HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


Yesterday at 23:56
Xavier Graham
tollából született
Yesterday at 23:39
Min Jae Adams
tollából született
Yesterday at 22:00
Axelle
tollából született
Yesterday at 21:59
Axelle
tollából született
Yesterday at 21:58
Axelle
tollából született
Yesterday at 21:56
Axelle
tollából született
Yesterday at 21:56
Axelle
tollából született
Yesterday at 21:55
Axelle
tollából született
Yesterday at 17:33
Moyra O'Ciaragain
tollából született
Yesterday at 17:27
Braden Scargano
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Vendég
Vendég
Hello Darling, Please call me
z. zabinska
2017-12-31, 12:24



Zorya Zabinska
Your heart is the size of a fist because you need it to fight.


név: Zorya Zabinska
kor: 35 esztendős
csoport: vérpuma
átváltoztatás ideje: 26 esztendősen
rang: Sicario
play by: Jessica Chastain
KépességA profi zsebtolvajlás annak számít, ugye?
MegjelenésTermete alacsony, és karcsú; madárcsontú alkata azonban ne tévessze meg: van benne erő, és iszonyatosan gyors, kiválóak a reflexei és az érzékszervei. Bőre márványfehér, tökéletes, bár itt-ott hegek éktelenítik, tökéletes kontrasztot alkot rőt tincseivel, aminek hosszát és fazonját szívesen és bátran váltogatja. Nem szívesen festi a haját, de volt már rá precedens, amikor menekülnie kellett; akkoriban szőke volt.
Lélektükrei opálkékek, tele értelemmel és kíváncsisággal; a hétköznapokon érzelmekkel és gondolatokkal. E szempár olykor kegyetlen, érzelemmentes hideget, veszélyt, katartikus káoszt sugároz magából; közeledő vihar lecsapására figyelmeztet pillantása.
Arca finom, lágy vonalai ellenére markáns. Vonásai jellegzetesek, soha nem fogja elfelejteni.
Hangja olyan, akár a jégszilánkokra csorgatott méz. Tartása egyenes, büszke, szinte felsőbbrendűnek, fenségesnek hat. Léptei hosszúak és elnyúltak, lopakodáshoz szokottak. Fűszeres, markáns parfüm aromája-, és cigarettafüst kétes elegye lengi körbe.
Kezei hidegek, kézfogása magabiztos és erős.
Öltözködésére a hanyag elegancia jellemző; kedveli az ékszereket és a kiegészítőket, valamint van egy férfi karórája, amit minden nap hord. Kedveli a sötét, erőteljes színeket, a feketét, a vöröset, a méregzöldet, az éjkéket; valamint a fehéret (amin olyan ördögien jól mutat a vér).

JellemKülönös, roppantul titokzatos nőszemély, ugyanakkor lobbanékony és vehemens. Heves és kitartó, maximalista; a jó sosem elég, mindig, mindenből a legjobbat akarja kihozni. Nem ismeri a félmunka fogalmát, a félvállról vett dolgokat, a félmegoldásokat. Olyan, akár egy arculcsapás: egyenes jellem, aki mindenkinek megmondja a véleményét, nem riad vissza a konfrontációtól, a verbális-, vagy fizikai atrocitásoktól. Ugyanakkor iszonyatosan jól hazudik, már gyerekkora óta, bár, akkoriban azért hazudott, mert hazudnia kellett.
Független ember, akit nehéz irányítani, és nem is érdemes, mert a végén úgyis ő dönt a saját sorsa felől; állhatatos, makacs, nyakas, az akaratereje legyőzhetetlen. Az elszántság etalonja. Az útjába kerülő akadályokat egyetlen, mindent elsöprő rohammal győzi le, számára egy a fontos: győzni, élre kerülni. Kudarcaiból azonban nem tanul, képes századszor is nekirugaszkodni valaminek, gondolván, ezúttal biztosan legyőzi. Soha nem adja meg magát, küzd a végsőkig, az utolsó lélegzetvételéig, szívósan és kíméletlenül harcol a céljaiért.
Határozott és rámenős, leginkább a robbanékonyság, a bátorság jellemzi. Imádja felrúgni a hagyományokat és a korlátokat; kifejezetten gyűlöli, ha béklyókba akarják fogni, le akarják láncolni, szabályozni akarják. Kimondhatjuk, hogy gyakran a saját szabályrendszere szerint él.
Képtelen az engedelmességre? Természetesen. Ez az alaptermészete.
Acélidegekkel áldotta meg a sors: akármilyen zűrzavarban és káoszban képes higgadt maradni, és hideg logikával, fejjel gondolkozni, gyorsan fel tudja mérni a helyzetet, és ilyenkor olyan, mintha az egész lénye cselekvésre állítódna be.
Roppantul intelligens, céltudatos, magabiztos és független ember, aki két lábbal áll a földön. Van egy 'biztonsági zónája', amit ő rajzol saját maga köré. Ilyenkor valami megközelíthetetlen titokzatosság, fájdalmas zárkózottság lengi körül, és ember legyen a talpán, aki e varázst képes megtörni. Számára a világ kétfelé oszlik: a körön kívülre és a körön belülre. A körön belül vannak azok, akikhez érzelmileg kötődik, akiktől nem kell tartania, akik rá szorulnak, vagy akikre rászorul. A körön kívül helyezkedik el mindenki más, aki ismeretlen, aki gyanús, akinek a szándékai nem tiszták, és aki neki csalódást vagy fájdalmat okozhat, vagy már okozott.
Óriási az önuralma és a munkabírása, ez már fiatal korában is felszínre került. Már sok kemény leckét kapott az élettől, olyat, amitől más már összeroppanna, ő viszont erősebb általuk, nemesedek tőlük.
Sokirányú érdeklődése, műveltsége, közlékenysége szinte kizárja, hogy a baráti összejöveteleken, szakmai ebédeknél, vagy vacsoráknál kínos csend telepedjék a társaságra.

ElötörténetHazudnék, ha azt állítanám, hogy nem próbáltam meg kiszállni a bizniszből – dorombolom a bár csendjébe, a pult túl felén ülő, negyvenes férfinek, aki nagy magányában, egyes-egyedül ül a kocsmában. Megpróbáltam. Elbuktam. Néha még most is hallom Władysław Zabinksi hangját a fejemben: több vagy, mint egy csinos arc, Zoska. Gyilkos vagy és predátor. Egy művész.
Persze, én nem így tekintettem magamra és a munkámra, és teljesen őszintén mondom, hogy próbálok vidáman beszélni erről a témáról, habár a legtöbb ember nehezen hinné el ezt nekem. Szeretném, ha tudná, hogy csak azért, mert azzal foglalkozom, amivel, és az vagyok, aki, még nem vagyok gonosz.
Kérem, bízzon bennem – csalfa rókavigyorra rándul vérvörösre festette ajkam szeglete. Csak azt ne kérje, hogy kedves legyek. A kedvesség távol áll tőlem. Csupán annyit kérek, hogy ne féljen. Annyi bizonyos, hogy tiszta lapokkal játszom. Többnyire.
Tudok hazudni, muszáj volt megtanulnom: szemrebbenés nélkül, bármikor, bárkinek, bármiről. Még most is élénken él a lelki szemeim előtt az a new yorki lelenc otthon, ahol a bátyámmal éltünk, mióta az eszünket tudjuk. Nem ismertünk szülőket – az igaziakat, az egyetleneket -, csak ő volt, Wład, és én, ketten, együtt, vállat-vállnak vetve az egész világ ellen. Értek a zárakhoz, tudja? Besurranok az otthonába, kirámolom a lakását, és, huss, már ott sem vagyok. Régen sokkal izgalmasabb volt kisurranni az árvaházból. Oh, egek, bármit megadtunk volna a szabadságért! De nincs ezzel így mindenki? Mennyivel magasztosabb szabályok nélkül élni, nem törődve a tegnappal, vagy a holnappal, csak az itt és most eszenciájába veszni, belecsavarodni a jelen sokszor kilátástalan, nehéz és sűrű füstjébe, soha nem tudni, hogy mi lesz a következő lépés, hogy hova fog majd vezetni. Igen, renegátok vagyunk, vad, megzabolázhatatlan bestiák, akik egy kifeszített kötélen táncolnak, éteri mélységek fölött. Bátorság kell egy ilyen élethez. Tudom, hogy ezt nem érti, mert valószínűleg a szürke, monoton hétköznapok, dogmatikus szabályai szerint tengeti az unalmas kis életét. Ne sértődjön meg, kérem, maradjon, töltök még egy pohár whiskeyt, míg megissza, mesélek.
Wład három évvel előttem lett teljesen szabad, és, mivel a gyámügy úgy ítélte, hogy nem tudna egy fiatalkorút ellátni, mert nem elég jók az anyagi körülményei, mert felelőtlen, mert munkásszállón lakik, blablabla, nem engedték meg, hogy ő legyen a gyámom. Szóval vártam. Vártunk.
Vártam.
A fivéremmel ellentétben nem hanyagoltam el a tanulmányaimat, és úgy tűnt, hogy felvesznek a jogi karra – támogatással.
Ezek a férfiak csak egy dologra jók – ezt mondta az új barátaimra, a tanáraimra, majd később a munkatársaimra a testvérem -, a nők hatra, de mind meghalnak, ha eléggé kilyuggatod őket. Nem igazán pártolta, hogy ügyvédbojtár lettem, mi több, ellenezte; jobb is, ha ennyiben maradunk.
Talán önzőn hangzik ez, de Wład – hús a húsomból, csont a csontomból, vér a véremből - szeretett engem. Jobban, mint bárkit a világon. Ezért akart a közelében tartani, ezért akart velem dolgozni.
Miféle munka? – kérdezi bizonyára ön.
Semmi jó.
Kezdetben csak piti ügyek, betörések, rablások, zsebmetszés, esetenként hamisítás.
Hogy foroghatott ilyen körökben a rend-, a törvény egyik hű szolgája?
Úgy, hogy valójában talán soha nem is voltam az a hű kutya, akinek lennem kellett volna. Talán mindig is bennem volt. Nem csak azóta, hogy Wład magához hasonlóvá tett, beharapott, bevezetett a vérbestiák titkos életébe. Megmutatta, hogy mire vagyok képes. Az arcodon végighúzódó, karmazsin sáv kiemeli a szemed színét, Zoska – mondta ő, mindig, mindig ezt mondta, akárhányszor gyilkoltam parancsra. Kétes alakoknak dolgozok, fizetésképtelen, vagy elavult, esetleg áruló embereket vadászok le – pénzért. Ölök, ha kell. Ezt nem írná bele az önéletrajzába, ugye? A megbízóim akaratgyenge emberek. Félnek a vértől. Félnek a mocsoktól. Félnek a gyilkolástól. Félnek a következményektől. Félnek, hogy, ha egyszer megtörténik, eluralkodik rajtuk az ősi, beteges vágy, hogy még több, és még sokkal több vért ontsanak – adjon kést egy ember kezébe, és kibújik belőle a vadállat, higgyen nekem; tudom.
Kérem, őrizze meg a hidegvérét. Nem fenyegetem. Csak a szám nagy. És, különben is, én csak egyfajta következmény vagyok.
Egyre mélyebbre süppedtem a bűn posványos mocsarában. Felmondtam. Mindent eldobtam, amiért olyan sokat dolgoztam. Őrület, mi? De, hát nem éppen erről ecseteltem korábban? A renegátok magasztos életéről.
Tulajdonképpen soha nem volt olyan magasztos, és kifizetődő, mint azt sokan hiszik, vagy, mint, ahogyan azt én gondoltam.
Wład felbőszített egy másik, mocskos bűnbandát.
Azt hittem, hogy meg fogok halni. Nem a haláltól féltem... attól féltem, hogy egyedül halok meg. Ott feküdtem a kőtörmelékek között, a bemocskolt betonon, vértől csatakosan. A szívem átszúrva. A tüdőm szétverve. A számból vér csorog. A fekete bőrdzsekibe alvadtam. Úgy tettünk – Wład és én -, mintha ez az egész csak egy játék lett volna. De nem az, ugye? Nem, amikor a lövedékek a húsba merülnek, nem, amikor a bombák felrobbannak.
Nem, amikor az a magasztosnak hitt, fenséges élet lángokba borul, és úgy omlik össze, mint egy kicseszett kártyavár.
Látom, hogy kapizsgál valamit, barátom.
Elmondok még egy utolsó titkot
– mondom, amikor megpillantom arcán a felismerést, késem pengéjével az arcélét simítom, rám nem jellemző gyengédséggel; a mély sebből vér serken. Vér csorog végig az arcán, végig a kézfejemen, végig az alkaromon, bemocskolva a fehér inget.
Nem isten volt az, aki megmentett. Nem... isten nem ilyen kegyes a magamfajtákkal szemben, hiszen Wład is meghalt akkor és ott. És ön, barátom, ön is ott volt, maga is ránk lőtt, ön is egy volt, a detonációt előidéző szikrák közül. Nem ön az utolsó, de már nincsenek sokan életben.
A bátyám azt is mondogatta, hogy a bosszú hidegen, egy Kalasnyikovval a másik kezében tálalva a legédesebb, de az az igazság, hogy én jobban preferálom a kést. Az személyesebb.

A széttépett, felismerhetetlenségig szaggatott torzót a Mississippi partján hagyom. Wład gyilkosainak a tetemét soha nem hantolom el, mert szerintem az utcán hagyva a bűzük határozottabb üzenetet hordoz magában.
Vissza az elejére Go down
avatar
V. Raja
Kierran Strips
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 06.
Age : 29
Hozzászólások száma : 95
Tollvonásainak száma : 75
Re: z. zabinska
2018-01-03, 22:04



Elfogadva!


Zorya Zabinska

A harmadik puma zsinórban.. Megmondom őszintén, a történet és az előadásmód lenyűgöző. Remélem bundásokra nem vadászol ( Smile ), és sikerül beteljesítened a bosszúdat.

Elfogadva, lepecsételve. Üdv a bűn földjén...





Kierran


Vissza az elejére Go down
 
z. zabinska
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: Temető :: Törölt/archivált karakterek lapjai-
Ugrás: