HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


Today at 06:16
Christian Scargano
tollából született
Yesterday at 19:55
Damon Lloyd Reynolds
tollából született
Yesterday at 18:51
Braden Scargano
tollából született
Yesterday at 00:16
Damon Lloyd Reynolds
tollából született
2018-12-11, 22:27
Kurosawa Zen
tollából született
2018-12-11, 21:36
Xylia Graham
tollából született
2018-12-11, 20:15
Tristan
tollából született
2018-12-11, 20:00
Xylia Graham
tollából született
2018-12-11, 19:35
Xylia Graham
tollából született
2018-12-10, 22:32
Christian Scargano
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 96
Tollvonásainak száma : 92
Xylia Graham
2018-01-20, 22:58



Xylia Graham
Aki átlépte már, csak az tudja, hol a határ.


név: Xylia Graham
kor: 18
csoport: Vérleopárd
átváltoztatás ideje: 15
vérvonal:-
rang: III. szint // Pomme de sang
play by:Marina Laswick
Képesség-
MegjelenésSzőke haj, élénk kék szem, magas és karcsú: Ez vagyok én. Őszintén szólva nem igazán lehet panaszkodni a kinézetemre, és persze teszek is érte, hogy megmaradjanak a  formáim. Hogy ne csak vékony legyek, de izmos is, imádok edzeni, sokszor járok el futni, és az iskolai tornász csapatban is benne vagyok, mondjuk macska ként külön kihívás nem lebuktatni magamat minden edzésen. Ami az öltözékemet illeti, nos változó. Éppen mi jön divatba vagy éppen mi tetszik meg, nyilván persze figyelembe véve, hogy Alexnek is tetsszen.
MEg hát a bátyám szokta néha lerángatni rólam a szerinte nem megfelelő ruhadarabokat. Szóval ja... de szeretem a rövid topokat meg a rövid nadrágokat. Összességében még keresem a stílusomat.

JellemHát eléggé csapongó a jellemem. Szeretem feszegetni a határokat, talán a koromból adódóan is, vagy csak én magam vagyok ilyen. Lehet. De hát az ember honnan tudja meg, hogy pontosan meddig mehet el, hogyha nem próbálkozik? Azonban ha érzem, hogy lassan túlfeszül az a bizonyos húr még (általában) az elpattanása, a nagy baj előtt képes vagyok teljes fordulatot venni, vissza lépni kettő, vagy ha kell meghunyászkodni a bocsánatért.
hogy aztán ha elült a por és kosz, akkor máshogyan, de újra próbáljam. Talán nem pont ugyan azt, talán valami másik keretet kezdek el nyúzni, de velem sosem unatkozik az ember.
Nagyon kedves tudok lenni, ha akarok, és iszonyatosan szemét is ha nem. Általában nagy a szám és nem mindig gondolom át amit mondok, nem mindig érzem át bizonyos helyzetek súlyát és ilyenkor Xavi szokott figyelmeztetni, általában és addig jó nekem míg ő teszi... de azt hiszem fejlődök ebben is.
Tudom hol a helyem, és imádok hízelegni csak úgy macskásan.Egészen kicsi korom óra olyan típus vagyok aki igényli a testi kontaktust, az érintést. Xaviert is állandóan ölelgetem és a közelsége nyugtatóan hat rám.
És hát ugye, ahogyan az évek teltek és megismertem az érintés más fajtáit is, nos azt is elkezdem igényelni. Nem... nem vagyok nimfomán, csak szeretem a szexet, de hát egy Belle pommejaként azt hiszem, hogy vicces is lenne ha nem szeretném.

ElötörténetA bátyám eléggé sokszor rángat bele a szarba... és most nagyon szépen fogalmaztam. Na nem mondom, hogy én egy szentfazék lennék, elvégre ikrek vagyunk, eléggé hasonlítunk is. Egymás mellett fejlődtünk ki, aztán nőttünk fel. Előbb ő állt fel, majd én, de én beszéltem hamarabb.Valamiért úgy gondolja, hogy ő az idősebb, pedig csupán 4 percet vert rám születéskor, és ehhez mérten is viselkedik. Na persze csak akkor, ha nem talál ki valami iszonyatosan nagy baromságot, hogy aztán belerángasson azzal a dumával, hogy az ikrek mindig összetartanak. Hát így történt... kicsit több, mint három évvel ezelőtt. Jó szokása szerint nem pont olyan társaságban töltötte a szabad idejét, amilyenben kellett volna és természetesen így én sem. Nem akarok mindent ráfogni, de tény, hogy mindig ő találkozik a rossz arcokkal, és aztán bemutat nekik. Tizenöt évesen nem arra utal,
hogy jó gyerek vagy ha egy erdő szélen füvet szívsz nálad minimum három, de lehet még több évvel idősebb emberekkel. Nem voltunk jók. Hogy miért? Ki tudja, a szüleink végül is nem voltak olyan rossz emberek, a legnagyobb bűnök az volt, hogy minden szarral elhalmoztak minket, csak azért mert idejük nem volt ránk. Anyánk és apánk is a munka megszállottja, bár már nem beszélünk, de úgy gondolom, hogy mind a mai napig. És hát mi igényeltük volna a figyelmet, kerestük hát máshol. Az osztály társainknál, az iskolában majd az iskolán kívül. És hát ez a banda, akár egy család,
össze tartottak, együtt szívták a füvet és tolták a drogokat. Mi maradtunk a fűnél,
de ha aznap este nem változik meg gyökeresen az életünk, ha nem fordul ki a medréből, ha nem vagyok jókor jó helyen, talán már egy drogtanyán élnénk a mindennapjainkat.
Szóval éppen füveztünk, és valami ökörségen nevettünk. Nem voltam 15 évesen túl tapasztalt, de a combomat cirógató ujjak eléggé egyértelműek voltak... mindig megkaptam a megfelelő figyelmet és azt hiszem, hogy aznap este megtudtam volna,
hogy miért is ha nem zörren meg a bokor. Ha nem találjuk abban a pillanatban marha viccesnek, hogy morgás töri meg az éjszaka csendjét...
Nem tudom pontosan, hogy mi történt, csupán villanások vannak meg. Az egyik pillanatban még mindenki azon vihog, hogy melyik barom bújt el a bokorban ijesztgetni, a következőben meg már egy üvöltés, és a lábamat cirógató ujjak a combomba marnak, majd eltűnnek... Xavier a karomba markol, látom ahogy ordít, de már nem hallom, a tudatom az elém táruló hatalmas macskaféle foglalja le. Hát hagyom, hogy rángasson... de már úgy is mindegy. A vádlimba fogak fúródnak, üvöltés, fájdalom, homály... Xavier, majd még egy macska, és végül a sötétség fogad.
Mint később kiderült Jason, aki megharapott éppen úgy felhúzta magát, hogy szörnye előbukkant, és Ericnek köszönhetően nem tépett minket cafatokra. Végül is már mindegy, a lényeg, hogy a következő telihold nem volt éppen baráti...

A csontjaimban éreztem, az alhasamban a testem minden egyes porcikájában a hívását. Mint egy fullasztó szorítás mely csak akkor oldódik ha engedelmeskedek neki. De akkor igen, akkor kapok levegőt... Fel sem fogom talán az elsőnél, hogy miért megyek oda ahova, Xavier sem...Egyszer csak ott állunk előtte.
Sosem gondoltam volna, hogy lehet valaki iránt ennyire vegyesen érezni. Ennyire utálni néha és ennyire imádni egyszerre egy helyzetet egy személyt. Nem igen volt választásunk mikor Alexander úgy döntött, hogy maga mellé vesz minket. Fogalmam sem volt, hogy ez mivel járt, csak annyit tudtam, hogy majd akkor a vérünket issza meg ilyesmi. De annyira friss volt még minden, az alakváltó lét és az aki mellettünk volt segítőként úgy tűnt annyira nem örül. Xavier viszont meg volt róla győződve, hogy ez mennyire király dolog, és engem is igyekezett meggyőzni minél inkább. Én viszont szűköltem ettől az egésztől, talán ellenkeztem is, már nem is tudom, de a harapás az annyira awh... hogy eléggé hamar sikerült rákapnom az ízére nekem is...

A mai napig vegyesek az érzéseim, hol így vagyok ezzel az egésszel hol pedig úgy. A másik városban forró lett talaj, Alexander és a mestere meg még néhányan valamit kavartak, nincs közöm hozzá nem is érdekel. A lényeg, hogy ő elindult és ide jött, úgy hogy mi és az egész kis brancsa vele jöttünk, abban a hitben, hogy itt majd lesz valami falka vagy egységes csapat. Az új suli viszont olyan, mint az előző... utálok suliba járni. Amúgy meg még is mi a francnak? Elvégre mindent megkapunk... Ujjaimat tördelem, miközben az órát nézem a tanteremben. Mindjárt csengetnek, már csak tíz másodperc, és még is egy örökkévalóságnak tűnik. Xavierre nézek, még van négy óránk, és már volt három... mostanában ő a jófiú. Talán változnak a viszonyok? Mindegy, három órája próbálom, azaz három szünet óta rávenni, hogy lógjunk el. Csináljunk valami mást! Akármit! Menjünk el gyorsétterembe, vagy lógjunk el a parkba. Hallom, ahogyan kattog az óra, nyolc másodperc. Könyörgő pillantást vetek rá, minden benne van a tekintetemben és ő tud benne olvasni. Bizony, hogy tud, már gyerek korunkban tudott. Menjünk már! Nem veszítünk semmit ezzel. Ugyan úgy éltanuló marad, hülye eminens! Öt másodperc...Nem mondom, hogy én nem voltam az, most sem kerül nagy fáradságomba nem megbukni. De egy fűszálat sem vagyok hajlandó keresztbe tenni azért, hogy egy képzeletbeli számmal értékeljenek. Légszíves! Három... Várok valami jelet, hogy meggyőztem. Megcsóválja a fejét, a füzetbe pillant és félmosoly rezignál az ajkain. Ez az! Nyertem, megyünk! Csengetnek.
Azonnal felpattanok, a füzetek már a kezemben, Xavier mellém suhan, a cuccaim bevágom a szekrénybe, vidáman a nyakába ugrok. Remek akkor már csak ki kell lógni, bizsergés támad a hasamban, élvezetes a lebukás izgalma, lázba hoz, felpezsdíti a véremet, végre valami!
Vissza az elejére Go down
avatar
V. Oba
Amber Hill
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 07.
Age : 29
Tartózkodási hely : St. Louis / NeverLand
Hozzászólások száma : 144
Tollvonásainak száma : 102
Re: Xylia Graham
2018-01-21, 00:55



Elfogadva!


Xylia Graham

Az élet egyeseknek olyan gyorsan lepereg, hogy kiélvezni sincs idejük, mások évezredeket töltenek el az unalom mezsgyéjén ácsorogva. Habár a tiéd átlagosnak indult, az apró baleset lehetőséget adott arra hogy a rövid kis idődbe a lehető legtöbb mindent belepréselhess. Pomménak lenni nem csupán játék és mese... hallottál már a gonoszról? Nem? Szerencsés vagy... vagy csak vak...
A vámpírok aljas népség... körbeédelegnek, kedvesek és segítőkészek, mert van nálad valami ami kell nekik, valami ami nélkül az életük üres és sivár... s amiért a világ végéig is képesek elmenni. Szóval csak óvatosan, nehogy a végén még rávegyen, hogy átharapd a saját torkod. Én drukkolok!
Üdvözöllek St. Louisban.

Elfogadva. Lepecsételve.





Amber Hill



_________________


Long life to the Queen

Vissza az elejére Go down
 
Xylia Graham
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: Karakterek világa :: Karakteralkotás :: St. Louis lakosai :: Alakváltók-
Ugrás: