HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


Today at 17:29
Narui Kazuya
tollából született
Today at 14:56
Narui Kazuya
tollából született
Today at 13:47
Maximilian Lassen
tollából született
Today at 12:08
Narui Kazuya
tollából született
Today at 11:09
William Carxon
tollából született
Yesterday at 07:08
Alexander
tollából született
2018-12-15, 20:33
Caius Rhegal
tollából született
2018-12-15, 12:10
Genevie Bertrand
tollából született
2018-12-14, 22:39
Cain Nowik
tollából született
2018-12-14, 20:21
Cain Nowik
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 

 Megjöttem! Pandi & Dylan

 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Vadász
Dylan H. Lee
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 14.
Hozzászólások száma : 11
Tollvonásainak száma : 9
Megjöttem! Pandi & Dylan
2018-01-27, 17:25


Végre itthon. Már egy ideje tudtam, hogy Dora haza költözött. De nem így terveztem a találkozást. Kell a szünet, egy kis nyugalom. Talán maradok is pár hónapot. Ha kedvem lesz, itt is találok munkát. Egy telefon elég volt a címért, s most itt állok az ajtó előtt. Már vagy öt kemény perce. Egy nesz sem hallatszik bentről, pedig a nap nemsoká lenyugszik. Az eset óta kényelmetlenül érzem magam az éj közeledtével. Elhesegetem a gondolatot, rápróbálok a kilincsre, majd mikor nem enged kopogok egyet.

Kettőt, hármat. Semmi. Óvatosan leemelem magamról az utazót, majd a padlóra dobom. A balom még mindig föl van fáslizva, platinasín és csavarok tartják egyben az alkarom, még egy hét és kontroll. Ha szerencsém van nem kell rehab és használható lesz. Újra, normálisan. Lehajolok a táskámhoz és előkotrom az álkulcsokat. Ballal tartom, jobbal meg piszkálom a zárat, pár perc végigdörmögött anyázás után kattan is a zár. Gyorsan becuccolok, nehogy valakinek feltűnjek a végén.

Az ajtót becsukva végigsétálok a kis lakáson. Kis alighasznált konyha, egybenyitva a nappalival. Oldalt meg egy lépcső vezet a félemeletre... Lámpát kapcsolok a nappaliban, ledobom a táskát, óvatosan lehámozom magamról a kabátot és az is az utazóra kerül. Most veszem csak észre hogy összejkárkáltam a fél lakást. Megszabadulok a bakancstól, és átkutatom a kócerájt tisztítószerek meg felmosó után.

Miután felsúrollom a nyomokat a nappaliban rendezkedem be. Ellenőrzöm hogy megvan-e minden. Kipakolom, ellenőrzöm a késeket, ide nem kell a harci dísz, leveszem a fegyvertokot is, a nagyobb játékszerek úgyis a Jeep-ben vannak elzárva.

A nap már átbukott a horizonton, mire végzek a hűtő átvizsgálásával. Nem a kedvencem, de azért elmegy. Mondjuk a gyerekadagból legalább kiderül, hogy csak magára főz. Meg a szekrényekben sincs férfiruha. Ez is megnyugtat valamennyire. Megmikrózom a csirkét a rizzsel, fintorogva szisszentek egy langyos sört a táskámból, miután a többit bepakoltam a hűtőbe, és ledöglök a kanapén valami lövöldözős film elé.

Majdnem tíz órát vezettem ma, egyre fáradtabban váltogatom a csatornákat, és még mindig semmi. Már a negyedik sör végénél tartok, lassan lötyög a nedű a doboz alján, ahogy valami agyonzselézett hajú majom épp lesmárol egy szőke picsát a képernyőn. A szemeim végleg lecsukódtam, a sörösdoboz halkan puffant a szőnyegen. Boldogan, s halálos nyugalomban adtam át magam az álomnak....
Vissza az elejére Go down
avatar
II. Puma
Pandora A. Lee
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 02.
Hozzászólások száma : 32
Tollvonásainak száma : 30
Re: Megjöttem! Pandi & Dylan
2018-01-28, 20:01




Merőben új ez az egész életstílus, mármint nem csak Amy miatt, hanem amúgy is. Talán ha tehetném, többé el se hagynám a Cirkusz alagsorát. Ott legalább már megszoktam a nyüzsgő illatokat, szagokat és a furcsán ugrándozó energiákat is. Amy azt ígérte nem lesz bajom, lehet naiv vagyok, de én hiszek neki. Eddig tényleg nem is történt semmi ilyesmi, mármint semmi olyan amitől azt hinném, hogy veszélyben vagyok, hogy bántani akarnak vagy valami ilyesmi. Az utcára lépve azonban annyi illat, szag és egyéb kavalkád csap meg, hogy pár pillanatig csak döbbenten pislogok. A megegyezés szerint Amynek akkor van rám szüksége, amikor felébred. Előtte és utána szabadon mehetek mindenfelé. Mintha lenne egy rövid, de izgató munkám. Hát igen, azt nem mondta senki, hogy a vámpírharapás ilyen hmm, intenzív. Mélyeket lélegzek, de eleinte inkább megtámaszkodom az épület oldalánál. Megzavar az intenzitás. Mit is mondott erről Roxanne? Hogy próbáljak meg elvonatkoztatni. Ez a világ is ugyanaz a világ, csak színesebb lett. Ettől függetlenül zsebkendőért nyúlok. A táskám, rajta lévő illata megnyugtat egy kicsit. Azt hiszem jobb lesz ha hazamegyek a lakásomba. Van ott pár dolog, amire szükségem lenne.
Kocsiba ülök és mindjárt jobb az egész, huh. Azt senki nem mondta, hogy alakváltónak lenni finoman szólva sem egyszerű. Sőt Roxanne végig nagyon pozitív volt az egésszel kapcsolatban. Azt mondja, hogy élete legjobb történése, hogy pumává vált. Én még eddig csupa fura oldalát tapasztaltam csak meg. És ez meglehetősen nehéz. Egyedül főleg. És még Cai...miért hiszem, hogy le fogja harapni a fejem ha ez kiderül? Mindegy, hisz ez már így alakult. Nem igazán lehet rajta változtatni. Ő pedig nincs is kint. Amíg pedig ez így van, addig nem kell azzal foglalkoznom, hogy mi lesz ha kiderül. Lehet nem is fogja soha megtudni. Nem elképzelhetetlen. Végül is, akármerről nézem, szakított velem lassan egy évvel ezelőtt. Mégis miért érdekelné, mi lettem? Hmm, ugyanaz mint ő. Oké ez némileg bonyolíthatja majd. Már ha sor kerül arra a találkozóra.
Az épület előtt leállítom a kocsit és kiszállok. Ah, otthon édes otthon. Azért mégiscsak az az ágy a legjobb amit magam választottam és amibe úgy szeretek aludni. Fellépdelek a lépcsőkön, de az igazat megmondva, különös, semmi enyhe sajgás a lábaimban. Már nem. Mintha meg se kottyanna már olyasmi, hogy gyaloglás. Futás. Vagy nem csinálom eleget, vagy nem elég jól. De lehet az alakváltó lét teszi. Mondjuk a megnövekedett erőnlétem észrevettem. Kicsit egyszerűbb pakolni, sőt egyébként a szobát is nevetve át tudnám rendezni. Ha akarnám. De szeretem a lakásomat. Én rendeztem be. Én álmodtam meg. A fülemet azonban megüti a zaj. Talán emberként meg sem hallanám. Ez..határozottan TV. Akkorát dobban a szívem, hogy kis híján szerintem a bordák börtönét is áttöri. Csak..nem? Nem, az nem lehet. Összesen két személyt ismerek, akik elég bátrak és pofátlanok ahhoz, hogy betörjenek a lakásomra ha én nem vagyok itthon. Az egyik Caius, a másik pedig..Dylan.
Benyitok és minő meglepő de enged is a zár simán. Hát ez nagyszerű! Belépve csirke illata fogad. Vagyis azé, amit főztem a minap. Sok benne a fehérje. És valami kesernyés szag. Sör, igen. Csak már az ajtóból is meg tudnám mondani, hogy milyen típusú. Lerakom a táskám és a kanapéhoz sétálok, ahol meglepő vagy épp nem annyira meglepő módon, a bátyám alszik valami gyilkolós film előtt. Elmosolyodom és odaülök mellé, vállára hajtva a fejemet.
- Nem mondták még, hogy ha valaki nincs otthon akkor gyere vissza később, ne betörj? - felnevetek és megölelem - Istenem, Dylan! - nézek le a törött karjára - Mi történt veled? Mit keresel itt? Egyáltalán mikor jöttél vissza? Hallod egyáltalán amit mondok?!!! - rázom meg, talán a kelleténél kicsit jobban. Úristen, régen nem láttam a testvéremet. Ráadásul Dy...vadász. Már jó ideje az. És én meg..az amire vadászni szokott ha a helyzet úgy hozza. Igyekszem, hogy ez ne üljön ki az arcomra. Nagyon igyekszem. Látszódhat a meglepettség, azzal semmi baj nincs.
Vissza az elejére Go down
avatar
Vadász
Dylan H. Lee
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 14.
Hozzászólások száma : 11
Tollvonásainak száma : 9
Re: Megjöttem! Pandi & Dylan
2018-02-03, 15:09


Azóta, minden éjjel újraélem azt a szörnyű álmot, a rengeteg vért, a társaim halálát egyenként. Az arcuk olyan tiszta a lelki szemeim előtt, hogy megrajzolhatnék minden egyes kicseszett ráncot a fantomképeiken. Aztán, vér, hús és a tűz kesernyés illatkavalkádja. Mindig ez fogad, ha lehajtom a fejem, s ha ez nem lenne elég, ha pár óránál többet engedek magamnak a pihenésből folytatódik minden, Végül álltalában izzadságban förödve ébredem azzal a tudattal, mintha megöltem volna egy szerettemet.. Lassan kezd az őrületbe kergetni. Így legújabb barátom lett az alkohol. A kellemes bizsergés pont eléggé elnyomja a karomból áradó fájdalmat, és mámortól kiütve ködösebbek az álmok is.

De az éberségem még nem lett oda teljesen. Motoszkálásra leszek figyelmes, az álom és a valóság között lebegek félúton, a tv-ből lövések hangja dörren, de nem, arra nem kelnék fel. Végül a mellém huppanó testre, és a megnyugtató dallamos hangra térek nagyjából magamhoz, de végül a rázásra  ébredek meg teljesen.Itthon vagyok végre, egyetlen hugocskám ölelő karjai között. De még milyen erős lett az az ölelés az elmúlt évek alatt. Nyögök bele a mozdulatba, s újra rákezd a lüktetés is a karomban.
-Szia Pandi.-engedek meg egy boldog mosolyt az ölelésben.-Nem. Gondoltam beengedem magam, ha már nem vagy itthon-Nevetek fel.-És.. óvatosan, még érzékeny a legújabb szerzemény.

Kis flaskányi langymeleg fájdaloműző kerül elő zsebéből, Kis fintor kíséretében húzza meg, A hatás szinte azonnali, az álom kimenekül a szeméből, ahogy a fájdalom nagy része is.

-Nyugi... Most jöttem-néz az ablak felé-Ma. Pár órája. Ez meg.. egy vámpír búcsúajándéka volt.-hazudom nyugodtan. Még nem jutottam el addig, hogy vállalható történetet alkossak a sebről.-És... hazajöttem kicsit pihenni. -Foglalom össze szűkszavúan a válaszokat.  

-De, mi újság veled?-Veszem jobban szemügyre.-Semmit sem változtál. Mikor is volt? Két.. három éve? Még New Yorkban... Hogy... repül az idő!

Hirtelen villan be valami, kiűzve az álom utolsó morzsáit a szememből, elszakadva mellőle az utazótáskámhoz lépek.-Majd elfelejtettem. Hoztam neked valamit!-Elkezdem kidobálni a ruhákat.-Voltam az öregéknél pár hónapja-kezdem magyarázni, s közben egyre nagyobb kupacban gyűlik mellettem az életem. Vagyis mindaz amit magaménak mondhatok. Végül a táska alján lelem meg amit kerestem.-Na végre... Szóval ők egész jól megvannak. Kiélvezik a nyugdíjas éveket. Emlékszel még a nagyi medáljára?-Pattintom fel a dobozt és veszem elő óvatosan a vastag láncon nyugvó medált. Kipattintom, hogy lássa, visszarakattam bele a keresztet.-Csak kallódott, szóval megcsináltattam. Már nem esik ki, és a láncot is lecseréltem egy strapapbíróbbra. Nem tudtam mikor lesz elég időm átadni, de most így alakult.- Állok fel és nyújtom át neki a nyakláncot, majd amíg nézegeti melléülök a kanapén.

-Segítek felvenni, úgyis annyira szeretted nézegetni régen.-Felére húzom a haját, hogy segíthessek felvenni a láncot, de félúton megfagyok a mozdulat közben.-Ezt meg... Ki tette?-Kérdezem a párnapos sebre meredve. Hangom rideg a hirtelen megugrott feszültségtől.
Vissza az elejére Go down
avatar
II. Puma
Pandora A. Lee
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 02.
Hozzászólások száma : 32
Tollvonásainak száma : 30
Re: Megjöttem! Pandi & Dylan
2018-02-08, 21:25





Hirtelen annyira megörülök, hogy láthatom. Annyira nagy szükségem volt már valakire aki nem akar folyamatosan lebaszni valamiért és nem ...fura. Jó, Dy a maga nevében talán az egy egészen kicsit, lévén vadász és sok mindent csinált már végig. Így talán valószínűleg az agyi és egyéb vérzések mellett még a tény mellett elmenne, hogy alakváltó lettem. Azt viszont nehezebben fogadná el, ha elmesélném neki Amy-t. Oké, legyünk őszinték, abszolút nem fogadná el. Dy, akárcsak Cai azokat a dolgokat tartja a legjobbnak, amiket ő dönt el. Persze a házasságomat se támogatta. Caial meg..hát annyira volt tudtommal jóban, amennyire valakivel jóban lehetsz, ha a húgoddal van. Az alakváltó dolgot nem hiszem, hogy túl jól fogadta volna. Azon fantazmagória elvén, hogy biztos valamikor ledobja az agya az ékszíjat és megöl, vagy ha meg nem is halok, de következő teliholdkor kiszőrösödöm majd. És az ugye megbocsáthatatlan bűn. Nos, ha tudná, hogy egyébként ebben a kérdésben mennyire egy véleményen vannak...valószínűleg meglepődne. De félre ezzel, félre mindennel! Annyira örülök, hogy itt van! Akkor is ha betört. Nahát, ebben is de kísértetiesen emlékeztet valakire..fel is horkannék ezen a párhuzamon, de nem teszem. Mert az a lényeg, hogy itt van. Mindegy végül is, hogy mi úton jutott be. A telefonszámom pedig nem hinném, hogy tudja. Lévén a New Yorkban használtat nem kérte el tőlem.
- Akkor már minek is mondjam, hogy érezd otthon magad, nem igaz? - mosolyodom el - Hogy történt? - pillantok a karjára, bár valószínűleg megint lerendez annyival, hogy munka közben és ez ezzel jár, de a női kíváncsiságot ez nem igazán elégíti ki. Érdekes, életem két férfija - apát leszámítva - távol próbált mindig is tartani a saját ügyeitől. - Nálam pihenhetsz, de ezt szintén nem kell már felajánlanom. - újabb mosollyal ajándékozom meg - Azért remélem valami orvos látta már. - jegyzem meg, mert hajlamos ő is kikerülni az olyasmiket, mint kórházak. Többnyire ha bekerül azt sem a saját lábán teszi, hanem már viszik.
Jaj ezt a kérdéskört de szívesen kikerülném. Mert csupa olyan dolog van benne, amit nem szeretne hallani. Mármint mit is mondhatnék? Szia drága, alakváltó lettem de fogalmam sincs mi az pontosan, vagyis mivel jár ez konkrétan. Egyébként pomme de sang is vagyok, igen egy igen idős vámpírnőnek jelentem a kajáját egyszerűen kifejezve. Ja és neki is dolgozom. Ó, Cai is alakváltó és éppen rohadtul pipa amiért én is az vagyok. Egyébként most jött ki a sittről. Amúgy minden rendben persze. De jobban érzem rajtad az alkoholszagot mint gondolnád. Azt is meg tudom mondani, hogy mi van abban az üvegben. Mit szólsz ehhez?
- Igen, régen nem láttalak már. - helyezkedek kényelembe - Velem? Nos, találtam egy befektetőt és belekezdtem az ékszertervezésbe. A modellkedést nem nekem találták ki. - csóválom meg a fejem - Ha a volt férjemnek nem lett volna olyan jó a beszélőkéje, talán soha nem is kezdtem volna el. - sóhajtok fel, jó azért nem olyan rossz a dolog, de lelketlennek kell sokszor lenni, örökösen diétázni, mert a szakma nem fogad el plusz kilókat sem. Semmit. Érdeklődve nézem, hogy mit csinál.
- Nekem? - meglepődöm - Ajándék? Ne csigázz! - mosolygok újra, lassan mosolykóros leszek, az meg részemről is szégyen, hogy talán havonta egyszer ha beszélek anyáékkal. Azt tudom, hogy jól megvannak. Annak pedig mindketten örültek, amikor elváltam. Persze apa szánakozott egy kicsit, hogy tettem volna mindezt legalább egy unokával a karomban, hogy legyen csak ott velük amíg én karriert tervezek, építek. Őszintén sok dolgot el tudtam képzelni a volt férjemmel kapcsolatosan, de soha nem fordult meg a fejemben, hogy nekünk gyerekünk legyen. Az egyetlen ilyen gondolatom Caial kapcsolatban volt, de..mindegy is. - Legutóbb amikor beszéltünk valami túrára készültek. Mintha most kezdenék felfedezni, hogy a világ egyébként nagy és ők meg annyira nem idősek még, hogy otthon kelljen állandóan ülniük. Gondolom odáig voltak, hogy drága kicsi fiuk hazament. - felnevetek - Kitalálom, rákérdeztek, hogy nem-e lesz unokájuk részedről, mert hát a Lee nevet neked kell tovább vinni. - kuncogok halkan. - A mi..? - nézek döbbenten, már olyan régen nem láttam azt a medált, hogy egészen el is felejtettem. Mikor átadja a kezembe fogom. A drága nagymama, mennyire szerettem. Félelmetesen határozott személyiség volt. Egyébként azt hiszem arcra leginkább rá hasonlítok. Sóhajtva szorítom a kezembe. Az én drága bátyám, hát mik eszébe nem jutnak! - Köszönöm Dy, ez sokat jelent nekem. Azt hittem már rég elveszett. - mondom komolyan, mert tényleg örülök annak hogy elhozta. Ráadásul hordható is. Viszont túl gyorsan reagál a továbbiakra én pedig elfelejtem, hogy nem kellene, hogy lássa a nyakamat.
- Dy.. - húzódom el egy kicsit, de már sajnos késő. Hangja érezhetően lesz hidegebb, feszültségtől visszafogottabb. Francba, nem gondolkodtam azon, hogy mit is kellene erről mondanom. Rásimítom a tenyerem a sebre, ami egyébként tegnapi, nem mai. - Nyugodj meg kérlek, nem bántott senki. - próbálom egy kicsit csitítani, de attól még a láncot odaadom, hogy kapcsolja be rajtam, talán a kereszt miatt meg is fog nyugodni - A befektetőm, aki segít, egy vámpír. Egy nő. És mivel még életemben nem harapott meg vámpír, gondoltam miért ne. - vonok vállat és áldom az eget, hogy háttal ülök neki, így nem láthatja, hogy hazudok neki - Tudom, mi a véleményed róluk, de ez az én kíváncsiságom volt. Ő pedig kielégítette. Ennyi történt és mint látod, tiszta harapás. Kérlek ne haragudj és ne kezdj kiselőadásba, hogy miért volt ez nagyon rossz ötlet.
Vissza az elejére Go down
avatar
Vadász
Dylan H. Lee
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 14.
Hozzászólások száma : 11
Tollvonásainak száma : 9
Re: Megjöttem! Pandi & Dylan
2018-02-12, 23:27


Lemondóan sóhajtok fel az újabb kérdésre, nincs sok választásom, mindig kiszagolják a nők ha valamilyen válasz csak félválasz, nincs mit tenni, csak zanzásítani kicsit.-Az úgy volt, hogy egy nagyobb bandára vadásztunk.-Hol a laposüvegem... ja, jó.-Elég rosszul alakultak a dolgok, elvesztettem három társamat. Engem meg elkaptak és párszor falhozvágtak. Ennyi-hadarom el, minél gyorsabb, annál jobb.-A jutalmam pedig. Négy titáncsavar.-kopogtatom meg vigyorogva a gipszet- plusz az extra-Annyi lélekjelenlétem még akad, hogy ne pattintsam elő azt a jó arasznyi ezüstözött pengét amit csak úgy sikerült beépíteni, hogy a kórház után egyből lekapattam a gipszet egy régi haverral. Nem a legkellemesebb emlékem, és a rugó akkorát rúg, hogy úgy érzem majd kiszakad a karom a helyéről, de megérte.-Így is hónapokig fent lesz, szóval hozzá kell még szoknom. Vezetésnél kicsit fura, a mindennapokban meg. Tűrhető.

Egyből rá gondoltam amint kijutottam a házból. El kell tűnnöm egy időre, mert megbolondulnék, érzem. Nincs munka, nincs semmi egy ideig. Csak lustálkodás, pihenés, és a jó öreg fájdaloműző. Miért kerteljek? Az egész életem egy merő romhalmaz. Ahogy lepergett előttem az életem rájöttem hogy kurvára üres. Név a "szakmában"? Semmit se számít, két exfeleség, egy kissrác a nyugati parton, de ha húsz méteren belül megközelítem csücsülhetek pár napot. Ez semmi így. Csak Pandi maradt, de őt már nem akarom elveszíteni, így se tett jót a kapcsolatunknak hogy három-négyévente beugrok köszönni egy épp ottani meló miatt, majd távozom ahogy jöttem. St. Louise.. annyi szól még mellette, hogy itt már nincsenek ellenségeim. Kiégtem, és nemcsak a lángok miatt. Az a vámpír még mindig úgy kísért, mintha közelebb állt volna hozzám, mint bárki más. Felfoghatatlan ez az egész.

Csak még egy korty, mielőtt kezembe veszem a láncot, csak még egy búfelejtő, ösztönző, hogy lássak a holnapon túl is. Még ha ködbe vész is. És ezen a harapás látványa egyáltalán nem segített. Nyugodjak meg, méghogy nyugodjak meg.. a medál hűvös súlya visszakerült a kezembe, s egy röpke pillanatig megfordult a fejemben, hogy a benne lévő kereszttel rápróbálok a sebre, és a táskámban van szenteltvíz is, hátha.. a friss sebet ki kellene tisztítani, de ez nem friss. A szavai elsuhannak mellettem, a kezeim reflexszerűen csatolják össze a nyakláncot, de közben úgy érzem, a lelkemben mintha megroppant volna valami. Kezem megfeszül a vállán, de elengedem, ellépek.-Van nálam fegyver, ha szeretnéd tudni milyen egy golyó ütötte seb.-Mondom még a saját fülemnek is színtelenül csengő halk hangon-Vagy szenteltvíz, ha kíváncsi vagy rá, hogy annak a lénynek van-e hatalma fölötted.-Már a forgatókönyv rosszabbik fele fut a fekete-fehér kivetítőn a fejemben. Egy átlagember és egy vámpír, eleve hátrányos a helyzet, és nem csak azért, mert a vámpír nyugodtan tekintheti kajának az embert, hanem mert hatalmat is gyakorolhat felette. És ezt a legnehezebb bebizonyítani. Nem kérdés, hogy belenézett a szemébe, hogy megbabonázta a vámpír, így már ez a lakás sem biztonságos, bármikor megjelenhet a vámpír és cserébe a befektetésért levámolhatja a jussát. Megint félrehúzom a haját, a két kis pontot bámulom, lehetne bármi más, egy kobra marását is előbb viselném el mint egy vámpírét. A karom megint lüktetni kezd, kissé meg is szédülök, visszaereszkedem a kanapéra Pandi mögött, jobbom pedig eltűnik az utazótáskámban.-Ugye, tudod, hogy rá kell próbálni. Vízzel és kereszttel, csak akkor tudhatod biztosra, hogy nem kerültél a hatalmába. Ha ez az új munkaadó csak a kíváncsiságodat elégítette ki, meg sem fogod érezni, de ha nem, akkor mindent el fogsz nekem mondani róla reggelig. Noss? Mennyire bízol meg a befektetődben?-Rázom meg az idő közben előhalászott üvegcsét.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Hello Darling, Please call me
Re: Megjöttem! Pandi & Dylan


Vissza az elejére Go down
 
Megjöttem! Pandi & Dylan
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: St. Louis - Játéktér :: A városon belül :: Belváros :: Lakónegyedek-
Ugrás: