HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


Today at 16:13
Lucas A. Blackheat
tollából született
Yesterday at 21:24
Xylia Graham
tollából született
2018-08-16, 11:29
Michael Barr
tollából született
2018-08-15, 13:33
Amber Hill
tollából született
2018-08-15, 13:25
Maximilian Lassen
tollából született
2018-08-15, 09:42
William Carxon
tollából született
2018-08-14, 21:09
Amber Hill
tollából született
2018-08-14, 18:09
William Carxon
tollából született
2018-08-14, 15:27
Xavier Graham
tollából született
2018-08-13, 20:21
Amber Hill
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
I. Kölyök
Kurosawa Zen
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 06.
Tartózkodási hely : Kazuya 10 méteres körzetében
Hozzászólások száma : 22
Tollvonásainak száma : 18
Kyramei Kruz
2018-01-06, 19:12



Kyramei Kruz
Ha egy ajtó becsukódik, nyílik egy másik. Kivéve, ha befalazták.


név: Kyramei Kruz
kor: 25
csoport: Alakváltó/Vérleopárd
átváltoztatás ideje: 25
vérvonal: -
rang: Leopárdkölyök
play by: Delaia Gonzalez
KépességMég nagyon kölyök ahhoz, hogy komoly képességei legyenek, így nincs is neki, mivel még az első teliholdján nincs túl. Egyelőre csak a látása élesebb, lát a sötétben és egyre nesztelenebbül jár. Ezen dolgok észrevétele komoly ijedelemmel járt, főleg, hogy az addig preferált nagyvárosi nyüzsgést elhagyva vágyódni kezdett az erdőbe.
MegjelenésHú, hogy hogy is nézek ki? Várj, adj egy tükröt. Lássuk csak... a hajam élénk színére mindig is nagyon gondosan vigyáztam és rengeteg időt töltöttem azzal, hogy felkutassam a megfelelő festékeket és ápolószereket, amivel a legtovább tündökölhet tűzvörös hajkoronám. Igen, kényes vagyok rá, szóval ha belekapsz, lekaparom az arcodat. az alakom meglehetősen vékony, tipikusan az a fajta lány vagyok, aki többet eszik a barátnőinél és mégsem hízik meg. Szerintem utálnak is emiatt rendesen. Talán a hajamból adódóan is jól kivehető, hogy oda vagyok a vörös színért. Egy vörös crop top egy fekete bőrnadrággal és én a világ végére is elmegyek ebben a szettben. Ezen a téren nincsenek nagy igényeim, s igaz ugyan, hogy a kényelmet előtérbe helyezem, de azért a stílusra is adok valamicskét. Igaz, a napi trendeket nem követem, meg hát valljuk be, ami a kifutókon van, az nonszensz és hordhatatlan.

JellemAlapvetően egy végtelenül nyugodt, türelmes és lojális emberként jellemezném magam. Elég nehéz kihozni a sodromból és mindig mindent kétszer is meggondolok, mielőtt megtenném.
Már ha megteszem. Legalábbis... az emberi felem ilyen. Egészen egy hónappal ezelőttig ilyen voltam. A jelen állapotomra... nem is tudom, a zaklatottság, a félelem,
a harag, a gyűlölet és a kétségbeesés a jellemző. Érzem, tudom, hogy van bennem valami, valahogy odakerült valami, ami nem én vagyok, nem olyan mint én, de egyre inkább kezd azzá válni, bármennyire is tiltakozom ellene. Ez a valami vad... kérlelhetetlen, menne a feje után, menne verekedni, kötekedni és harcolni amíg csak ki nem fullad. Szinte a teljes ellentétem, egy bajkeverő, egy agresszív... valami. És nem tudom, miért ilyen. Félek tőle, ő fél tőlem... aztán mindketten félünk talán mindenki mástól. Nem értem, nem tudom, csak érzem, hogy valami nagyon változik, nagyon változni akar, de én nem akarok. Én félek. Nem szeretem a változásokat. Nem szeretem az árulókat, a nagyszájú és kétarcú talányos hazugokat. Talán... már magamat sem szeretem. Azt, mivé lettem... miatta.

ElötörténetKicsit messzebbről származom, nem St. Louis az igazi otthonom. Chicago mellől, egy kisebb településről szalajtottak, ott éltem le az életem eddigi egészét. Vagyis, a javarészét, hiszen felsőfokú tanulmányaimat már a nagyvárosban kezdtem meg, Chicagoba jártam egyetemre. Volt pár szép, normális évem az évfolyamommal. Huszonöt éves vagyok, még épp csak levált a tojáshéj a hátsómról, ahogy a nagypapám fogalmazott mindig. Ennyi év... és mehet mind a kukába, egyetlen baklövés miatt. Eleinte fel sem tűnt, hogy talán nem igaz, amit a srác mond. Egyetemen találkoztunk mindig, meg voltam róla győződve hogy egy másik szak hallgatója. Aztán kiderült, hogy sosem járt ilyen nevű fiú abba az iskolába, de akkor már késő volt. Hónapokig voltam vele együtt, szerettem és elnéztem neki minden önzőségét. Azt, ahogy kisajátított, azt, ahogy fokozatosan kezdte leépíteni a külvilágot, a kapcsolataimat. Észre sem vettem, és minden pillanatban az volt a fontos,
hogy megfeleljek neki. Több száz dollárt költöttem a telefon számlára, hogy amikor elutazott tudjunk beszélni. Persze, amikor lemerült az egyenlegem és csak másnap tudtam felhívni, mindig megkaptam, hogy nem is szeretem igazán és biztos valaki mással voltam. Akkoriban... azt hittem, ez normális. Nem tűnt fel, hogy bármi is történik, bármi is jön közbe, automatikusan én vagyok a hibás. Az én hibám, ha az éjszaka közepén nem tudom feltölteni a telefonom, ha elmegy az áram és nem tudunk skypeolni. Minden az én hibám volt... és én ostoba naiv módon elhittem neki. Nem láttam bűnösnek, amikor férfiúi hisztijében fellökött és a lábszáram fele lila foltban úszott. Nem láttam bűnösnek, amikor csak én utaztam, csak én vettem meg a bérletet és én vásároltam hozzávalókat a vacsorához. Nem tűnt fel az elnyomás, a kihasználás, a függés, mellyel rajtam csüngött. Én... azt hittem, ez természetes, hogy így néz ki egy párkapcsolat. Talán... talán akkor egy halovány szikra felütötte bennem a fejét, mikor gyönge tiltakozásom ellenére elvette azt, amit nem akartam még odaadni, de oly jól manipulált, forgatta a szavakat mocskos nyelvén, hogy beletörődtem. Biztosan így, biztosan jó. Ez így... normális. De nem.. nem volt az. Egészen addig a napig nem gyanakodtam és nem vontam kérdőre Őt sosem. Azt hittem, szentül hittem, hogy velem van a baj. Hogy én vagyok módfelett tökéletlen.  Talán még most is az vagyok.

Aznap nem értem el őt sehogy, nem válaszolt sem sms-re sem hívásra, így aggodalmamban felforgattam az egyetemet, és az általa mondott információk alapján az évfolyamát kerestem. az évfolyam meg is volt... csakhogy abból senki nem ismerte az én barátomat. Még ekkor is azt gondoltam, hogy csak így ugrasztják az alsóbb éveseket, így a titkárságra mentem, nem-e tudnak valamit. Gondoltam, beteg lett. Vinni akartam neki jobbulás csomagot. Sosem felejtem el a nő arcát, úgy nézett rám, mint egy őrültre.

"Már megbocsásson kisasszony, de soha nem is volt ilyen nevű tanuló ebben az iskolában. Higgye el, tudnék róla, ha lenne."

Egy világ dőlt össze bennem. Ha... ha hazudott ebben akkor... miben még? Aznap este a könnyeimmel küszködve taxiztam a lakásához, és kérdőre vontam a hazugságáért.
Tagadta... mindent tagadott a szemét. Először kiabált velem, majd megütött, pár perccel később sírva tekeredett a lábam köré a bocsánatomért esedezve.
Nem... nem tudok megbocsájtani.

A padlóra ejtettem a kulcsot és elköszöntem. Vége, nincs tovább, elég volt... belém hasított a tudat, hogy valószínűleg a barátaim nagyrészét elvesztettem miatta. Itt állok, kukán, felpofozott piros arccal... és hova menjek? Kihez fordulhatnék egy megértő vállért?  Végig sem gondoltam, mikor furcsa hangok morrantak meg mögöttem. Valami... nem normális. Bár hátrapillantottam akkor a vállam fölött, minden, amit láttam az az volt, hogy az addig általam ismert szempár megváltozik. És árad belőle a veszély. Sikítva kezdtem el szaladni, azt sem tudom hova merre és miért. DE a hangomra... nem jött elő senki. Mintha még be is zárkóztak volna. Persze, akkor még nem tudtam, de ez a valami, ami a barátomnak adta ki magát, nem volt ember. ÉS én nem voltam neki ellenfél. Játszi könnyedséggel ért utol. A hangom! Elveszett... könnytől homályos tekintettel meredtem az égre, mialatt valami a mellkasom cincálta. Mintha...
azt morogta volna, hogy az én hibám...

Nem.. nem, nem, nem és nem! Én-én, nem én voltam! Hirtelen kaptam észbe és ököllel püföltem a pofáját, mire ő a szájába vett és messzire hajított. Bele a koszba, a sárba és piszokba... Gondolhatta, odavaló vagyok. Talán meg is érdemeltem, amiért ilyen befolyásolható, naiv liba voltam. Úgy feküdtem ott, hajammal a számban, mint egy utolsó kivert kutya.
~Meg fogok halni...~
Ez visszhangzott a fejemben, ez üvöltött az ereimben, melyekből a vér igyekezett minél hamarabb távozni a seben át. Mély volt, nagy... és viszketett? Az időérzékem elhagyott, azt hittem, a lelkem is, de... aztán felkeltem. Tapogattam magamat, a ruhám szét volt szakadva, de a bőröm... ép volt. Véres voltam, mégsem volt sehol sebem.
Őszintén? Halálra ijedten pattantam fel és futottam ameddig tudtam, ameddig láttam. Mielőtt visszajön...

Esténként haladtam a legtöbbet, néha olyan nesztelen voltam, hogy az madarak sem reppentek fel, mikor elmentem alattuk. A szemeim... néha nagyon fájtak, de ami még furcsább, elkezdtem jól látni a sötétben. Úgy értem, túl jól. Nem tudom mi lesz... valami baj van velem, félek, fázom, éhes vagyok...

Így érkeztem St. Louis-ba.
Vissza az elejére Go down
avatar
V. Oba
Amber Hill
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 07.
Age : 29
Tartózkodási hely : St. Louis / NeverLand
Hozzászólások száma : 130
Tollvonásainak száma : 90
Re: Kyramei Kruz
2018-01-07, 09:54



Elfogadva!


Kyramei Kruz

Első pillantásra azt gondoltam, megint egy dögös vörös, aki világuralomra akar törni, aki a suli egyik legmenőbb csaja, noha nem épp a tipik szőke barbie baba. Aztán tovább olvastam a feljegyzéseket, és rá kellett jönnöm, hogy az én esetem cseppet sem eseti, és ezzel a leopárddal több közös van bennünk mint hinnénk. Talán az egyetlen különbség hogy míg őt a barátja, engem egy rajongóm tett azzá ami ma vagyok. A helyszín mindenhol a koszos utca, egy tócsa, vagy sikátor. Magas helyről alázuhanva szép felállni és újra kezdeni. Nem lehetetlen, de kell hozzá némi kitartás és makacsság. Javaslom mihamarabb keress fajtársakat, noha nem azért mert tarthatnál az exed felbukkanásától, nem kizárt ugyan, de ha az első holdad egymagadban ér, és épp egy más faj területén keveredsz bajba... A Város Ura öleljen keblére, hogy túléld.
Mindenesetre örülünk hogy itt vagy... és ne feledd innen már csak felfele vezet az út.

Elfogadva. Lepecsételve.





Amber Hill


Vissza az elejére Go down
 
Kyramei Kruz
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: Karakterek világa :: Karakteralkotás :: St. Louis lakosai :: Alakváltók-
Ugrás: