezze a kis leopárd milyen lenne ha levenném róla a kezem. Adam ajka elsiklik a lány melle felett és belenyihog a nyakába majd egy mozdulattal elvágja előbb az egyik majd a másik kötelet, és leszállva róla mellém sétál.
-Nos ha úgy érzed hogy nem vagy partner a játékokban… szabadon elmehetsz… - közlöm hidegen. - A vendégem vagy bármit kérhetsz a pultnál is, maradhatsz ameddig úgy akarod… ha problémád van jelezheted bármelyik hiénának és intézkednek.
Hogy várom e hogy kilépjen az ajtón? Nem. Ennél többet nézek ki belőle, de tévedni emberi dolog… meg isteni érzés… a kérdés már csak az most tévedek e?



_________________


Long life to the Queen

Vissza az elejére Go down
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 83
Tollvonásainak száma : 80
Re: Romlottsági szint
2018-07-24, 22:07




Nem merem kimondani. Ott van bennem a gát meg a tisztelet Alex iránt. Nem kérhetek valakit arra, hogy még sebezzen meg és igyon a véremből. Vagy még is? Ez csak a vámpírokra vonatkozik? Vagy mindenki másra is? Nem vagyok eléggé tisztában a szabályokkal és megijeszt a tudat a lehetősége annak,hogy kirakja a szűrömet ha megtudja. Márpedig ha nagyon akarja meg fogja. Persze még van egy hangyapöcsnyi esélyem arra, hogy nem tudja meg, hogy itt voltam, de valahogy nagyon kétlem.
Halkan felnyögök, ahogyan minden egyszerre szűnik meg, a nyelv érintése a vibrátor búgása.
- Meg amit esetleg kinéz a fejemből.- Velem még sosem csinálta, de láttam már ilyet és, hogy őszinte legyek nem hiszem, hogy jó lenne, hogyha így derülnének ki a dolgok. Pillantásommal követem, ahogyan az Oba leül és csak akkor veszem le róla a tekintetemet amikor előkerül a kés. Pupilláim kitágulnak, s Adam kegyetlen arcára nézek. A penge lapja hidegen érinti a bőrömet és bennem reked a levegő, ahogyan próbálok bele lapulni az ágyba. A pulzusom azonnal újra ezerre ugrik és a fülem hangos dobogásától szinte nem is hallok semmit. A vihogást is csak egy fátyolos ködön keresztül. Szusszanva szakad fel belőlem a lélegzet, ahogyan elvágja a kötelet, önkéntelen nyúlok a kezeimhez, hogy megdörzsöljem azokat. S hirtelen fogalmam sincsen, hogy mi tévő legyek, még bennem van a félsz Adam miatt meg amiatt, hogy olyat találok mondani amivel végleg kihúzom a gyufát Alexnél.
Ugyan akkor a lábam köze lüktet még mindig a csengők fogai érzékeny bőrömbe marnak és az érzés nem rossz, nem hiszem, hogy el tudnám engedni a mai estét és szégyen szemre haza kullognék. Egészen más lelki állapotba sikerült kerülnöm ez alatt a pár perc alatt, pillantásomat Amberre szegezem. Feltérdelek és lassan lemászok az ágyról a lábaim között csilingelő csengők nem teszik lehetővé, hogy olyan kecsesen térdeljek az oba elé, mint szeretnék. Letérdelek, térdeimet szétnyitom, hogy kényelmesebb legyen és így ülök le a sarkamra. Szempilláim alól pillantok fel rá.
- Sajnálom!- Hangomba dorombolás vegyül, ha valamit jól csinálok hát az a bocsánat kérés. Feltérdelek és két tenyeremet a térdére helyezem, felemelkedek a sarkamról és ajkaimat a combjára helyezem és felfelé indulva, a nyelvemet kidugva egy vonalat nyalok a lábai közé.
- Folytassuk... még...akarom...-Mormogom a másik lábára és amennyiben szétnyitja a lábait, nyelvem utat talál a csiklójához. Először puhatolózva nyalom végig a lábai közét, majd ha engedi egyre lelkesebben befúrom arcom a két combja közé és nyelvemet a puncijába nyomom, hogy aztán vissza térjek felülre és újra végig nyaljam.
Vissza az elejére Go down
avatar
V. Oba
Amber Hill
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 07.
Age : 29
Tartózkodási hely : St. Louis / NeverLand
Hozzászólások száma : 143
Tollvonásainak száma : 101
Re: Romlottsági szint
2018-08-26, 10:15



Amber & Xylia
Long life... to... the... Queen...




Az ember hajlamos a döntéseiért járó felelősséget másokra hárítani. Az alakváltók többsége pedig tudjuk, hogy emberként kezdi életét. Persze a félelem nagy úr, értem én, hogy egy rossz döntés olykor sorsokat is befolyásolhat, azonban aki nem mer kockáztatni hogyan is nyerhetne bármit?
Xylia hezitál, nekem pedig elegem lesz. Ha nem tudja mit akar, ha nem meri elém tárni, ugyan miért jött el? Elengedem a fülem mellett aggályát. A vámpírok beletúrnak az agyunkba, ha akarjuk, ha nem, ez egy olyan dolog ami ellen még én sem tehetek semmit. De ez az életünk azon része, amit vagy megoldunk magunknak, vagy beletörődünk, hogy vadak létére nem mi vagyunk a tápláléklánc csúcsa.
Szíve őrült tempót diktál, Adam rendesen ráijeszt a kis játszadozásával, és élvezem, hogy végre minden úgy történik, ahogy elvárom. Érezze a kislány, hogy mit veszít, ha most elmegy, hogy mitől óvtam meg jelenlétemmel. Adam felsorakozik mögöttem, és együtt figyeljük, ahogy a kis leopárd négykézlábra tornássza magát és cseppet sem kecses, ám annál törekvőbb lépésekkel közelít. Talán csak ösztönös a póz amibe elém térdel, talán tanult, s ha így van jár egy pirospont annak a denevérnek amelyik neveli. Ahh sajnálja, egyem meg de édes, ha pasiból lennék lehet már állna a farkam hogy gyere babám megbocsátok, de nincs ilyen mázlija, nekem ennyi koránt sem elég ahhoz hogy folytatni akarjam a kis játszadozásom. Fejem uralkodó módon emelem feljebb és onnét nézek le rá. Mutasd mennyire kiscica…
Mindig ez van a nevelt állatokkal. Egyből jönnek, bújnak és azt gondolják hogy a dolgokat ilyen egyszerűen el lehet intézni SohaOrszágban is, de hagyom. Hagyom neki, hogy nyelvével érintsen, sőt segítem, széttárva combjaim. Folytatni akarja, most kellene meglepődnöm. Nem, igazából már akkor tudtam mikor nem szaladt ki az ajtón, nem üdvözölte a szabadságot, hanem csalódottan mászott le az ágyról. Elég egy pillantás Adamre, és már indul is meg, elkapva a lányka csuklóit és egy gyors mozdulattal ezüst bilincset csettint rá. Igen… a kedvességem csak egyszer lehet élvezni, utána másképp játszom. A hiénám ujjai belemarnak Xylia hajába és még közelebb tolja ölemhez, hogy eszébe se jusson egy pillanatra se, hogy elhúzza fejét és abbahagyja a dolgát. Szabad kezének két ujját végig futtatja a gerincén, lábaival szélesebb terpeszbe kényszeríti a kis leopárdot, és az ujjacskák már el is tűnnek benne, amit ütemes mozgás követ, nem sok, csupán épp annyira hogy megvesszen a kislány az érzéstől, majd csillogó nedveit a fenekére keni, egyúttal jelezve nekem hogy bármire készen áll, legalábbis a mi olvasatunkban. Látom a fiamon hogy majd megveszik a gondolatért, hogy rongyosra kúrja a kislányt, de ez nem az ő pillanata, nem itt és nem most. A leopárd hajába marva tépi le ölemről és löki a szőnyegre, majd hozzám lépve egy cseppet sem aprócska de még vállalható méretű felcsatolhatót helyez elém, majd gondosan rögzítve meghúzza a szíjakat hogy fenn maradjanak. Szép kis fekete darab, tökéletesen látszódnak rajta a 3 centikre elhelyezett ezüst csíkok, amik tényleg ezüstök. Aljas vigyorral térdelek le Xylia mögé és figyelem.
-Kússz szépen ide és mutasd meg mit tudsz…




_________________


Long life to the Queen

Vissza az elejére Go down
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 83
Tollvonásainak száma : 80
Re: Romlottsági szint
2018-09-02, 17:45




Elbizonytalanodásomat sokkal inkább zokon vette, mint ahogyan gondoltam, hogy fogja. Mert hát még is csak pomme vagyok, egyetlen szabály van, hogy nem ihatja senki más a véremet. Nem vagyok benne biztos, hogy az nem számít ha vérállat csinálja, de abban sem, hogy igen. Éppen ennek köszönhető, hogy habozok. Amire ő meg azonnal megsértődik. Nem lehet egyszerű hiénának lenni, nagy valószínűséggel én az állandó büntetések tárgya lennék itt.
Hát kénytelen vagyok oda menni és puncsolni, ha csak nem szándékozom haza menni. Márpedig azt nem, ha már eljöttem ide, hogy tapasztaljak valami újat akkor nem fogok szégyen-szemre haza kullogni, mint egy kidobott macska.
Hát fölállok az ágyról, csilingeltetve a rajtam maradt csengőcskéket, és elé térdelek. Bocsánatot kérek, de láthatóan nem hatja meg. Ölem várakozóan megrándul a csipesz alatt, s megnyalom az ajkaimat mielőtt közelebb hajolnék, hogy nyelvemmel engeszteljem.
Nem is érzékelem, ahogyan a másik hiéna mozdul, éppen ezért meglep mikor elkapja a kezemet. Testem össze rándul, s ahogyan a bilincs rácsattan, Amber lábai közé sikítok az égető érzésre. Elhúzódnék, hogy megpróbáljak megszabadulni a bilincstől, de a hiéna erős ujjai a tincseimnél fogva a helyemen tartanak.  Nyelvem végig simít Amber csiklóján, miközben szemeimbe könnyek szöknek a fájdalomtól. Megrándul a testem, ahogyan megérzem az ujjak simítását a gerincemen, figyelmem követi ujjainak vonalát. Felnyögök, ahogyan belém hatol és hirtelen nem tudom eldönteni, hogy a bennem mozgó ujjakra vagy éppen a kezemet égető bilincsre koncentrálok jobban, melyeket elemelem a hátamtól, hogy ha nem muszáj máshol ne érjen a bőrömhöz. Ujjainkat nedves érintése a fenekemen jóleső borzongást váltana ki belőlem, ha éppen nem folynának a könnyeim a fájdalomtól. De nem, nem fogok azért könyörögni, hogy vegye le, pedig érzésre a húsomig leégette már a bőrömet...
Meglepetésszerűen ér a lökés éppen azért nem tudok figyelni rá, hogy a bilincs máshol ne érjen a bőrömhöz, ahogyan a hátamnak nyomódik hangosan felszisszenek és gyorsan feltérdelek megint hátul eltartva a testem többi részétől, figyelem a jelenetet.
Tekintetemmel követem Amber mozgását és csak remélni tudom, hogy azoknak a csíkoknak csak a színe ezüst.
A térdeimen hátrálok közelebb, ezúttal nem habozok, habár van bennem egy kurva nagy adag félelem és kétség afelől, hogy mi vár rám. Szívem szerint vergődve könyörögnék, hogy csak szedje le ezt a szart... Amikor úgy érzem, hogy már eléggé közel vagyok lehajolok, hogy bármennyire is próbálok normálisan érkezni, mivel nincs kezem nem bírom magam kitámasztani hát vállal majd arccal érkezek a földön a felső testemmel. Még közelebb csúszok, nekem a felcsatolható felé tolva. Ahogyan sikerül a hegyét a résemhez érintenem rátolom magamat. Zárt szájjal sikítok fel a bensőmet égető fájdalomra, hát nem csaltak a szemeim. Nincs mibe karmolnom, körmeim a levegőbe vájnak, kezem vissza esik a hátamra, hogy onnan hirtelen el is kapjam, két maró érzés elég pont, nem kell még egy harmadik. Reflexszerűen rándulok előre, hogy megszabaduljak a fájdalomtól, már ha engedi, ha nem állít meg benne. Könnyek patakzanak végig az arcomon.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Hello Darling, Please call me
Re: Romlottsági szint


Vissza az elejére Go down
 
Romlottsági szint
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: St. Louis - Játéktér :: A városon belül :: Külváros :: NeverLand-
Ugrás: